Kovács P. József augusztus 30-i beszéde
Jó estét kívánok kedves nézőink, köszöntöm Önöket! Talán elfogadják tőlem ezt a megszólítást, hiszen több mint negyven éven keresztül köszöntöttem Önöket így a televízió képernyőjén keresztül. Most személyes találkozásra is sor került. Kollégáim, akik még ma is az MTV-ben dolgoznak, és akik éppúgy a polgári értékeket vallják magukénak mint én, megkértek jöjjek el ide ma este és beszéljek a nevükben.
Dátum: 2002-09-02 08:17:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=3820
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:42:50.981871, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Hogy miért éppen én? Egyrészt a 42 éves televíziós múltam miatt, másrészt azért, mert én már nyugdíjban vagyok, nincs veszteni valóm. Én ugyanis önként távoztam a Magyar Televízióból, azt is elmondom, hogy miért. Tavaly október 23-án fontosnak találtam volna megosztani a nézőkkel egy gondolatomat. Ezt a főnököm nem engedte, az a főnököm, aki évtizedek óta elmozdíthatatlan volt a helyéről ávós édesapja miatt. Ezt nem tűrhettem.
Rendszeresen járok bevásárolni. A családom egyik fele barna, másik fele fehér kenyeret kér. Természetes, hogy a legkisebb üzletben is meg tudom vásárolni mind a két félét. Ez jelkép is lehet, hogy a modern társadalomban nagyon sok területen elvárható, hasonlóképpen a szabad választás és annak kielégítési lehetősége.
Hol van már az az idő, amikor egyféle kenyeret lehetett, kellett ennünk, igaz 3,60-ért, de ez az idő ma már csak mosolyt fakasztó kampányfogásként sejlik fel. Mondom ezt a példát itt és most, mert azok az Önök által becsült, elismert egykori televíziós kollégáim jórészének mindennapi kenyerét, a megszólalás, megjelenés jogos igényét fenyegeti veszély. Az volt a kívánságuk, hogy nevükben, értük és sokak helyett szóljak itt, mert én tavaly óta nyugdíjban vagyok, nekem nincs mit vesztenem, nekik annál több. Azért is kértek meg, mert az elmúlt évtizedekben sokszor küzdelmek között kellett objektíven közölnöm a híreket. Ma este is az objektívitást kérték tőlem, hogy így tolmácsoljam gondolataikat.
Tisztelt nézők! Önök nem tudhatják, hogy 1994-ben az MTV folyosóin megjelent egy "plakát". Ez volt ráírva: halállista. Majd következett egy hosszú névsor, azoknak a kollégáknak a nevével, akikről egyértelműen kiderült, hogy jobboldali gondolkodásúak, kettő akikről csupán sejteni lehetett, hogy azok. Ha fizikai likvidálás nem is volt, lelki és egzisztenciális kivégzés annál több. Sokakat elbocsátottak, másokat - több tucat embert - elnémítottak, lefokoztak, elvették műsoraikat stb. Ez az állapot évekig eltartott. Sokaknak nem sikerült visszakerülniük, másoknak igen, de esetleg ráment az egészségük.
Amikor 1998-ban a Fidesz került hatalomra, sokáig nem történt semmi. Az MTV-ben évekig nyugodtan készíthetett műsort - egyébként megérdemelten - a tehetséges Vámos Miklós, Szegvári Katalin, Váradi Júlia, Szilágyi János, Fodor János, Sebes György, Juszt László, Kepes András és még sorolhatnánk. Itt kell megemlíteni egy fontos tényt: a Horn-kormány óta és végig a Fidesz-kormány alatt elsőszámú gazdasági vezető volt az az ember, aki ma az MTV illegitim ügyvezető alelnöke, döntéshozó embere és aki szószegő módon azonnal hozzálátott a tisztogatáshoz. Olyan vezetőket nevezett ki, akik aktívan részt vettek az MSZP választási kampányában és akiknek pártállásuktól fogva az a feladatuk, hogy cenzúrázzák a műsorokat.
Az sem véletlen - folytatódik kollégáim eszmefuttatása -, hogy a Fidesz kormány alatt a polgári értékrendet valló kollégák - tisztelet a kivételnek - gondolataikat alig merték megjeleníteni a képernyőn. Csak szűk körben, suttogva beszélgettek politikáról a folyosón vagy a szerkesztőségi szobákban. Sejtették ugyanis, hogy - ahogy 94 és 98 között -, úgy szocialista-liberális győzelem esetén eljön a bosszú ideje, elbocsátják, vagy elhallgattatják őket újra.
Biztosak lehettek benne, hogy az ő esetükben nem állnak majd ott a kereskedelmi tévék, a nyugati kapcsolatok, a Soros-ösztöndíjak vagy más menekülési lehetőségek és a szocialistákkal ellentétben nem lesznek munkát adó Fidesz közeli cégek sem.
Tisztelt jelenlévők! Nehogy azt higgyék, hogy ezek az emberek gyávák. És nehogy azt higgyék kevesen vannak! Sokan vannak, jó szakemberek és alig várják, hogy dolgozhassanak. Föltéve persze, ha van hol. És hogy legyen hol, azért vagyunk most itt! Legyen médiaegyensúly! Legyen számunkra bármely a másik oldaléval egyenlő csatornánk. A mindenkori ellenzéknek teljesen jogos vágya, hogy mindig legyen súlyának megfelelő megszólalási lehetősége. Ezt kérjük, követeljük a sajtószabadság nevében.
Hogy mennyire jogos követelés ez - folytatódik kollégáim írása - : már kész az új halállista, amelyet állítólag az MSZP-s és SZDSZ-es kurátorok állítottak össze. De hogy kik vannak rajta, azt csak az önkormányzati választások után hozzák nyilvánosságra. Egy biztos, a fiatalokat sem kímélik. Az MTV Akadémiáján az idén végzett tizennyolc, diplomás, több nyelven beszélő fiatalt visszaminősítik, megalázzák, lefasisztázzák.
Van olyan kolléga, akit heteken keresztül fenyegettek telefonon azzal, hogy őt is és családját is húskampóra fogják akasztani. Mindez a tökéletes médiadiktatúra éveit idézi. A hatalmon lévőknek be kellene látni, hogy a médiaegyensúly valóban a demokrácia alapkövetelménye. Az, hogy hallatszódják, látszódják a másik fél is!
Rákosi Jenő, az egykori Budapesti Hírlap alapító-főszerkesztője írta lapjában éppen 90 évvel ezelőtt: "A napisajtó a nemzet nevelésében az iskolánál is fontosabb hivatás, mert felnőtteket nevel." A sajtó ma már ennél is több, a nemzet formáló ereje. Az elektronikus sajtó különösképpen. Ezért akarunk belőle annyit, amennyi megillett bennünket - zárul televíziós kollégáim közleménye.
Mindannyiunk összecsengő véleménye után, hadd idézzem Petőfit:
"Mienk, mienk lesz majd a győzelem,
Mert jó az ügy, mely fölfegyverze minket,
Mert a jó ügynek végre győzni kell!
Az ellenségé még a hatalom,
Kicsiny, kicsiny még a mi seregünk, de
Akik vagyunk, mind elszánt férfiak,
S ha ott a többség, itten az erő,
Mert a mi fegyverünk az élesebb,
Mert az igazság a mi fegyverünk."