T. Ház ifiknek
Egy kicsit Liliputhoz hasonlít az ifjúsági szervezetek világa. Piciben (vagy nagyban?) tükrözi a "felnőtt"-közélet vonásait, sőt grimaszait. Átpolitizáltság, cselek, sugdosó háttéregyeztetések; mindezeket már-már mulatságos e "birodalomban" is fölfedezni. Ám valójában mégsem az. A csúcsszervezet megalakításának kísérletei most azokban is izgalmat keltenek, akiket ez a kérdés csupán a korosztály szolgálata végett érdekel.
Dátum: 2002-08-31 17:01:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=3805
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:42:46.226990, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Mivel ideillő példázat, e sorok írója hadd hozakodjék elő ifjúsága óta hurcolt, titkos gyónnivalójával. Semennyire nem vett részt KISZ-alapszervezete munkájában - igaz, osztálytársai többségéhez hasonlóan. A gimnáziumi osztályból - ez volt az alapszervezet - egyedül a KISZ-titkár volt aktív. Ő külföldi szappannal és cigarettával seftelt a szünetekben, a szocializmus nagyobb dicsőségére. (Azóta már ingatlanfejlesztő nagyvállalkozó.)
Manapság viszont senki nem vonhatná kétségbe, hogy sok gyermek- és ifjúsági szervezet végez érdemi munkát. Épp ezért furcsa, hogy általában a fiatalok tömegeinek kevés közük van korosztályi szervezeteikhez. Igaz, ezt adatszerűen csupán a 2,268 millió főt számláló 15-29 éves korosztály esetében lehet bizonyítani. Az Ifjúság 2000 elnevezésű, nagymintás szociológiai felmérés alapján feltételezhető, hogy e korosztálynak csupán alig egyhatoda tagja valamilyen szervezetnek. Ráadásul a magyar ifjúságot reprezentáló nyolcezer fiatalnak csak egytizede vett már részt (legalább egyszer) ifjúsági szervezet által rendezett eseményen. Lehet, hogy mással vannak elfoglalva - mondjuk a létharccal? Elképzelhető, hogy ez is része az okoknak, de a miértre nem terjedt ki a kutatás. Mindenesetre a felmérés egy másik fejezetében az áll: anyagi értelemben a fiataloknak csak öt százaléka ítéli gond nélkülinek az életét...
Sokszor magukat az ifjúsági szervezeteket is "húzza az ág", s így szolgáltatásaik is szegényesebbek a kelleténél. Némelyiküknek ez működésük alapfeltételeiben is gondot okoz. Tételezzük fel, hogy az illető országos körű szervezet nem úgynevezett stratégiai partnere a szakminisztériumnak. Akkor tehát nem kap külön pénzt a működésre, és nem lehetnek küldöttei a pénzosztó helyeken, például a Gyermek- és Ifjúsági Alapprogramnál vagy a regionális ifjúsági tanácsokban. Éppenséggel az sem előny, ha az adott formáció a két nagy szervezeti tömb közül egyikhez sem tartozik. Ilyen sok lehet, hiszen míg az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlamentnek (Ogyip) csaknem kilencven tagszervezete van, a Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanácsnak (Magyit) kevesebb mint negyven, addig kétszázra becsülik a ténylegesen országosnak mondható alakulatok számát. Bizonyos csoportok, mint például az ifjúsági elsősegélynyújtóké, nem akarnak elköteleződni egyik "konföderáció" mellett sem. Bár csak kisebb részben tartalmaznak politikai ifjúsági szervezeteket, az Ogyip mégis jobb-, a Magyit baloldali szövetség hírében áll.
Az is hátrány lehet az anyagi támogatás terén, ha az illető szervezet politikai színezetét (már ha van ilyen) "üti" az adott kormánykoalíció színe, színkombinációja. Prácser Lászlótól - akit Ogyip-elnökül valaha az Ifjúsági Demokrata Fórum adott - származó értesülés, hogy a Horn-idők második felében az IDF-nek és hasonló szervezeteknek összesen sem jutott több egy-két petáknál. Az volt a tomboló BIT-korszak. Mikor a Baloldali Ifjúsági Tömörülés született, elődszervezete, a Kommunista Ifjúsági Szövetség mindjárt infrastruktúrába bugyolálta. Abba, ami még maradt; mert az elsőszülött, a Demokratikus Ifjúsági Szövetség (Demisz) nagy vagyont kimentett üzleti vállalkozásaiba...
A jelentékeny pártok ifjúsági szervezetei jobban boldogulnak, mint a pártokkal nem társult ifjúsági szervezetek. Az anyapárt mindig juttat számukra a központi költségvetési támogatásából.
Ám megint csak "hendikep" lehet, ha az illető szervezet kifejezetten civil jellegű. A civil vagy rétegérdeket véd - mondjuk a fogyatékosokét -, vagy valami szakmai feladat, érdeklődési terület - például diákszínjátszás - mellett köteleződik el. Az ilyen társadalmi szervezet tagjai hiába szerelmesei az ifjúsági munkának, pályázati önrészt nem tudnak magukból kiizzadni. Az bizony nem pusztán lelkesedés kérdése! A civilek éppen ezért reménykednek egy igazi ifjúsági parlament létrejöttében. Azt mondogatják, hátha akkor nagyobb pénzt rendelnek a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumhoz, és azt támogatásként igazságosan osztja majd szét a fiatalok ernyőszervezete.
De így gondolkodik a Jobbik nevű politikai jellegű ifjúsági szervezet is. Elnöke, Nagy Ervin a jelenlegi ernyőszervezeteket csonkának tartja, az Ogyip-ot is kissé "gittegyletnek", de egy tényleges csúcsszervezet kialakításában érdekeltek. Jóval pesszimistább Kalmár Szilárd, a Szocialista Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének (SZESZ) elnöke. A Jobbik éppen az ő közfelháborodást kiváltó akciójukat akadályozta meg egy februári tüntetéssorozattal. A SZESZ aktivistái akkoriban (talán életükben először) készek voltak átlépni a templomküszöböt, méghozzá azért, hogy följegyezzék és kielemezgessék a prédikációk politikainak tűnő kitételeit. Nos, Kalmár Szilárd, bár üdvözli a korosztályi parlament létrehozási kísérletét - amelyért a baloldai színezetű Magyit tesz meg mindent -, azt mégsem hiszi, hogy kis szervezetének érdemi beleszólása lehetne, például a pénzek elosztásába. A tudósító teszi hozzá, hogy a SZESZ nyilván amiatt sem lehet túl gazdag, hogy végül is nem őt választotta hivatalos ifjúsági partnerének a Magyar Szocialista Párt. Nyomban a tavaszi választási győzelem után, két másik szervezet összeillesztésével, megalakult az egységes Fibisz, ami annyit tesz: Fiatal Baloldal - Ifjú Szocialisták. Ennek vezetői is listás országgyűlési képviselők. Legismertebb közülük - no nem a Fibisz elnökeként, hanem a médiatisztaság jelképes seprűjeként - Újhelyi István.
Látható: leginkább a pártok ifjúsági szervezeteiben, azok vezetőségében való részvétel kecsegtetheti a fiatalokat a politikai karrierrel. Az anyapárt átemelheti soraiba azt, aki élni tud a politikussá nevelődés itteni lehetőségeivel. Akinek tehetsége van rá, már ifikorában úgy megtanul nyilatkozni, mint a "nagyok". Mások egy-egy ifjúsági szervezet vagy tömörülés külügyi csoportjaiban valóságos diplomata-előképzésben részesülhetnek. Az Európai Ifjúsági Fórumba jelenleg a már többször említett Ogyip- és Magyit-hálózat küld képviselőket közös testületükön, a Nemzetközi Ifjúsági Koordinációs Irodán keresztül.
A pártifiszervezetek sokszor nemcsak utánpótlásai, hanem szabadcsapatai is anyapártjaiknak. Harsányabban, szabadabban képviselhetik, jeleníthetik meg az adott törekvéseket. Nem véletlen, hogy a Fidelitas gyűjtötte a választási szavazatok újraszámlálását kezdeményező aláírásokat. Érthető, hogy a Medgyessy-botrány kitörése után a Fidesz-frakción belüli hét fidelitasos parlamenti képviselő (Gyürk András, Rogán Antal stb.) érkezett D-209 feliratú pólóban az ülésterembe, nem pedig a kilencvenkét éves korelnök, Varga László.
Olykor a pártoktól független (politikai vagy nem politikai) ifjúsági szervezetek is a pártok szabadcsapatának, szatellitszervezetének tűnnek. Kiderülhet aztán, hogy még sincs így. A Jobbik például az utóbbi hetekben többször "merte" bírálni a legnagyobb ellenzéki erőt is. Az ilyen, függetlenségére kényes szervezet a baloldalon például a Szakszervezeti Ifjúsági Szövetség (SZISZ) lehetne, őszinteségre, hitelességre késztetve a nagypolitika szereplőit. Igaz, Kordás László, a SZISZ elnöke elhárítóan nyilatkozott a szakszervezeti ifjak egyértelmű baloldali besorolásáról, azzal a megszorítással persze, hogy a szociális érzékenység elvileg baloldali érték.
Az ifjúsági közélet egy meghatározó része, sőt maga a hatalom is, szívesen sorolja be a szervezeteket a politikai mező egy-egy körcikkelyébe. Egy, az összeállítás számára feljegyzett vélekedés szerint az egyik, több régióra kiterjedő középiskolai diák-érdekképviseletbe - szemfülesen - a baloldali polgármesterek mind beléptették településük középiskoláinak tanulóit. A középiskolák szintjén egyébként nincsen olyan, az egész diáktársadalmat lefedő érdek-képviseleti szervezet, mint az egyetemistáknál és főiskolásoknál.
A felsőoktatási törvény viszont kimondja valamennyi hallgató automatikus tagságát a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájában. Ez a jogszabály a HÖOK-nak a mindenkori hallgatói össznormatíva másfél ezrelékével egyező tárcatámogatást biztosít. Ezt a 350 ezres tagságú ifjúsági "óriásszervezetet" meg jobboldali hírbe szokás "hozni", főként baloldalról. Almássy Kornél elnök nem értett egyet ezzel a megkülönböztetéssel, nem tudja, honnan veszik, hogy a legnagyobb hallgatói érdekképviselet vagy annak vezetése a jobboldali pártok titkos szövetségese. Üdvözlik, hogy nem kerül vissza az ifjúságpolitika a Miniszterelnöki Hivatalhoz, vagyis hogy a szocialista-liberális kormány Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium néven meghagyta az 1998-ban létesült szaktárcát. Megtiszteltetésnek vették, hogy Jánosi György miniszter a nyáron ellátogatott a HÖOK vezetőképző táborába. Más kérdés, mondta Almássy, hogy nemrégiben többféle kutatás is a konzervatív értékválasztás túlsúlyát mérte a fiatalok körében.
A HÖOK elnökének meglátása szerint nem csodálkozhat senki, hogy magában az ifjúsági közéletben is fontos helye van a konzervatív értékeknek. Elképzelhető, hogy például a szintén igen jelentékeny szervezetnek számító Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) gondolkodásmódja közel áll a történelmi egyházakéhoz.
Hozzá kell tenni, maguk az egyházak is fiatalok tömegét érik el az egyházi iskolákon, hittancsoportokon, gyülekezeti ifjúsági órákon és saját szervezeteiken keresztül. De Tarr Zoltán lelkipásztor, aki a Magyarországi Református Egyház Zsinatának ifjúsági irodáját vezeti, szintén hangsúlyozza, hogy egyik oldalhoz sem akarnak tartozni. Zavarja őket a korosztály közéletének végletes átpolitizáltsága. Tarr Zoltán ezt úgy árnyalta, hogy egyaránt kellemes emlékeket őriz jobb- és baloldali ifjúsági vezetőkkel való - nem hivatalos - társalgásokról, ám azt is gyakran tapasztalta, hogy "a tárgyalóasztalnál mindenki megvadul".
Tárgyilagosan jegyezte meg a reformátusok képviselője, hogy szerintük az előző kormányciklus alatt kiegyenlítettebbé vált az ifjúsági szféra támogatása. 1998 előtt ugyanis az egyházi szervezeteknek, közösségeknek még szinte semmi lehetőségük nem volt részt venni a pályázatokon. Remélik, az 1998-2002 közötti körülmények nem romlanak ismét...
Az ifjúsági szervezetek némelyike gyakran méricskéli a másikat; különösen most, amikor ismét napirendre került az átfogó ifjúsági ernyőszervezet megalakítása. Mindenki önnön vélt-állított súlyához méltóan kívánja képviselni a korosztályt - de talán, ha lehet, önmagát is. Senki sem akar például kimaradni a leendő csúcsszervezet vezető testületéből.
Az egyes szervezetek valódi súlyát nem csak vagy nem mindig a taglétszámuk mutatja meg. "Nekem meg nyolc lábam van" - mondta egy ifjúsági vezető, mikor szóba került egy másik szervezet papíron kimutatott létszáma. Nem ér-e a drogos fiatalokat mentő vagy éppen igazi kultúrát közvetítő százfős csapat annyit, vagy még többet is, mint a passzív, sok tízezres tagságú alakulat, melynek vezetősége néha rockkoncerteket szervez a tóparton? Csordogáló értesülések szerint álcázott szervezetekből is akad elég e "liliputi birodalomban", csakúgy, mint a felnőtt civil társadalom színterein. Egy részük zseniális pályázó, vagy ha nem is zseniális, hát jó összeköttetései vannak a pénzelosztó helyeknél. Ezek - például a szabadidő- és sporttevékenységben - meglátják az üzletet az ifjúságiparban, és valahogy mindig tudnak arról, mikor nem kényszerítő erejű számukra az elszámolási kötelezettség... A "kamuszervezetek" másik alfaját egy nagyobb szervezet hozza létre azért, hogy ennek szavazatával rendelkezzen.
Egy tucat esztendő sem volt elég a rendszerváltoztatás óta ahhoz, hogy a gyermek- és ifjúsági szféra érdekegyeztető és támogatási rendszere kiforrhassa magát. 1993-ig volt ugyan valamiféle általános egyeztetőfórum, a csak MISZOT-ként emlegetett Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa, de ott csupán az egykori állampárti ifjúsági szervezetek örökösei érezték vígan magukat. Egy - rendszerváltoztató oldali - volt ifjúsági vezető írta le pár éve: "Ezek a szervezetek sikerrel harcoltak azért, hogy beleszólhassanak az ifjúsági szervezeteket érintő anyagi kérdésekbe, de legalább ekkora sikerrel tették következmény nélküli formalitássá elszámoltatásukat." Közben az Antall-kormány négy éve alatt egymás után öt miniszter volt felelős az ifjúságért.
A MISZOT óta nincs általános ernyőszervezet. 1993-1994-ben azért a két pólus - régieké, újaké - megalakította a maga tömbjét. A balosok a Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanácsba toboroztak, a konzervatívok az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlamentbe. Ezek a konföderácók az elmúlt ciklusban az Ifjúsági és Sportminisztériumtól tagszervezeteik számarányában támogatást kaptak más, a tárca által nagy súlyúnak ítélt, szintén stratégiai partnerként kezelt szervezetekhez hasonlóan. A két szövetség az e pénzből fenntartott szolgáltatóirodákban készítette, készíti elő tagszervezetei pályázatait.
Az ifjúsági közéletben a pénzelosztás szót meglehetősen sokszor hallani. Erről állandó vita van a korosztály szervezetei között. Ilyen vitát szült az is, hogy a polgári kormány szakminisztériumi szintre emelte az ifjúsági ügyek kezelését. Az ISM a korosztály szervezetei közül 13-at választott ki stratégiai partnerének. Közöttük volt az eltérő politikai irányultságot mutató Magyit és Ogyip tömbje is. Ezek, továbbá olyan szervezetek, mint a hallgatói önkormányzatoké, nagycsaládosoké, fogyatékkal élőké, kisebbségeké, illetve az egyház ifjúsági bizottságai stb. szólhattak bele a fiatalokat érintő jogszabályok készítésébe. Ők delegálhattak tagokat a pályázatelbíráló testületekbe. Közülük a legnagyobb a Gyermek- és Ifjúsági Alapprogramé (GYIA), amely évente félmilliárd forintot oszt szét a pályázók között. Főleg innen "tankolnak" az ifjúsági szervezetek; a parlament társadalmi szervezetek bizottságánál kevesebb pénzért állhatnak csak sorba.
A Deutsch-féle ISM maga kezdeményezte az egységes ifjúsági érdekképviseletet. 2000 folyamán hosszú tárgyalássorozat zajlott le a stratégiai partnerek - nagy ifjúsági szervezetek - között. Ha megszerveződött volna az egész szférát átfogó ernyő, már fölváltotta volna a stratégiai partneri programot. Már-már látszott a bő egyévnyi munka eredménye, a megegyezés, amikor váratlanul az egyik szereplő, az Újhelyi vezette baloldali Magyit távozott a kerekasztaltól. Nem értett egyet azzal a gondolattal, hogy az ifjúsági tanács olyan szakmai fórumokat állítson föl, melyek vezetői a közös szervezet elnökségét alkotnák. Ebben jobboldali befolyás veszélyét látta.
Viszont e nyár közepén, vagyis nem sokkal a választások és az MSZP új ifjúsági tagozatának a megalakulása után, néhány magánszemély - köztük két szocialista politikus - ledöfte a zászlót: gyülekező mindenkinek, egy hónap múlva, augusztus 19-én megalakítjuk a gyermek és ifjúsági szervezetek országos szintű érdekképviseletét. Kezdeményezésüket két napilapban és egy weboldalon tették közzé. Már az alapszabály-tervezet is fenn volt a neten, de meghívókat nem küldtek szét. Elsőként a Nagycsaládosok Országos Szövetsége fejezte ki rosszallását a rövid határidő, illetve a dátum alkalmatlansága miatt - nyári táboroztatások szezonja, négynapos ünnep -, másodikként a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája figyelmeztette az ifjúsági közélet szereplőit: csak a 2000-ben felfüggesztett tárgyalási alapokhoz érdemes visszatérni. A HÖOK azt is közölte, hogy szeptember 13-án vár minden szereplőt a hajdan megszakadt egyeztetés folytatására. Valamivel később még számos szervezet és az egyházak ifjúsági bizottságai utasították el az augusztusi megalakítási kísérletet.
Az Ogyip elnöksége finoman elhatárolódott az akciótól, azt hangoztatva, hogy további egyeztetésekre van szükség. Aki figyelte a különféle bejelentéseket, felkapta a fejét, mert a nyári szervezetalakítási felhívást Prácser László, a konzervatív értékeket erőteljesebben hangsúlyozó Ogyip elnöke is aláírta. Az elnökség megszólalásáig azt lehetett hinni, hogy az Ogyip és a Magyit köré csoportosuló két tábor egyezett meg júliusban egy új alapokra helyezendő csúcsszervezet lendületes megalakítására.
Magyarázatként a kiegyezést mindenki számára előnyösnek gondoló Prácser elmondta, az Ogyip-elnökség azért határozott a további egyeztetésekről, mert a kezdeményezés beharangozását követően több fontos szereplő jelentkezett fenntartásaival. "Az egyik legnagyobb ifjúsági szervezet, a HÖOK javaslatait is vétek volna figyelmen kívül hagyni - közölte Prácser, miután távol maradt az augusztusi rendezvénytől. - Az Ogyip ott lesz szeptember 13-án a hallgatói önkormányzatok szervezte tárgyaláson."
Azon a hétfőn, augusztus 19-én nemcsak az volt feltűnő, hogy a baloldaliak kezdeményezésén mindössze 39 országosnak mondott szervezet vett részt a körülbelül kétszázból, hanem az is, hogy egy másik aláíró, a Magyit-tömörülés vezetője (és a Fibisz elnöke), Újhelyi István sem jelent meg a Bajcsy-Zsilinszky úti irodaház konferenciatermében. Rossz nyelvek szerint azért nem, mert mint az MSZP elnökségi tagja, képviselője már így is sokakat elriasztott az "ernyőszervezkedéstől". Újhelyi elzárkózott lapunk megkeresése elől, de nyilatkozata nélkül sem kérdéses: meghatározó szerepe volt ebben az ügyben. Amit egyébként Tarr Zoltán, a reformátusok ifjúsági irodájának vezetője is a 2000-beli tárgyalásokat figyelmen kívül hagyó magánszemélyek puccsszerű kísérletének nevezett. Gyürk Andrásnak, a Fidelitas első emberének megállapítása: "Újhelyi, pártja hangadó médiapolitikusa azt gondolhatta, hogy miután sikerült lerohannia a Magyar Televíziót, nem lehet őt megállítani az ifjúsági terepen sem."
Viszont ott volt 19-én egy másik MSZP-s személyiség, a tavasszal sikertelen képviselőjelölt, Rácz Péter. Aki "ha tábort üt valahol", ahhoz az arcát is adja; ő a Magyar Úttörők Szövetségének elnöke.
Azóta, hogy az Ogyip elnöksége nyilatkozatban fejezte ki távolságtartását, megjósolható volt, hogy a nyári rendezvényen nem lesz megalakulás. A részt vevő szervezetek valóban csak abban állapodtak meg, hogy egy alakuló közgyűlést kezdtek el. Fogalmaztak egy felhívást is a távol maradó többséghez, melyben a tárgyalásokhoz való csatlakozásra buzdítják őket. Az előkészület alatt álló platform neve Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Szövetség lett.
Mégsem lehet azt mondani, hogy augusztus 20. előestéjén csupa olyan szervezet gyülekezett, mint a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének ifjúsági tagozata. Előzetes fenntartásai ellenére képviseltette magát a független - húszezer tagcsaládot és négyszáz helyi szervezetet tömörítő - Nagycsaládosok Országos Egyesülete is. Bár ügyvivőjük, Benkő Ágota a rendezvényen hozzájárult, hogy beválasszák az előkészítő bizottságba, a tudósítónak azt hangsúlyozta: csak olyan kezdeményezés mellett köteleződnek el, mely alapelveiket és a gyermekek képviseletét szolgálja. A NOE-hoz hasonlóan a Magyar Cserkészszövetség is "biztos, ami biztos" alapon vett részt az alakuló közgyűlésen, nem zárkózva el a szeptemberi HÖOK-féle találkozótól sem. "Egy 4000 csapatot számláló, több mint 12 ezres létszámú szervezet nem engedheti meg magának, hogy körön kívül rekedjen" - érvelt Lugosi Szabó Katalin.
Nagy Ádámot, a rendezvény levezető elnökét baloldaliként tartják számon, de ő ezt az értesülést úgy kommentálta: "jobboldaliaknak balos, baloldaliaknak jobbos vagyok". A felhívást júliusban civil szakértői minőségében írta alá. Elismerte, hogy a nyári dátum kitűzése nem volt szerencsés, de mint mondta, ők a helyhatósági választások politikai háttérzaját akarták kiküszöbölni. Egységes magyar ifjúsági ernyőszervezetre szerinte azért is sürgető szükség van, mert az Európai Ifjúsági Fórum feltételként szabta hazánk további képviseletéhez. Ha viszont a HÖOK egy másik ernyőszervezet-megalakítási kísérletbe kezd, azt ő az "ablaküveg bedobásaként" értékeli! Nagy úgy gondolja, van azokban a mendemondákban valami, hogy ez esetben a "mérsékelt" Újhelyi netán már nem tudná feltartóztatni az "ultrabalosokat", akik szeretnék visszaadni a kölcsönt a Deutsch-korszak "jobboldali elfogultságaiért".
"Nem volna jobb - vetette fel a Magyit szakértője -, ha a megegyezéssel egyszer s mindenkorra elkerülnénk, hogy a hatalom ingája négyévente kilendüljön?"
Zuschlag János, a Fibisz egyik vezetője, MSZP-s országyűlési képviselő is azt fejtegette a Magyar Nemzetnek: akkor nem lesz baloldali fölény, ha a jobboldaliak is csatlakoznak a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Szövetséghez.
Gyürk András, a Fidelitas elnöke, a Fidesz parlamenti képviselője ennek éppen az ellenkezőjéről beszélt. "Tudomásul kell venni, hogy mivel a fiatalok közélet iránt érdeklődő részére minden kutatás szerint a polgári gondolkodás jellemző, szervezeteik többsége is e mellett az értékvilág mellett elkötelezett. Így az egységes ifjúsági tanács is csak akkor tükrözné a valóságos helyzetet, ha abban ennek az értékvilágnak a befolyása volna a nagyobb."
Íme az Ifjúság 2000 elnevezésű tudományos felmérés erre rímelő megállapítása: "A nagymintás felvétel alapján kimutatható az az egyéb kutatásokból is kirajzolódó nemzedéki sajátosság, miszerint a fiatal korcsoportok körében szignifikánsan magasabb a jobbközép s a jobboldali orientációjúak együttes aránya."
Gyürk cáfolta, hogy a Fidelitasnak (az Ogyip tagszervezetének) köze lett volna az auguszus 19-i kezdeményezéshez. Abból legfeljebb egy újabb csonka ernyőszervezet jönne létre, amire felelőtlenség volna rábízni a fontos döntéseket. Hangoztatta, nem szabad feladni a másfél éve megszakadt tárgyalási folyamatot, de a baloldali elkötelezettségű jelentős szervezetek nélkül szintén nem teljes egy ifúsági tanács.
De mit mond a HÖOK elnöke? "A rendszerváltozás óta nem tudtuk célba juttatni az ifjúsági érdekegyeztetést; miért gondolták némelyek, hogy e nyár közepén, interneten üzengetve, egyetlen üléssel ez megvalósítható?" - érvel Almássy Kornél. Hozzátette: "Mivel a korosztály jelentős részét lefedő szervezeteket hagytak ki az egyeztetésből, sőt mivel a kezdeményezők megbízást saját szervezeteiktől sem kaptak, az elvben üdvözlendő akciót illegitimnek tartjuk." A sokat hangoztatott 2000-beli tárgyalási alappal kapcsolatban a HÖOK elnöke elismerte, talán nem volt szerencsés, hogy annak idején maga a minisztérium kezdeményezte a kodifikációt, de az elképzelés jó, mert az ifjúság körében valós munkát végzőket részesítené előnyben. A döntések 75 százalékos többséghez kötése nem konszenzusokat, hanem bénultságot okozna. Ráadásul az internetre került alapszabály-tervezet szerint a kezdeményezők olyan szervezeteket is országossá avatnának, melyek csak két-három régióban működnek. Az elnök a már 2000-ben is összekötő szerepet vállalt HÖOK nevében kijelentette, várják a korábbi, szakszerű egyeztetés folytatásához a tárca stratégiai partnereit, sőt minden szervezetet szeptember 13-án.
Az ifjúság nyár óta megbolygatott közéletében két szélső vélekedés felesel egymással. Az egyik szerint a stratégiai partnerek konzervatív többsége vagy némelyike meg akarja őrizni az előző kormány alatt elért roppant előnyös helyzetét. A másik vélekedés: a választások után helyzeti előnyhöz jutott baloldal a nyári hetekben villámakcióval kezdte saját vágányára terelni az ifjúságpolitika naivabb szereplőit.
Ocsovai Tamás, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium helyettes államtitkára üzeni: "A tárca nem akar erőszakosan beavatkozni egy civil önszerveződési folyamatba. Azt viszont szeretné, ha az európai intézményrendszer elvárásaival összhangban legkésőbb novembertől egy ilyen szövetség a minisztérium elsődleges partnere lehetne. Természetesen nem írhatjuk elő, hogy az országos szervezetek összessége képviseltesse magát az ernyőszervezetben. Azért az ne történhessen meg, hogy egy-két szervezet »megfúr« egy nagy, egységes szövetséget."
Nemcsak a résztvevők, úgy látszik, az idő is fiatal ahhoz, hogy megjósolhassuk, csukódik, avagy nyílik-e az ernyő?
Joó István, Magyar Nemzet 2002. 08 31.