Az idő és az akarat

A Fidesz elsajátította azt a fajta higgadt nyugalmat, amelyik nem engedi, hogy kibillentsék szellemi pozíciójából olyanok, akik bárkit észrevétlen hátbaszúrnak, hogy azután ők legyenek az elsők, akik gyilkost kiáltanak. (Hankiss Ágnes írása a Fidesz VIII. kongresszusára)

Dátum: 2002-02-05 15:13:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=86
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:17:07.943561, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Ideje van az Ég alatt minden akaratnak - tartja a Prédikátor Könyve.

Az 1994-es parlamenti választásokon a Fidesz a polgári Magyarország akaratával egyedül maradt. Biztosan volt, amiben hibázott vagy ügyetlenkedett, de alapjában véve, azt hiszem, vereségét az okozta, hogy annak a polgári és nemzeti szabadelvűségnek, amelyik megkülönbözteti magát mind a harsány és üres populizmustól, mind a magát modernizációként hirdető, sivár és cinikus haszonelvűségtől, akkor, 1994. nyarán még nem jött el az ideje. A mértéktartó visszapillantás talán megengedi nekünk - most már három év távolából - ezt a summázatot.

Hadd idézzek fel egy apró epizódot - ama nehéz év nyaráról. Történt, hogy egy meglehetősen fülledt és lehangolt napon összefutottam, hol másutt, a Parlament előtti téren, a győztesek egyikének, elárulom, kisebbikének, fontos korifeusával, ideológusával, tanácsadójával, tudom-is-én-mijével. Az sem lett volna csoda, legföljebb balga nagy naivitás, ha meglepődöm a föltűnésén, hisz alig fél évvel korábban, akkor is az utcán, mikor hosszabb időre éppen Párizsba készült, azzal búcsúzott: "Ha a kommunisták győznek, kint maradok." Megérkezett, dolga végezténél is hamarább; és újszülött hal nem ficánkolhat úgy az éltető vízben, ahogyan ő, egyetemek, minisztériumok, rádió- és televízió műsorok, lapszerkesztőségek és konferenciák szürke eminenciatúráiban és kirakati üdvösségeiben. Most, néhány vidoran üdvözlő szó után, verhetetlen szürkeállományának győzelmes tudatában, a következőket mondotta nekem: "Ágnes, igazán nem azért, hogy elkeserítselek, de a Fidesznek abszolút vége! A következő választásra teljesen megsemmisül! Hidd el..." - tette még hozzá, sokat tudó mosollyal, nyájasan és atyásan, elnézőleg nyugtázva a gyengeségemet, hogy még próbálnék kapálózni kicsit.

Mondják, nagy kudarcok idején ismerszik meg az ember, midőn az élet sötét és világos oldala száll ringbe a lelkében. Az egyik, a sötét oldal, a pusztulás és az önfeladás, a másik, a világos, az építkezés és az önmaga megtartásának az erőit mozgósítja. Szóval, nem a triumfálás kedvéért, csupán azért idéztem fel a jelenetet, hogy minél érzékletesebben emlékeztessek arra a helyzetre és hangulatra, amelyben a Fidesz a "lenni vagy nem lenni" dilemmájával szembesült... És egyben örömmel és babonás szerénységgel, és a magamfajta megrögzött szkeptikus és született varjú beismerésével kijelentsem: Szép volt, fiúk (lányok... sajnos kevesen)! A küzdelem még javában tart - de a testhelyzet már vitathatatlanul függőleges.

Közben pedig, ahogy látom, a Fidesz megtanult egy csomó fontos dolgot. Megtapasztalta (tán még immunitást is nyert...), hogy az árulás, a júdásmodor nem csinál nyarat és nem hoz glóriát, legfeljebb nyögvenyelős kegyelemkenyeret. Elsajátította, úgy tűnik nekem, azt a fajta higgadt nyugalmat is, amelyik nem engedi, hogy kibillentsék szellemi pozíciójából olyanok, akik bárkit észrevétlen hátbaszúrnak, hogy azután ők legyenek az elsők, akik gyilkost kiáltanak. Nem kapkod jobbra és balra pusztán attól, hogy "meztelen királyok" adnának neki öltözködési tanácsokat. Igen, az olyan rezignált méltóságot propagálnám itt - az előttünk álló évre kiváltképpen -, amelynek a mottója lehetne egy mondat Rodintől, a század tán legnagyobb szobrászától, aki midőn feltették neki a kérdést, voltak-e ellenségei, példásan tömör eleganciával csupán ennyit válaszolt: - Nem zavarhattak a munkámban.

Talán megengeditek a szépírónak, hogy kaptafájára húzva a dolgot, azt mondja: a feladat, nem kis mértékben a szavak visszafoglalása és megtisztítása. Szívós "nyelvújító" munkával kell vonzó és alkotó tartalmakkal életre kelteni az olyan kulcsfogalmakat, mint a szabadság rendjéről gondoskodó állam (mint az érdekegyesítés hordozója...); a nemzet (mint érték- és örömforrás, nem pedig mint búbánatos paranoia és fogszorító acsarkodás...); a család és a civil közösség; a polgári méltóság és a tisztesség (mint olyasvalami, ami nem akkor tűnik fel az embernek, ha valahol megvan, hanem akkor, ha valahol hiányzik...); a hit (mint a Biblia megbonthatatlan egységén alapuló erkölcsi tanítás...).

A polgári Magyarország szellemi otthona még berendezésre vár.

Az akarat megtartatott. Reméljük, hogy nemsokára az idő is kegyelmébe fogad bennünket.