Még mindig munkál a félelem
Szomorú és fájdalmas, hogy az emberekben még mindig ott van a szorongás - nyilatkozta lapunknak Mayer Mihály pécsi megyés püspök. A katolikus főpap augusztus 20-án, a Szent István-bazilika előtt tartott beszédében az átvilágításról azt mondta: nem az áldozatokat kellene pellengérre állítani, hanem az áldozatgyártókat.
Dátum: 2002-09-02 15:31:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=3829
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:42:53.701227, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Heti Válasz, 2002. 08. 30.
Az interjút Halász Csilla készítette
A jobboldali politikai vezetőket is meglepte, milyen kritikus szentbeszédet mondott augusztus 20-án a Szent István-bazilika előtt.
Mindaz, amiről a szentbeszéd szólt, nem volt egészen új, mert ezeket a saját egyházmegyémben korábban többször is elmondtam. Csak azért tűnt fel, mert most a tévé is közvetítette. Hogy aznap délelőtt mit mondtam Szekszárdon vagy előtte három nappal Hetvehelyen, senkit nem érdekel. Az a baj, hogy ami vidéken elhangzik, azt a fővárosban nem hajlandók tudomásul venni. Amikor külföldön járok, s kérdezik, mi van Magyarországon, azt szoktam mondani: ami Magyarországon van, azt tudom, de ami Budapesten, azt nem.
Egyetért azzal, hogy eléggé kritikus volt a beszéde? Sokan nem számítottak rá, hogy ilyen nyíltan ki mer mondani dolgokat politikai vezetők előtt.
Inkább azzal értek egyet, amit nekem valaki a telefonba mondott a prédikáció után: köszönjük szépen, hogy világosan és egyértelműen megfogalmazta, amit a vallásos emberek gondolnak. Jó páran telefonáltak a szentbeszéd után még a papok közül is, hogy püspök úr, itthon van-e? Nem lesz ebből baja, hogy ilyeneket mondott? Nagyon szomorú és fájdalmas jelzés, hogy ilyet kérdeznek papok meg civilek. Azt jelzi, hogy az emberek belül még mindig nem szabadok. Még mindig ott van bennük a félelem és a szorongás, és sokan emiatt nem is merik gyakorolni a vallásukat. Ezt senki nem meri kimondani.
Azt is említette, egyesek azért nem mennek el egy egyházi ünnepségre - legyenek akár miniszterek, akár államtitkárok -, hogy semlegeseknek tűnjenek.
Én nem a minisztereknek, államfőknek, -titkároknak beszéltem, akik ott ültek, hanem elsősorban a katolikusoknak, másodsorban a keresztényeknek. Ezért mondtam azt, hogy azokhoz szólok, akik a zarándokmenetben vannak, nem azokhoz, akik a zarándokút mellett bámészkodnak. De az ott ülő minisztereknek és államtikároknak - amennyiben nem katolikusok, és csak azért ültek ott, mert protokollvendégek - sem árt, ha tudják, mit vallanak a katolikusok. Mert bizony az elmúlt évtizedek után sok posztgraduális képzésre lenne szükség vallási ismeretből.
Hangoztatta, hogy a vallásgyakorlás kollektív jog. Veszélyben érzi ezt a jogot?
Azért tartottam fontosnak ezt hangoztatni, mert úton-útfélen, a médiában is mindig arról beszélnek, hogy a vallás a privát szférába tartozik, oda kell szorítani. És ezt én nem tartom igaznak. A vallásos ember Jézus Krisztus iránti elkötelezettségben él. Ha ebben az elkötelezettségben veszélyek, problémák merülnek fel, akkor fel kell hívnom a hívek figyelmét, hogy vigyázzanak, mert manipulálják őket. Ha ezt nem teszem, és csak szép, jámbor dolgokat mondok, akkor jobb, ha otthon maradok.
Úgy gondolja, napjainkban Magyarországon manipulálják a híveket?
Nyugaton is ki vannak téve manipulálásnak, és a posztkommunista országokban is, csakhogy a posztkommunista országokban még az ateizmus privilégiumait is el kell szenvednünk.
A szentbeszédben kifogásolta, hogy a szocialista párton belül még mindig nem szűnt meg a hívő tagozat.
Ha nem szüntetik meg a hívő tagozatot, akkor úgy tűnik, hogy van egy kis hívő tagozat - amely nem keresztény tagozat -, és van egy nagy ateista, marxista, régi privilegizált párt. Az ateizmust és a pártot ugyanis nem szabad összekapcsolni. A pártnak semlegesnek kell lenni mindenféle ideológiától, vallástól. Amennyiben nem az, átlépte a kompetenciáját, ugyanúgy, ahogy a régi kommunista, ateista állampárt tette. A pártoknak ugyanis nem lehet ideológiájuk, csak az egyes embereknek. Ha az MSZP nem ideológiailag fertőzött párt, hanem a közjót szolgálja, akkor nem lehet ideológiailag megosztott.
Az kormányon lévő MSZP az ateizmust hirdető MSZMP utódpártja. Katolikus püspökként sikerül jó kapcsolatot kiépítenie a szocialistákkal?
Nemrég egy előadáson valaki megvádolt, hogy még nem vettem föl a kapcsolatot az MSZP-vel. Azt mondtam az illetőnek, nagyon téved, én egyetlen párttal sem vettem fel a kapcsolatot. Nyitott vagyok bármely párt felé, és meghallgatom őket - legyenek bal- vagy jobboldaliak -, de nem nekem kell kiépíteni kapcsolatot, hanem a pártok jöhetnek el hozzám. Nem nekünk kell a politikusok után szaladni és udvarolni, mint az egyházügyi hivatal idejében. Ha a szocialisták valamin változtatni akarnak, akkor nekik kell kezdeményezni a találkozót.
Az állam és az egyház viszonyában lát-e bármilyen kedvezőtlen változást a korábbiakhoz képest?
Nem örülök annak, hogy a mostani kormány az egyházi intézményeket hajlandó támogatni, magát az egyházat pedig magára akarja hagyni. Az egyháznak a társadalomban betöltött szerepét nem ismerik el, erkölcsi normát nem várnak tőlünk. Ez nem helyes. Ez azt jelenti, hogy a párt még mindig ideológiában gondolkozik, és a keresztény vallást is csak egy ideológiának tekinti. Ez pedig nem az állam és az egyház elválasztása, hanem téves felfogás. Az egyházat a társadalomtól - bár korábban is megkísérelték - soha nem szabad és nem is lehet elválasztani.
Több mint egy évtizede nem sikerül elérni, hogy a szektákat kizárják az egyházak közül. Sőt a folyamatok most épp az ellenkező irányba mutatnak: az új egyházügyi államtitkár szerint el kellene felejteni a nagy egyházak említésekor a történelmi jelzőt.
Először tartalmat kellene adni a kifejezéseknek, s utána lehet őket törölni vagy bevezetni. A kilencvenes évek elején olyanok szavazták meg az egyházakról szóló törvényt, akik a kifejezéshez sem értettek. Ha Magyarországon száz ember összeáll, akkor államjogilag elismert egyházat alapíthat - nem vallási csoportosulást, közösséget. Ez az, amit a parlament teljes egészében elrontott. És senki nem az egyház kifejezést akarja tisztázni, hanem a történelmi jelzőt vonják kétségbe. Fölül kellene emelkedni a képviselőknek a saját korlátaikon, és megnézni az egyház kifejezés jogi, szakmai vonatkozásait.
A politikai életet hónapok óta egyetlen téma uralja: a rendszerváltás utáni kormánytagoknak az előző rendszer titkosszolgálatával való kapcsolata. Augusztus 20-i prédikációjában azt mondta: nem az áldozatokat kellene pellengérre állítani.
Senki nem tudja, ki gyártotta az áldozatokat. Elmarasztalta már valaki azokat, akik beépítettek embereket? Pontosan tudjuk a papoknál is, hogy kit és hogyan zsaroltak. Az a pár lelkész, aki disszidált, majdnem mind zsarolás áldozata volt.
Ezek szerint nem kellene bolygatni azt sem, a papok közül ki működött együtt az előző rendszer embereivel?
Eddig is mondtam és képviseltem: a papok annyira kevesen vannak, hogy pontosan tudják, ki mennyire volt benne különböző dolgokban. Nem az átvilágításból kell ezt megtudni. Akik benn voltak, azok már vagy periférián vannak, vagy nyugdíjba mentek. De a katolikus papok közül legfeljebb öt-hat százalék járt békegyűlésre, s mégis mindenki azt sugallja, mintha az egyház az állam kiszolgálója lett volna. Más egyházaknál fordított a helyzet.
Az áprilisi országgyűlési választások megosztották a társadalmat, s ez az egyházakra is hatással volt. Fiatal lelkészek nemrég elítélően szóltak az MSZP-SZDSZ-kormány politikájáról nyílt levelükben. Elfogadhatónak tartja, ha politizálnak a lelkészek?
A politikai vélemény nem egyenlő a politizálással. A hetvenes évek közepén azt mondta nekem az egyházügyi titkár, ha maga reverendában a dunaföldvári plébánia elé lép, akkor ezzel már politizál. Ha most valamelyik lelkész vagy püspök politikai véleményt vagy etikai állásfoglalást mond, akkor megint csak a régi reflexből fakadóan azt állítják róla, hogy beleszólt a pártpolitikába. Az egyház tagjainak, a megkeresztelt embereknek igenis köteleségük a társadalmi felelősségben, a társadalom építőmunkájában részt venni, amihez hozzátartozik a gazdaság, a politika, a biztonság is. Ha ezt nem teszik, akkor átadják azoknak a kezdeményezést, akik félre akarják állítani őket. A társadalom megosztottságát egyébként nem a katolikusoknál, a keresztényeknél kell keresni, hanem azoknál, akik ideológiai befolyásoltság alapján mérlegelik az embereket.
A katolikus egyház változások előtt áll, Paskai László helyett új érseket fognak Esztergomba kinevezni. Mit vár ettől?
Ez nem jelent nagy változást, odakerül az új érsek, aki az egyházat és Jézus Krisztust képviseli. Itt nincs korteskedés, mint más egyházakban a püspökválasztásnál. Tudomásul vesszük Róma döntését.