Hatvan éve halt meg Móricz Zsigmond
Hatvan évvel ezelőtt, 1942. szeptember 5-én hunyt el Móricz Zsigmond író, újságíró, szerkesztő, a XX. századi magyar realista próza egyik legnagyobb alakja.
Dátum: 2002-09-04 17:08:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=3884
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:43:10.758419, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Móricz alföldi parasztcsaládban született Tiszacsécsén. Tanulmányait a legjobb református kollégiumokban végezte Debrecenben és Sárospatakon, majd később a kisújszállási református gimnáziumban. A családi hagyományokat követve kezdetben papnak készült, s be is iratkozott a debreceni református teológiára. Eközben már Jókai és Mikszáth hatása alatt megpróbálkozott az írással.
Első műve a Debreceni Ellenőrben jelent meg Arthur Schopenhauerről. 1900-ban Budapestre költözött, jogot, majd bölcsészetet tanult, de tanári szakvizsgát nem tett. Megélhetése miatt különféle hivatalokat vállalt, az újságok szerkesztőségeiben azonban sokáig csak mellékes feladatokat látott el. Ez idő alatt megismerkedett Bródy Sándorral, aki nagy hatással volt rá s segítségére volt írói önmegvalósításában is. Később újságíró lett. 1903-tól 1909-ig az Újság című lap munkatársaként gyermekversekkel, sőt drámai művekkel is kísérletezett. 1905-ben házasságot kötött Holics Eugéniával (Janka), egy felvidéki bányatisztviselő lányával. Házasságukból két lány született: Virág íróként, Lili színésznőként vitte tovább és gondozta apjuk művészi örökségét.
Az országos hírnevet a Nyugatban 1908-ban megjelent Hét krajcár című elbeszélése hozta meg számára. Móricz parasztábrázolása újdonságként hatott; az irodalomtörténetben rendszerint idillikus ábrázolást egy naturalista emberkép váltotta fel. A századforduló tájékán oly népszerű és közkedvelt népszínművek vidámságot, felhőtlen derűt sugárzó faluképének ellentéteként Móricz egy magába záródó, hagyományainak fogságában vergődő, kilátástalan paraszti világot ábrázolt. 1909-ben közzétette első novelláskötetét, melyet Ady Endre is üdvözölt; barátságuk szellemi szövetséggé vált. Móricz ettől kezdve a Nyugat munkatársaként tevékenykedett.
Írói pályafutásának első tíz évére a naturalizmus nyomta rá bélyegét, a két világháború között a nyers társadalomképet a kritikai szellemű realizmus szorította háttérbe. 1915-ben haditudósítóként járta a frontot, hadszíntérről írt riportjaiban megdöbbentő képet rajzolt a háborús szenvedésekről. 1919-ben meghalt Ady, Móricz vállalta örökségét - a forradalmiságot. Üdvözölte a polgári forradalmat, és kezdetben reményeket fűzött a Tanácsköztársasághoz is. A kommün bukása után kizárták a Kisfaludy Társaságból, írásait egy ideig csak a Nyugat és az Est-lapok közölték. 1925-ben felesége öngyilkos lett, egy évre rá házasságot kötött Simonyi Mária színésznővel.
1929 decembere és 1933 januárja között Babitssal közösen szerkesztette a Nyugatot, melyből 1933-ban kivált. Ebben az időszakban bontakoztatta ki művészetének legjavát; megírta legkitűnőbb regényeit: a Légy jó mindhalálig (1920), az Úri muri (1928), a Rokonok (1934). Szintén ebből a korszakból származik leghatalmasabb történelmi regénye, az Erdély trilógia. Regényei mellett rengeteg novellát is írt, rövidebb lélegzetű írásaiban a magyar valóság kíméletlen körképét adta. Ennek a korszaknak kiemelkedő "termékei" A boldog ember (1935) című riportkönyv, a Rab oroszlán (1936) és a Betyár (1937) című regények. 1936-ban megismerkedett Littkei Erzsébettel (Csibe), több későbbi írásának modelljével. 1937-ben házassága felbomlott, Leányfalura költözött.
1939-ben megvette a Kelet Népe című lapot, melyet haláláig szerkesztett. A fasizmus növekvő térhódításával Móricz felismerte a világot fenyegető veszedelmet. Ez idő tájt keletkezett műveit drámai feszültség és a népi hősökkel való azonosulás hatotta át (Rózsa Sándor a lovát ugratja, 1941; Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét, 1942) Hangja egyre kritikusabb lett és a kisemmizettek felé fordult teljes figyelemmel (Csibe-novellák, Árvácska, 1941). Állandóan új megoldásokat kutatott az irodalomban, s folyton új tartalmakkal töltötte fel a hagyományokat. A második világháború végét már nem élhette meg, 1942 őszén ragadta el a halál, éppen azon a napon, amikor először hulltak bombák Budapestre.
Halálának 60. évfordulója alkalmából a Móricz Zsigmond Társaság szervezésében szeptember 5-én koszorúzással egybekötött megemlékezést tartanak az író, újságíró, szerkesztő sírjánál Budapesten, a Fiumei úti temetőben; a Petőfi Irodalmi Múzeumban pedig (PIM) "...akcióba kezd az arc..." címmel nyílik kiállítás Móricz Zsigmondot ábrázoló portrékból.
Két, talán legnépszerűbb gyerekversünket is ő írta: A török és a tehenek, valamint az Iciri-piciri címűt.
Móricz Zsigmond:
Iciri-piciri.
Ajaj, hol volt, hol nem...
volt egyszer egy iciri-piciri
házacska, ott lakott egy
iciri-piciri kis macska.
Csizmát húz az
iciri-piciri kis macska,
hová lett az
iciri-piciri kis macska ?
Bejárja az iciri-piciri
kis erdőt,
s nem leli az
iciri-piciri tekergőt.
Bejárja az iciri-piciri
kaszálót,
s nem látja az iciri-piciri
kószálót.
Rátalál az iciri-
piciri kis tökre,
bánatában iciri-picirit
meglökte.
Felfordult az iciri-
piciri tököcske,
benne a két iciri-
piciri ökröcske.
Megörült két iciri-
piciri ökrének.
Vége van az iciri-
piciri mesének.
A török és a tehenek.
Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed,
milyenek a tehenek.
Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
"Én vagyok a Mehemed!"
"Mi vagyunk a tehenek!"
Csodálkozik Mehemed:
"Ilyenek a tehenek ?"
Számlálgatja Mehemed,
hányfélék a tehenek.
Meg is számol Mehemed
háromféle tehenet.
Fehéret, feketét, tarkát,
meg ne fogd a tehénfarkát!
Nem tudta ezt Mehemed,
s felrúgták a tehenek.
MTI (Ottlik Judit, Sajtóadatbank) - fidesz.hu