Szerintem vége van...
Megtanulták, hogy lelkesedésre semmi okot nem adó ügyekért kell lelkesedni. Megtanulták, hogy nevetségessé kell tenni minden hagyományt. Legnagyobb találmányuk a feneketlen, gyilkos cinizmus. És mindezzel aztán harcba indultak megint. (Bayer Zsolt írása a Fidesz XIII. kongresszusára)
Dátum: 2002-02-05 15:57:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=88
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:17:08.628721, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Pedig úgy tűnt, elhatalmasodott mirajtunk végleg.
Hatvannyolcban kezdődött - vagy akkor folytatódott? Mindegy. A virággyerekek leültek a földre, bámultak a tűzbe, megpengették a gitárok húrjait, belenyaltak a drogba, üzekedésüket elnevezték szexuális forradalomnak, végig táncolták a beteg éjszakákat, ezoterikus tudományok felé fordultak, meditáltak, és fölfedezték és újra értelmezték előbb Jézust (mit lehet Jézuson újra értelmezni?), majd fölfedezték és megszerették Marxot, Engelst, Lenint, Castrot, Maot és Pol Potot... Neki támadtak balról a világnak, s míg lengett a nyakakban a béke jelvénye, hullahegyeket gyártottak mindenfelé az új bálványok.
Elvégezte a Waldorf-iskolát Ulrike Meinhof és Andreas Bader, megtanították nekik, hogy nincsen muszáj és nincsen kötöttség, megtanították nekik, hogy az emberiség csak azért tébolygott tévutakon sok ezer esztendeig, hogy most nekik végre jó legyen, hogy ők most végre szabadok lehessenek, és fölnőtt Ulrike Meinhof és Andreas Bader, és vidám, bolondos, elhivatott terrorista lett őbelőlük, kiagyalója és végrehajtója sok-sok gyáva gyilkosságnak. És folyt a vér Amerika nagyvárosaiban, Párizsban és németföld szigorú, pedáns utcáin, kigyúltak az újbalos, anarchista tüzek, épültek a barrikádok, röpültek a bombák, és zengett az ajkakon a béke himnusza, és megannyi szerencsétlen, ostoba korunk hőse visította benzines palackkal a kezében, hogy "make love, not war"...
És olyasféle furcsaságok másztak elő a csatornákból, mint Rudi Dutschke meg Daniel Cohn-Bendit, és vállára emelte őket a korszellem, mialatt párállott belőlük a mosdatlanság rossz szaga és a hagymáz. Egyikük-másikuk az utcán rendőrt akart ölni. Dadogva magyarázzák mostanság, hogy így és így, nem is úgy volt, ám ha mégis, hát szánják-bánják, de értsük meg, más idők jártak akkor... Szimbólummá váltak, és majdnem elhatalmasodtak mirajtunk végleg. Mert úgy történt, hogy onnan, a hatvannyolcas utcáról az értelmiségi létezésbe, egyetemi katedrákra, művészvilágba, hivatalokba és a médiába vezettek az utak. Mert hát finomodik a kín, ugye...
És gondolkodást, szalonképességet, felnövekvő generációk értelmét, semmirekellő legendáktól félájult bölcsészlányok és fiúk eszméit szabta meg sok maoista, anarchista, Pol Pot-rajongó újbalos komcsi, akikben soha nem volt annyi kurázsi, hogy legalább önmaguknak bevallják: idióták voltak. Nem... Megőrizték szívük mélyén a "régi szép idők" hangulatát, és esetleg a módszerek helyességéről nyitottak olykor vitát - a lényegről soha.
Tényleg naggyá lett a "Nagy Generáció". Megtanulta, hogy benzines palackok helyett újságok vezércikkeivel, posztmodern irodalommal, televíziós vitaműsorok hervasztó zsongásával kell hajigálózni. Megtanulták, hogy lelkesedésre semmi okot nem adó ügyekért kell lelkesedni. Megtanulták, hogy nevetségessé kell tenni minden hagyományt. Legnagyobb találmányuk a feneketlen, gyilkos cinizmus. És mindezzel aztán harcba indultak megint. Miért is?
Lássuk csak.... Bármikor vascölöphöz bilincselik magukat egy malac vagy egy kővel fejbedobott kakas életéért... Egyik legkedvesebb terepük a vallás- és lelkiismereti szabadság, kivéve, ha bármelyik történelmi egyházról van szó. Azokat nem szeretik, mit csináljunk... Másfél tucat buddhistáért ölre mennek, hárommillió katolikust kiröhögnek.
Őrjöngve szeretnek harcolni a sajtó szabadságáért, különösen akkor, ha a sajtó szabadsága nincsen veszélyben. Kedvenc szavuk: alternatív. Alternatív étkezés (kosztmodern). Alternatív oktatás, alternatív szerelem, alternatív művészet, alternatív vallás és Jézus (Jézusom!), alternatív társadalom - alternatív jogszolgáltatás, rendőrség és büntetésvégrehajtás, és a végén, estére egy dögös kis alternatív pacalpörkölt granulált szójából... Ja, és el ne felejtsük valahogyan a homoszexuálisok jogait! Az emberiség 1,7 százaléka homoszexuális. Ma mégis úgy tűnik, nincsen náluk fontosabb ezen a kurva világon. Még ezt kell megoldani: házasodhassanak, templomban is, ha úgy szeretnének, nevelgessenek csemetéket, ha ez megvan, összedörzsölhetjük kezeinket, tökéletes lett minden... De nem! Mégsem... Reggeltől estig, éjszakától hajnalig birkózni kell egy fantommal... A leghatalmasabb, legborzalmasabb, legfenyegetőbb démonnal: a nácizmussal. S mert ez még a melegek házasodási jogánál is fontosabb probléma, hát össze kell fogni a kommunistákkal is, meg a volt kommunistákkal is, az ő hullahegyeik meg vannak bocsátva, éljen az egység, éljen a harc...
Az a baj, hogy a démon nem létezik. Így aztán elő kell állítani. Mindenki gyanús...
Leggyanúsabb a keresztény, heteroszexuális, monogám fehérember. És aki szereti a focit. Ezek kivétel nélkül potenciális nácik. Aki pedig a nemzeti értékek mellett teszik le a voksot, és nem ájulnak el a globalizációtól, azok már konkrétan nácik, csak még nem tudnak róla. Sebaj! Majd a Nagy Generáció elmagyarázza nekik. Nohát, ennek van vége. Úgy tűnik, kezd elege lenni a világnak mindebből. Úgy tűnik, mégsem lehet elvenni az emberektől a nemzeti identitást. A hagyományt és a hagyományos értékeket. A családot és a vallást. Úgy tűnik, mégsem lesz belőlünk hanyatlásvégi Róma... Nézzünk csak széjjel kicsit: a dánok nem szavazták meg az eurót, pedig meg lett nekik mondva, ha nemet mondanak, akkor dán anya többé ne szüljön csecsemőt. A norvégok eddig háromszor mondtak nemet az EU-ra, és még élnek. Svájcban erősen jobboldali kormány van hatalmon, éppen mostanában tartanak népszavazást arról, hogy mennyi idegent fogadjanak be évente. Az olaszországi választásokat Berlusconi fogja megnyerni. Európa leginkább agymosott nemzete, a német is kezd magához térni. Kezd elegük lenni a hivatásos bűnbak szerepéből, végre. Egyre több fiatal érzi, nincsen rendjén a világ. Egyre több fiatal mond nemet a csipszzabálásra, fekarapre, az undorító világmédia által létrehozott virtuális világra. Nem úgy van ma már, hogy aki bekerül a felsőoktatásba, abból biztosan liberális és alternatív "dionüszoszi vékony fiú lesz virággal a hajában". Ébredezik a világ. "Jönnek a szőke s roppant barbárhadak"... Hehe... Rázzuk csak a csengőt! Nekünk van igazunk ugyanis...