Pártállami osztogatás folyik

Egy évvel a millenniumi ünnepségsorozat zárása után, államalapításunk évfordulóján az új kormány - píárfogásnak beillő elterelő hadművelettel körítve - a tűzijátékot nem rendezte meg. Az augusztus 20-i állami ünnepségen - akár a pártállami korszakban - mindannyiunk nevében és adójából kegyenceit tüntette ki. A kormány kulturális programja papíron se adott okot különösebb örömujjongásra, de eddigi kulturális tevékenysége még az ígéretesebb programpontokat is erősen megkérdőjelezi. Várhegyi Attila volt államtitkár a polgári kormány kulturális eredményei tükrében beszél az új érában már megtapasztaltakról.

Dátum: 2002-08-31 12:45:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=3801
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:42:44.971099, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Augusztus huszadika ön szerint is mérföldkő a Medgyessy-kormány regnálása szempontjából?

Több tekintetben is. Az MSZP-SZDSZ-kormány ezen a napon kísérletet tett a Gergely-naptár megreformálására. Így az idén Szent István ünnepét nem augusztus 20-án, hanem 31-én üljük meg. Következő lépésként talán az várható, hogy mivel télen túl nagy a hó, ezért célszerűnek látják majd a karácsonyt áttolni mondjuk április 4-re.

A kormány azzal indokolta a tűzijáték elmaradását, hogy az árvízi helyzet nem ad okot az ünneplésre, ezenkívül féltek, hogy a Margitszigetet elöntheti az ár, az el nem költött pénzt pedig felajánlották az árvízkárosultaknak. Bár azt nehéz elhinni, hogy a ma esti parádé nem kerül majd ugyanannyiba vagy még többe...

Érdekes módon se a Pa-Dö-Dő-koncert, se más rendezvény nem maradt el az árvíz miatt. Szakmai körökből kiszivárgott hírek szerint egyszerűen nem készültek el az előmunkálatokkal. Folytatva az augusztus huszadikai értékelést, sohasem láttunk még az elmúlt 12 évben olyat, hogy a miniszterelnök az összes televíziós csatornán - beleértve a kereskedelmi tévéket is - szól a néphez. Kimenni közéjük nemigen mer, volt már ugyanis néhány rossz tapasztalata, de dolgozószobájából beszél. Ha Orbán Viktor miniszterelnök úr tett volna ilyet, irtózatos médiatámadásnak lett volna kitéve.

Mi a véleménye a kitüntetettek névsoráról?

Nem értem, hogy a Heti Hetes másik fele miért nem kapott semmit. Nem szidták elég hatékonyan Orbán Viktort és az előző kormányzatot? Kende Péter nevét pedig különösen hiányolom.

Mészáros Tamás és Bolgár György mindenesetre kaptak. Kérdés, mennyiben tekinthető ez a kitüntetés a kultúra területén végzett munka állami és erkölcsi elismerésének?

Semennyiben. Állami jutalmazásban részesült egy nyugalmazott főigazgató is, valamikori pártvezető, a Miniszterelnöki Hivatal egyik politikai államtitkárának édesapja. Ezek után nevezzük bátran pártkitüntetéseknek, amiket ott át lehetett venni.

Azért néhányan olyanok is kaptak, akik megérdemelték.

Igen. Éppen velük szemben volt sérelmes az "akció", nem véletlen, hogy többen gondolkodtak azon, elmenjenek-e egyáltalán az ünnepségre. Végül a köztársasági elnök úrra tekintettel mégis átvették a kitüntetéseket.

Ön szerint mit lehet várni az MSZP-től a kultúra területén?

Az elmúlt 12 évben az MSZP nem tudott kulturális programmal sem előállni. Aktuális tervezetükben nemigen esik szó magáról a kultúráról. Ma az ő irányításuk alatt a haveri kör pozícióba juttatása zajlik. Különös módon ez a praxis sokak szemét mégsem bántja. Képzeljük el, mi lett volna, ha a Fidesz-vezetők juttatják szerephez feleségeiket az Operában. Az is mutatja az MSZP-SZDSZ-kormányzat viszonyát a kultúrához, hogy egy hetilapban a kultuszminiszter azt nyilatkozza, hogy azért gondolkozik darabja megrendezésén, mert az adott színház direktora más politikai nézeteket vall, mint ő. Személyes érdekek és indulatok mentén folyik ma a kultúra irányítása. Ennek esik áldozatul a Nemzeti Színház is, amelynek lezüllesztése éppúgy megindult, mint annak idején a Hevesi téri Nemzetié. Már megváltoztatták a Modern Magyar Művészetek Múzeumának koncepcióját, már átalakítják a koncerttermet, nehogy a Nemzeti Filharmonikusok végre - évtizedek után - ki tudják dugni a fejüket a vízből. Folyik az ország és az előző kormány által közösen megépített intézményrendszer ellehetetlenítése. Az MSZP-SZDSZ-vezetés azt képzeli, hogy neki kell kultúrpolitikát csinálnia. Nem gondol arra a sok százezer, sőt több millió emberre, akik a millenniumi ünnepségsorozatot létrehozták. 1998 végén egy minket sokat gyalázó színikritikus egy beszélgetés során elmondta nekem, hogy a Fidesz-kormányzat létrejöttéig választásoktól függetlenül ő és köre azzal ébredt mindennap, hogy mindig tudta, miért kihez kell bekopogni. Az 1998-as választások utáni reggeltől fogva nem tudták. Ez volt a gyűlölet legfőbb oka. Nemeskürty tanár úr arra hívta fel a városokat, falvakat, kerületeket, kopogtassanak nálunk bátran, ha meg akarják ünnepelni a milleniumot. Mert a kultúrpolitikát annak a több millió embernek kell csinálnia, akik úgy döntöttek, ünnepelnek, szobrot állítanak, parkokat rendeznek, templomokat újítanak fel. Az emberek ettől a kormánytól is várták a folytatást, de látjuk, mire is számíthatnak.

Az ígéretek szerint a közgyűjteményi dolgozók és a filmesek az új kormánynál sem fognak hiába kopogtatni...

Ha valóban emelnék a közművelődésben és közgyűjteményekben dolgozók bérét, ahogyan a Fidesz tette, azt támogatnánk.

Erről jut eszembe, igaz az, hogy a Fidesz üres kasszával távozott a kormányzásból?

Ha üres lenne a kassza, most nem volna miből osztogatni.

De, hogy jövőre üres lesz, az már biztos, a pénzügyminiszter ugyanis alig számol a reálbér-növekedéssel.

Mennyire vehetjük komolyan a filmtörvény tető alá hozásával kapcsolatos ígéreteket?

Jelenleg a parlament kulturális bizottságának alelnöke vagyok, s még nem kaptam a kezembe a tervezetet. Pedig jó lenne, ha az ellenzéki képviselők is belepillanthatnának.

Komoly lehet a kulturális kormányzat szándéka, hogy évi 12-14 milliárd forinttal kihúzza végre a kátyúból a magyar film ügyét?

Jó lenne, ha komoly volna. De láttam, kik kaptak filmes kitüntetést, kik kaptak a nyolcszázmilliós gyorssegélyből, és kik nem. Szinte csak azoknak jutott minden, akik az előző négy évben a polgári kormányzatot támadták. Egy dolog biztosan érzékelhető most: az, hogy több szólamban énekelnek. Míg a bizottsági meghallgatáson Görgey égre-földre esküdözik, hogy ő nem lesz osztogató, nem helyez előtérbe bizonyos csoportokat, demokratikusan osztja el a pénzeket, addig Medgyessy Péter ellátogat Kapolcsra, s ott mint a jó király, máris kinyitja az állami bugyellárist. Ne felejtsük el, hogy 1998 előtt a Kapolcsi Művészetek Völgye egyetlen kormányzattól sem kapott támogatást.

Görgeyék se akarták odaadni nekik a NKÖM által megítélt összeget...

Ebből is látszik, hogy indulati alapon, minden koncepció nélkül cselekednek. A Domingo körüli szereplésük azért rávilágít arra, minek is tekintik a kultúrát. Valamiféle bokrétának a kalapon. Míg a Fidesz által megrendezett, kezdeményezett ünnepek arról szóltak, ami a fejekben van. Ahogyan kiejtik azt a szót, hogy millennium vagy nemzet, vagy akár azt, hogy magyar, üresen kopog. Nem is értik, mit beszélnek. Számukra nincs mögötte semmi. Ahogyan Medgyessy Péter mindig elrontja a szövegében, hogy ő 10 millió magyar miniszterelnöke, de 15 millióért érez felelősséget. Nem véletlen.

A következő nagy lehetőség az önkormányzati választások. A liberális sajtó naponta megpróbálja kijátszani egymás ellen a radikálisabbnak tartott polgári köröket a parlamentben politizáló jobboldaliakkal szemben...

Ők ehhez vannak szokva, hogy őket idézzem: "Nekünk van szakszervezetünk, nekünk van népünk." Mi nem így gondolkodunk. Az embereknek és a polgári köröknek vannak a parlamentben képviselőik. Ez számunkra ma sokkal nagyobb felelősséget jelent, mint amekkora az elmúlt években ránk nehezedett.

Jobboldali művészek is szóvá tették, hogy a kultúra területén is eljött az ideje a megtisztulásnak. Mi erről a véleménye?

Sokan vagyunk, sokfélék vagyunk. A művészet, a kultúra természete a folyamatos megtisztulás, főként lelki tisztulás. Inkább úgy mondanám, mélyülés. Ez a folyamat nem a politikával függ össze.

Varga Klára, Magyar Nemzet 2002.augusztus 31.