Kiállítás és megemlékezés Móricz Zsigmond halálának évfordulóján

Kiállítással és megemlékezéssel tisztelegnek a XX. századi magyar realista próza kiemelkedő alakja, Móricz Zsigmond előtt, halálának 60. évfordulója alkalmából csütörtökön a fővárosban. A Móricz Zsigmond Társaság szervezésében az író, újságíró, szerkesztő sírjánál Budapesten, a Fiumei úti temetőben koszorúzással egybekötött megemlékezést tartanak. A Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) "...akcióba kezd az arc..." címmel nyílik kiállítás Móricz Zsigmondot ábrázoló portrékból.

Dátum: 2002-09-03 13:20:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=3842
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:42:57.792552, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A tárlathoz készült ismertető szerint a november 25-ig látogatható kiállításon számos, kevéssé ismert fotográfiát mutatnak be, amelyek segítségével a közismert Móricz-arc(kép) új, árnyalt megközelítését szeretnék elérni.

A portrésorozat az író kamaszkorától 1942-ben bekövetkezett haláláig követi nyomon azt a módosulási folyamatot, ahogyan az író a kamerába és a tükörbe - az utókorra és önmagára - tekint. Móricz Zsigmond önvallomásai - leveleiben, naplójában és szépprózájában - pedig arról tanúskodnak, hogy az írót egész pályafutása alatt foglalkoztatta a külvilágban láttatott és megélt, belső önarcképének viszonya - jegyzik meg a tárlatról szóló tájékoztatóban.

A kiállítás portrék és idézetek párbeszédében bontja ki az író különös, szubjektív önéletrajzi vázlatát; a tárlat képein látható frakkja és nyári öltönye, hajviselete, öltözködése nem csak valóságos alakjának, hanem az írással való elkötelezettségének is kicsinyített tükörképe. Az amatőr felvételek a magánembert mutatják be a szemlélődőknek.

A PIM-ben berendezendő tárlatban látható többi között Székely Aladár, Kálmán Kata, Rónai Dénes és André Kertész felvételei is.

Móricz Zsigmond első elbeszélése Debrecenben jelent meg; 1900-ban költözött Budapestre, jogot, majd bölcsészetet tanult. 1903 körül több alkalommal részt vett népköltési gyűjtőúton.

Az országos hírnevet a Nyugatban 1908-ban megjelent Hét krajcár című elbeszélése hozta meg számára. 1909-ben tette közzé első novelláskötetét. 1915-ben haditudósítóként járta a frontot, de háborús illúziói hamar eltűntek. Üdvözölte a polgári forradalmat, és kezdetben reményeket fűzött a Tanácsköztársasághoz is.

A kommün bukása után kizárták a Kisfaludy Társaságból, írásait egy ideig csak a Nyugat és az Est-lapok közölték. 1929 decembere és 1933 januárja között Babitssal közösen szerkesztette a Nyugatot. 1936-ban ismerkedett meg Littkei Erzsébettel (Csibe), több későbbi írásának alakjával. 1939-ben megvette a Kelet Népe című lapot, s azt szerkesztette haláláig. Kiváló életművéből is kiemelkedik az Erdély-trilógia, a Légy jó mindhalálig, az Úri muri, a Rokonok és az Árvácska. Művészetével ő lett a magyar kritikai realizmus beteljesítője.

MTI