A sajtó szabadsága és esélyegyenlősége
Dátum: 2002-02-06 10:25:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=90
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:17:09.292215, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A liberális demokrácia az érdekkiegyenlítés és a konfliktusszabályozás rendszere. Ennek érdekében nyitva kell tartania a politikai alternatívákat, és lehetővé kell tennie a politikai döntések állandó felülvizsgálatát. Az ezt megvalósító eszmecserének kitüntetett fóruma a média. Következésképpen a politikai váltógazdálkodás egyik alapfeltétele a plurális és kiegyensúlyozott médiarendszer. A mindenkori államhatalomnak alkotmányos kötelessége, hogy biztosítsa ezt az állapotot, vagyis az állampolgárok szabad tájékozódásához való jogát. A sajtószabadság mindenekelőtt az olvasókért és nézőkért van, és csak másodsorban a tulajdonosokért és a sajtómunkásokért. Ezért hamis az az érv, hogy a sajtószabadság törvényes kereteinek megteremtését a sajtómunkásokra kell bízni. Ezzel a logikával azt is követelhetnénk, hogy az adótörvény kidolgozását bízzuk az APEH-re, a társadalombiztosításét pedig az igazgatási apparátusra.
Kommunikációs emberi jogokon a gondolat-, a vélemény-, a kifejezési és a sajtószabadságnak az összességét értjük. Ezek a jogok univerzálisak, amelyek kivétel és kirekesztés nélkül mindenkit megilletnek. A probléma lényege ott van, hogy ezeket az univerzális emberi jogokat csak részlegesen sikerült intézményesíteni. A cenzuros, azaz partikuláris választójogot hosszú küzdelmek során sikerült univerzálissá tenni: ennek eredménye az általános választójog. A kommunikációban azonban csupán a civilkommunikáció vált univerzális joggá. A politikai kommunikáció lehetősége ezzel szemben egyre szűkül: a lapalapítás, a piacra lépés költségei egyre nőnek, a médiabirodalmak összefonódásának és fúzióinak korát éljük. Némileg sarkítva: minél "liberálisabb" a médiapolitika, annál antidemokratikusabb, mivel annál inkább kedvez monopolizálódási folyamatoknak. Napjaink kormánya azzal támogatja a sajtószabadság ügyét, ha a liberalizmusnak nem a laissez faire-változatát vallja magáénak, hanem azt, amely a verseny garantálására helyezi inkább a hangsúlyt.
Minden rendszernek megvan a maga sajátos médiapolitikája, mindenhol szoros összefüggés mutatható ki a politikai rendszer és a médiarendszer között. A monolitikus politikai berendezkedés monolitikus sajtóviszonyokat alakít ki, a demokrácia demokratikusakat. A plurális társadalom nem képzelhető el plurális médiaviszonyok nélkül. Ennek alapfeltétele az információk szabad áramlása, a különböző vélemények szabad artikulációja. Hogyan lehet ezt a leghatékonyabban elérni? Úgy, ha lehetőleg sok önálló és egymástól független médium versenyez egymással. Véleményem szerint előnyös, ha ezek a médiumok különböző logikával működnek: egyaránt vannak közöttük közszolgálati funkciókat ellátók, üzleti vállalkozásként működő kereskedelmi adók, nem nyereségérdekelt rétegrádiók és így tovább.
A versenynek az a legfontosabb társadalompolitikai funkciója, hogy elkerülhessük a visszaélésre alkalmat adó hatalmi koncentrációkat. Ahogy az áruk piacán nincs piacgazdaság szabad verseny nélkül, úgy az eszmék piacán sincs szabadelvű demokrácia plurális és versengő médiarendszer nélkül.
Gazdaságközpontú világban élünk, a divatos közgazdasági nézetek kihatnak a médiapolitikára is. Míg a jóléti állam a közszolgálatiságot és média demokratizálását hangsúlyozta, addig a monetarista, neoliberális korszellem a kommercializálódást és a privatizálást. Ez alól a trend alól, amely egyébként Nyugaton kifulladni látszik, Magyarország sem kivétel, de itt belép még egy fontos tényező. Nálunk a kor uralkodó médiapolitikai eszméi az uralkodó médiaestablishment eszméi. Az általuk képviselt eszmékbe vetett hitük ereje egyébként egyenes arányban áll a nézetrendszerükből eredő hasznukkal. A birtokon belül lévők azt mondják, hogy az államnak nem szabad aktív, esélyteremtő politikát folytatnia a sajtópiacon, mert ezzel veszélyezteti a demokráciát. Az ellenkezője az igaz. Akik ezt mondják, elfelejtik, hogy a jelenlegi médiahelyzet egy antidemokratikus korszak öröksége, ezért korrigálása nemhogy veszélyeztetné a sajtószabadságot, hanem hozzájárul annak kibővüléséhez, növeli a versenyt, és szélesíti a kínálatot. Amit egy esélyteremtő médiapolitika veszélyeztet, az nem a sajtószabadság, hanem egyes sajtócézárok és a velük összekapaszkodó politikai érdekcsoportok uralmi pozíciója.