Elhunyt Sir Edward Heath volt brit kormányfő

Életének 90. évében, vasárnap este elhunyt Sir Edward Heath volt konzervatív brit miniszterelnök. Heath 1970 és 1974 között, nem egészen négy évig volt kormányfő, de az ő nevéhez fűződik Nagy-Britannia 1973-as csatlakozása az akkori Közös Piachoz, az Európai Unió elődjéhez.

Dátum: 2005-07-18 08:35:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=40909
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 22:08:01.018540, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Edward "Ted" Heath-t otthonában, rövid betegeskedés után érte a halál. Titkára már a nap folyamán bejelentette, hogy Sir Edward egészsége az utóbbi időszakban "megrendült", és a veterán politikus "élete végéhez közeledik".

***

Ted Heath, a "népi" konzervatív

A vasárnap, életének 90. évében elhunyt Sir Edward "Ted" Heath legalább három olyan politikai fegyvertényt hajtott végre fél évszázados pályafutása során, amellyel a brit belpolitikában nem sokan dicsekedhetnek: ő volt a Konzervatív Párt első olyan vezére és miniszterelnöke, akiből hiányzott az elődeinek idejében még szinte kötelező arisztokratizmus minden vonása, ő vitte be Nagy-Britanniát a Közös Piacba, és a tory párt korabeli prominensei közül szinte egyetlenként mert nyilvánosan és látványosan megsértődni hivatali utódjára, Margaret Thatcherre.

Ted Heath káderlapja még a Tony Blair, Gordon Brown és Peter Mandelson által feltalált, régi balos kinövéseitől megszabadított "új Labour" előtti, klasszikus ős-Munkáspártban is megfelelt volna. Az 1916-ban született Heath, aki július 9-én, szerény házi ünnepség keretében még meg tudta ünnepelni 89. születésnapját, kenti munkáscsaládban született, édesapja ács volt, aki állami középiskolába járatta fiát.

Innen jutott el a fiatal Heath az oxfordi Balliol College-be, ahol bekerült a helyi konzervatív politikai körökbe. Az egyetem elvégzése után európai körútra indult, személyes tanúja volt egyebek mellett a spanyol polgárháborúnak és a nácik nürnbergi parádéjának, és - ellentétben sok konzervatív eszmetársával - élesen ellenezte a Hitlerrel való kiegyezés, az appeasement politikáját.

A háború után - éppen a második világháború előtti és alatti benyomásai hatására - az európai integráció elszánt híve lett, és már 1960-ban ő lett a felelőse a brit közöspiaci csatlakozási tárgyalások korai - de Gaulle francia elnök ellenállásán akkor még elbukó - fordulóinak.

Heath 1970 és 1974 között, nem egészen négy évig volt kormányfő, de e viszonylag rövid mandátum alatt megadatott neki, hogy oly sok próbálkozás után ő vezethette be Nagy-Britanniát 1973-ban az európai közösségbe.

Ez volt egyben politikai pályafutása csúcspontja, ahonnan gyorsan vitt lefelé az út. Az 1973-as olajsokkot követő meredek infláció, az azt kísérő szakszervezeti konfrontációk, az energiaínség és a takarékossági kényszer diktálta háromnapos munkahét megrendítette a Heath-kormány helyzetét, és a miniszterelnök 1974 februárjára választásokat írt ki. Ezt tulajdonképpen a toryk relatív többséggel megnyerték, de működőképes kormányt nem tudtak alakítani, mivel az Ulsteri Unionisták megvonták az ehhez szükséges alsóházi támogatást. Heath az akkor még létező Liberális Párttal is hajlandó lett volna koalícióra, de ezek a tárgyalások sem vezettek eredményre.

Ebben a bizonytalan helyzetben a Harold Wilson vezette Munkáspárt alakított kisebbségi kormányt, de októberre újabb választásokat írtak ki, amelyet Wilson már - jóllehet hajszálvékony többséggel - egyértelműen megnyert.

Edward Heath-t, aki már 1966-ban is elvesztett egy választást a Konzervatív Párt élén, ezután - főleg a párt jobbszárnyán - olyan tory vezérként tartották számon, aki négy választásból hármat elvesztett, és 1974 végén már komoly nyomás nehezedett rá annak érdekében, hogy vesse alá magát a párton belüli vezérválasztás megmérettetésének. Ilyesmit addig semmilyen előírás nem tett kötelezővé a Konzervatív Pártban, de Heath, bízva újjáválasztásában, belement a szabálymódosításba.

A volt kormányfő az akkor feltörekvő Margaret Thatcherrel került szembe, és már az első fordulót elvesztette; ezután vissza is vonult a további választási procedúrától, és a második fordulóban Thatcher - akkor már William Whitelaw-t megverve - kényelmesen befutott.

Heath keserű szájízzel vonult vissza az alsóház hátsó tory padsoraiba, és később sem volt hajlandó megbékélni utódjával. Tartós sértődöttségének látványos jelét adta az 1979-es konzervatív választási győzelem után, amikor felajánlották neki a washingtoni nagyköveti posztot - az elképzelhető legnagyobb trófeát a brit diplomáciai gépezetben -, és azt gondolkodás nélkül visszautasította.

Edward Heath-t, aki több mint fél évszázadon át, 1950-tól 2001-ig volt alsóházi képviselő, otthonában, rövid betegeskedés után érte a halál. Titkára már a nap folyamán bejelentette, hogy Sir Edward egészsége az utóbbi időszakban "megrendült", és a veterán politikus "élete végéhez közeledik".

MTI - fideszfrakcio.hu