Elhunyt Hamburger Mihály

Most értettem meg utolsó üzenetedet. Jellemző - mondanád -‚ tipikus lépcsőházi gondolkodás, majd kinövöd! De már késő. Már legendás türelmed sem segít, amivel a legtehetségtelenebb gyakornoknak is képes voltál újra és újra elmagyarázni az Esti Hírlap szerkesztőségében, hogy az alanyt egyeztetni kell az állítmánnyal, és nem elég információt szerezni, a cikket meg is kell fogalmazni. És amivel elviselted, hogy szamizdatos barátaid összeálltak azokkal, akiknek száműzetésedet köszönhetted. Most végleg magunkra maradtunk.

Dátum: 2005-08-18 11:12:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=42116
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 22:17:12.801182, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Filozófusként tartanak számon, de nekem mindig is a tanárom maradsz. Aki meggyőzött, hogy szerezzem csak meg az újságírói diplomát, miután te lettél a képzés felelőse, és kisöpörted az Összes kétes elemet az előadók közül a szociológiai intézetben. Hol tanultál te meg írni? - kérdezted kaján mosollyal arcodon, amikor elolvastad a szakdolgozatomat. Csak vonogattam a vállam,- olyan snassz lett volna a szemedbe mondani, amit most ordítani szeretnék , hátba elér még a hangom oda, ahol most vagy: melletted, hát hol a csudába máshol!

A könyvekből, amiket adtál, a sztorikból, amiket a száműzött benzinkutas S Szabad Európá-s időszakodból meséltél, amiken olyan jókat röhögtünk, pedig sírni kellett volna inkább. s persze a sörözések alatt a Tücsőkben, a Stáhlyban, a lakásodon. "Elefántlányka, huszonöt mázsa Ezt énekelted, ha rá tudtunk venni, hogy énekelj. Mindig frenetikus volt. Most könnyes lett ez is.

Egyszer elmagyaráztad a Láthatatlan Kollégium lényegét, amiben nem laknak, mégis összetartja mindazokat, akik valamiben nagyon jók. Most értettem meg, hogy ez te magad vagy. Tudom, hogy késő.

Gajdics Ottó, Magyar Nemzet, 2005. augusztus 18.

***

Egy régi ellenzéki élete

Hamburger Mihály (1941-2005)

Elhunyt Hamburger Mihály filozófus, aki 1996 óta az SZDSZ delegáltjaként a Hungária Televízió Közalapítvány elnökségi tagja volt. A filozófust 64 éves korában, vasárnap érte a halál.

Hamburger Mihály pályája úgy indult, hogy kommunista funkcionárius lesz belőle. De valamiben már a kezdet kezdetén különbözött a legtöbb ifjú aktivistától, akik jobbára ügyes alkalmazkodással építgették a karrierjüket. Benne politikai szenvedély lobogott, igazi politikusi tehetséggel volt megáldva, ami a Kádár-korban nem volt színtiszta áldás.

A történelem és filozófia szakos diploma megszerzése után egy évig pártmunkásként dolgozik, de 1967-ben visszakerül az egyetemre, tanársegéd a pesti Bölcsészkar filozófia tanszékén. Épp abban az időszakban, amikor Magyarországon is ébredeznek a diákmozgalmak, és az egész szovjet tömbben szabadabb szelek fújnak.

Hamburger a szélsőbalos csoportokkal nem rokonszenvezett, ezen a gyermekbetegségen ő már túlesett, de magával ragadják a szocialista reformmozgalmak, amelyeknek nemsokára véget vet az "emberarcú szocializmussal" kísérletező Csehszlovákia megszállása.

A fiatal kommunista tanár pár kollégájával együtt elítélte a katonai beavatkozást, és ezzel elindult az ellenzékiség felé vezető úton. Hamarosan eltávolítják az egyetemről, egy darabig nem is tud elhelyezkedni, de ekkor még sikerül valami szerény állást szereznie egy félreeső kutatóintézetben.

Itt azonban már főként ellenzéki tevékenységgel foglalkozik. A Szakszervezeti Kutatóintézet privatizált falai, amelyek között ma egy Business School működik, sokat tudnának mesélni a szamizdatok sokszorosításáról és az első kis terjesztő hálózatok működéséről.

Ezt a tevékenységet azonban nem csak a falak figyelték, így itt sem volt maradása. Hogy eltartsa gyerekeit, bármiféle munkát elvállal. Benzinkútkezelő, ipari tanuló intézeti nevelőtanár, segédmunkás. És közben tovább fonja-szövi a kibontakozó ellenzéki mozgalom szálait.

Szervező, ami egy ilyen képlékeny, formális szervezet és anyagi eszközök nélkül működő mozgalomban, mint a régi ellenzék volt, maga sem kis dolog. De Hamburger több volt ennél. Megvolt benne az a politikai tehetség, ami egy szabad viszonyok között működő párt esetében is ritka kincs. A politikai aktivizmusba nemcsak a nemes törekvések viszik az embert, hanem a hiúság is. Nem volt ez másképp az ellenzékben sem. Ráadásul az ellenzékiek többségének inkább a heroikus gesztusokra volt hajlama, mintsem a kitartó aprómunkára. Ezeket a motívumokat Hamburger nélkül talán nem is sikerült volna a közös cselekvés medrébe terelni.

Olyan ember volt, akinek egy kocsmában mindenki elsírhatta a baját. Egyaránt szót értett az értelmiségi primadonnákkal és az egyszerű szamizdat-terjesztőkkel; megtalálta a hangot a búsmagyarokkal és a világpolgárokkal. S ez az alkati adottságon túl nála politika is volt, nem fennen hirdetett, de annál szorgalmasabban gyakorolt politika.

A sors kegyetlen fintora, hogy az ellenzéki klikkharcok és mindenféle kicsinyes taktikázás következtében a szervezők nem hívták meg a nevezetes Monori Találkozóra, ahol pedig díszhely illette volna meg. Ez rettenetesen megsebezte. Elege lett az egészből, megragadta az első alkalmat, és szándéka szerint végleg külföldre távozott.

Addigra megrendült az egészsége, válságba került a házassága. Legszívesebben új életet kezdett volna, de ahhoz meg is kellett élnie. Kénytelen volt elfogadni a Szabad Európa Rádió által felkínált állást, s ezzel megint nyakig merült a magyar politikába.

Nem örült, de becsülettel végezte a dolgát. Ugyanabban a szellemben, amelyben ellenzékiként működött. Ennek a pár biztonságos évnek is vége szakadt, amikor felszámolták a SZER magyar adását.

Visszatért Magyarországra. Egy ideig az Esti Hírlapnál újságírósodott, de aztán, ahogy ez vele történni szokott, innen is kirúgták, még mindig politikai okból. Ekkor azonban a Szabad Demokraták vezetői, köztük is elsősorban Pető Iván, aki mondhatni politikai tanítványa volt, végre felismerték, hogy mit köszönhetnek neki, és megtették a Duna TV-t működtető közalapítvány egyik kurátorának.

Ebben a tisztségben, amennyire egészségi állapota engedte, lassanként megint magára talált. Azt csinálhatta, amiben a legjobb volt, kibékítette az összeegyeztethetetlennek látszó érdekeket. Neki köszönhető, hogy sikerült elnököt választani a Duna Televíziónál. Egyik politikai tábor sem örül a választásnak. De az, hogy legalább mind a két tábor mérgelődik, őt igazolja. Olyan elnököt még neki sem sikerült volna találnia, akit a Fidesz is, az MSZP is szeret.

Hamburger Mihály csalódott ember volt, de nem csalódottan halt meg. A temetésén ott lesznek azok a régi ellenzékiek is, akik rég nem állnak szóba egymással. Vagy ha mégsem, akkor ott lesznek a barátai, és ők sem lesznek kevesen.

Bence György, Népszabadság, 2005. augusztus 16.