Újra normális országépítő munka folyik

Dátum: 2002-02-12 12:06:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=120
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:17:18.353779, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Amikor megpróbáltam összeszedni a gondolataimat az elnökség beszámolójának szóbeli kiegészítéséhez, és elővettem az előző két kongresszuson tett felszólalásaim szövegét, hátha abból valami ihletet tudok meríteni, de eltanácstalanodtam. Ugyanis 1999, illetve 2000 óta, mióta e körben két alkalommal utoljára találkoztunk, semmi új, amelyről korábban ne beszéltünk volna, nem történt velünk. Férfiasan be is vallom nektek, hogy nem is tudok számotokra semmi újat mondani. De vajon baj-e, tegyük fel a kérdést mentségként. S én azt gondolom, hogy nem feltétlenül. Mert egyrészt jelenti ez azt is, hogy fél szavakból is megértjük egymást, másrészről pedig úgy tűnik, hogy a politika, a közélet nálunk is kezd ugyanolyan unalmas lenni, mert hogy semmi különös nem történik, csak - és most idézőjelben hangsúlyozom ki ezt a szót, hogy csak - végre újra normális országépítő munka folyik, mint amilyen szerencsésebb történelmű régebbi demokráciákban tőlünk nyugatra már évek, évtizedek óta folyik.

Nos, tegnapi tanácstalanságomban aztán arra jutottam, hogy kellemesen teljen mégis az idő, hogy régi anekdotákat fogok nektek mesélni. Történt egyszer egy egyszerű postarablóból lett budapesti díszpolgár, bizonyos Joszif Viszarionovics Dzsugasvili utódainak idejében, állítólag a nagy októberi szocialista forradalom 50. évfordulója előtt a Szovjetunióban, hogy Leonyid Iljics Brezsnyev főtitkár példát mutatva későbbi magyar tanítványainak, elhatározta, hogy világvárost épít Moszkvából.

Össze is gyűlt nyomban a Szovjet Tudományos Akadémia illetékes szakbizottsága, a felszólításnak eleget téve, hogy megvizsgálja, vajon mi módon érhető el, hogy Moszkva is Párizshoz, Londonhoz, New Yorkhoz hasonlóan nyüzsgő világváros legyen. Sok szempontot megvizsgáltak, a szovjet tudósok, míg végre rájöttek arra, hogy egy lényeges kérdésben különbözik Moszkva a mintául vett világvárosoktól, hogy már a pangás éveit is jóval megelőzően pangott az éjszakai élet. Ezért aztán - szintén a nyugati mintákat adaptálva a fejlett szocializmus viszonyaiba - elhatározták, hogy hát akkor éjszakai bárokat építenek Moszkva különböző negyedeibe.

Meg is kezdődött a lázas építkezés, gyorsan haladt, mígnem aztán, közeledvén a nagy októberi szocialista forradalom 50. évfordulója, Leonyid Iljics Brezsnyev főtitkár elvtárs türelmetlenül érdeklődött, hogy hogyan halad a világváros építése. Ismét összeültek a szovjet tudósok, hogy megfogalmazzák a jelentésüket, nagy bajban voltak, mert az említett szempont alapján nem sok sikert tudtak felmutatni. Meg is írták őszintén a főtitkár elvtársnak, hogy: hát bizony, főtitkár elvtárs, a mutatvány nem nagyon sikerült, Moszkva éjszakai élete továbbra is pang, noha szinte minden utcasarokra jut már egy éjszakai bár, egy lokál, de hát turisták, külföldiek, de még moszkvaiak sem nagyon látogatják őket, ha valaki véletlenül be is nyit egyikbe-másikba, gyakorlatilag néhány másodperc után sarkon fordul és távozik. Nem értik, mi lehet a baj, pedig a legjobb, legkipróbáltabb 17-es elvtársnőkből válogattuk a táncosnőket is.

Hogy ez a régi történet miért éppen az MSZP miniszterelnök jelöltjeiről jutott eszembe, nos, ezt - a népszerű közíró szavait kölcsönvéve - én nem tudom, de majd ti kitaláljátok.

De fordítsuk komolyra a szót, kedves barátaim. Tekintsük át röviden, mennyit haladtunk céljaink felé az elmúlt egy évben és mi áll még előttünk a 2002-es választásokig. Vizsgáljuk meg, hogy beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket a miniszterelnöki és pártelnöki megbízatás szétválasztása.

Mik voltak ezek az indítékok, - idézzük fel -, melyek ezt a döntést megalapozták. A kormányzás gyakorlatilag kiszippantotta az időt, az erőt a pártból, aminek látványos következményeit, mindenekelőtt a párt politikai és szervezeti bénultságát, belső információáramlások, a kommunikáció akadozó, elégtelen voltát a saját bőrötökön voltatok kénytelenek érezni.

A párt különböző szervezetei, testületei elégtelenül működtek, nem voltak képesek a pártban rejlő erőt megjelenteni, a kormányzás támogatására felszínre hozni. Nem csupán a különböző szintek közötti információáramlás nem volt megfelelő, de a pártban korábban jól működő fórumok, tagozatok sem éltek. Nem volt a Fidesznek a koalíciós kormányhoz képest önállóan megjelenő akarata, véleménye, mindennek egyik következményeként nem volt képes megfelelő politikai támogatást nyújtani saját kormányának és kormányfőjének. Lazultak a párt társadalmi kapcsolatai. Mindaz a vélemény és jó szándék, amely nem kapcsolható konkrét kormányzati döntésekhez, elveszett. Kialakult egy kettősség a Fideszt kormányra segítő szellemi hátországban. Miközben a legtöbb, bennünk bízó barátunk alapvetően egyetértett a kormányzás irányvonalával, jónak tartotta a mögöttünk hagyott másfél év mérlegét, azonközben úgy érezte, hogy a pályáról a nézőtérre szorult, csapattagból egyszerű szurkolóvá minősült vissza. Ebből fakadtak a teendők: újjá kell éleszteni a párt tagozatait, élővé kell tenni a fórumokat, ahol a párt tagjai, szimpatizánsai jelezni tudják a kormányzat számára a teendőiket.

Össze kell hangolni a párt kommunikációját a követő defenzív kommunikáció helyett, vissza kell szerezni a kezdeményezést, vissza kell ültetni a valóságot a jogaiba, amelyeket most a balos ellenzék által kreált virtuális világ bitorol.

A közéletnek újra a polgárok, a családok, a nemzet problémáiról kell szólnia, nem pedig az MSZP-SZDSZ páros keltette álbotrányokról. Meg kell kezdeni a választásokra való felkészülést, ami nem csupán a párt mozgósítását, hanem a szellemi felkészülés folyamatának elindítását is jelenti. Ha ráismertetek ezekre a szövegekre, ezek szó szerinti idézetek voltak abból az előterjesztésből, amelyet én magam tettem meg annak idején.

Jutottunk-e előrébb a problémák megoldásában?

Az elnökség írásos beszámolója tartalmazza erre vonatkozóan a testület állásfoglalását, válaszát. Hogy ez mennyiben felel meg az általatok is érzékelt valóságnak, ennek megítélése és eldöntése a ti dolgotok.

Én azt hiszem, hogy jóval előrébb tartunk, mint egy éve voltunk, de még nem vagyunk ott, ahol a választásokra történő felkészülésben állnunk kellene. Megfeszített munka vár még ránk, rátok az elkövetkezendő egy évben a tisztújítás után.

De azért lássuk, hogy hogyan is állunk. A belső kommunikáció ha nem olyan is, mint amilyennek lennie kéne, de ahhoz a bénultsághoz képest, amilyenben egy évvel ezelőtt találtuk, mégis csak megindult. Nem csupán a személyes találkozások sorozata, a párt szervezeti életének intenzívebbé válása mutatja ezt, hanem örömmel jelentem nektek, hogy hosszú vajúdás és késlekedés után éppen mai napon debütál a Fidesz internetes honlapja.

A testületek, szervezetek, tagozatok is - ahogy azt a beszámoló is tartalmazza -életjelt adtak magukról, sőt, a vitairat előkészítésében komoly részt is vállaltak. A Fidesznek mint pártnak saját, önálló véleménye volt, nagyon sok konkrét politikai kérdésről, s általában véve végre az elmúlt egy esztendőben a belpolitikai küzdelmek önálló szereplőivé tudta magát újra kinőni, megteremtve ezzel azt a viszonylagos függetlenséget és autonómiát, amelyet a kormány saját munkáját illetően jól ki tudott használni.

Erősödtek a párt kapcsolatai is. Ezt számos kétoldalú találkozó is bizonyítja. Ez az a terület, ahol a következő egy esztendőben, a vitairat tényleges vitája során a legtöbb energiát kell fordítanunk. Javult mindezek eredményeképpen a kormány, a kormányfő megítélése. Nagyon régóta nem volt ilyen magasan mért index a miniszterelnök munkájának értékelését tekintve, és míg 2000 januárjában az összes megkérdezett körében a 19%-os támogatottságot maga mögött tudó Fidesz esélyét jelentős különbség választotta el a 26%-os támogatást élvező MSZP mögött, addig ma gyakorlatilag a Fidesz beérte az MSZP-t, és a trendek dinamikájából, maguk a szocialisták pánikreakcióiból kiolvashatóan komoly esélyünk van arra, hogy 2002-ben ismét megkapjuk a választók többségének bizalmát.

Úgy tűnik, bölcs döntést hoztatok, amikor több mint egy évvel ezelőtt vállaltátok azt a kockázatot, amelyet a pártelnöki és a miniszterelnöki szétválasztás jelentett. Természetesen a lényeg abban a munkában rejlik, amit a polgári kormány a polgári koalíció képviselőinek támogatásával elvégzett. Ha megengeditek, ismét idéznék az akkor baloldalon különösebb tetszést nem aratott beszédemből. Azt voltam bátor akkor mondani, hogy csak nekünk van érvényes mondanivalónk e nemzet számára. Csak bennünket érdekel, hogy mi lesz a fiatal családosokkal, lesz-e fedél a fejük fölött, lesz-e miből felnevelni a gyermekeiket, akik majd a jövő nyugdíjasait támogatják. Vagy megtanulják-e az iskolában, hogy hol lakott Vörösmarty Mihály. Csak bennünket érdekel, hogy mi lesz ötven év múlva a dunaszerdahelyi, beregszászi, csíkszeredai, zentai magyarokkal, csak bennünket érdekel, hogy mindannyian egyenrangú polgárai leszünk-e az Európai Uniónak, vagy csak azok, akik az ország, hol keleti, hol nyugati ablakába teszik ki az eladó feliratú táblát. Csak nekünk fontos, hogy mi lesz itt 50 év múlva, mert nekünk nem térkép-e táj, nem telephely, a mi falunkból vagy szülővárosunkból, Alcsútdobozból, Pápából, Csornából, Szolnokból, Mátészalkából sohasem lesz világváros. Négy év kormányzás után - mondtam -, 2002-ben ez az ország már nem lesz ugyanaz, mint volt a Fidesz kormányzás kezdetekor.

Kedves Barátaim, Hölgyeim és Uraim, bár mint mondtam, mondanivalóm szűkében szenvedek, mégsem ezért tettem ezt veletek, hogy visszaidéztem az akkori kongresszuson elhangzottakat, hanem azért, mert ezek fényében megvizsgáljuk, hogy vajon igazat állítottam-e akkor, amikor ezeket a szavakat sokak megbotránkozására elmondtam. Vajon Szájer József beszámolójából, a Miniszterelnök Úr által elmondottakból nem az volt-e kiolvasható, hogy ebben az országban a politikai életnek csak az egyik oldalát érdeklik ezek a kérdések, amelyeket a nemzet sorskérdéseinek is tekinthetünk. És vajon a szavakon túl bizonyítják-e a tettek azt, hogy valóban érdekel bennünket mindaz, amiről beszéltünk. Vajon valóban történt-e az elmúlt három esztendő kormányzása eredményeképpen fordulat Magyarország fejlődésében. Vajon valóban értünk-e el áttörésjellegű eredményeket a családtámogatás, a gyermekvállalási kedv ösztönzése, a lakásépítkezések megindítása, a munkahelyteremtés, a közbiztonság javítása tekintetében, vagy éppenséggel az országot összefűző, szellemi, kulturális, érzelmi azonosságtudat megerősítésében. És én azt gondolom, hogy az általatok egyébként ismert számok fölsorolása nélkül is mindegyik kérdésre igen a válasz.

Köszönet ezért Nektek, képviselőknek, a Fidesz helyi tagjainak, és köszönet éppúgy azoknak a koalíciós képviselőtársaknak és minisztertársaknak, akik ebben a három esztendőben, ennek a programnak a végrehajtásában szerepet vállaltak.

Kedves barátaim, mi vár ránk a következő egy esztendőben? Részben nagyon könnyű dolgotok lesz, részben pedig rettentően nehéz. Könnyű dolgotok lesz, hiszen nem kell elhazudni a valóságot a polgárok elől, nem kell elhazudni, eltagadni, még azokat a hibákat, mulasztásokat, a még el nem végzett teendőket, amelyekkel adósok vagyunk.

Nem kell elhazudnunk és eltagadnunk, mert amit tettünk, megítélésem szerint több kormányzati ciklusra elegendő teljesítménynek tudható be. Amit tettünk, azért emelt fővel, tiszta lelkiismerettel vállalhatjátok a felelősséget, bárkinek nyíltan a szemébe nézhettek, és bárkinek mondhatjátok, hogy válasszátok azokat, akik ennél többre lettek volna képesek. És hogyha a választók immáron nem csupán a szívükre, hanem az eszükre is hallgatnak, akkor megítélésem szerint nem hozhatnak más döntést, minthogy ennek az országnak az érdekében, ennek a munkának a folytatására hatalmaznak fel bennünket.

De ugyanakkor ebből fakadnak azok a nehézségek is, amelyek rátok várnak. Ugyanis a hátralévő egy esztendőben, ahogy a kampány egyre intenzívebbé válik. nem a tényekre, az észérvekre hagyatkozó vita lesz, ami dominálni fog. Hiszen a másik oldalnak nincs jövőképe, nincs programja és nincs felmutatható kormányzati teljesítménye. Nincs mondanivalója az ország polgárainak, nincs mondanivalója ennek a nemzetnek a jövőjéről. Egyetlen esélye és lehetősége van, hogy azt a minden mértéket alulmúló politizálást folytassa, amelyet az elmúlt három esztendőben is megtapasztaltunk tőlük. Ezért szeretnélek benneteket felkészíteni: fantáziátok minden erejének összeszedésére lesz szükség ahhoz, hogy elképzeljétek azt, ami a kampányban rátok várni fog. Embert próbáló és türelmet próbáló feladat lesz. De azt gondolom, kell, hogy elég lelkierő legyen bennetek hozzá, mert nemcsak szebbek vagytok, okosabbak, hanem ráadásul az igazság is a ti oldalatokon áll.

És hogyha megengeditek, akkor most részben személyes, de alapvetően mégis csak a párt legfontosabb ügyeit érintő kérdésekről szeretnék beszélni.

Ez pedig az a kérdés, hogy miért döntöttem, döntöttünk úgy, hogy amikor a tisztújításra kerül sor, akkor megköszönve az eddigi támogatásotokat, bizalmatokat, azt javasolom, javasoljuk Nektek, hogy ruházzátok e megtisztelő megbízatást Pokorni Zoltánra.

Pozitív következményei vannak annak, hogy a több mint egy esztendővel ezelőtti lépést megtettük. Az idő bennünket igazolt. És van egy olyan mellékes következménye ennek a döntésnek, amely más pártokban elképzelhetetlen. A Fidesz elnöki megbízatása, elnöki pozíciója elvesztette minden misztikumát. Ezt részben mint még néhány óráig hivatalban lévő elnök szomorúan állapítom meg, részben viszont ez teszi igazán demokratikussá ezt a pártot. Immáron az elnöki pozíciót betöltő személy nem a többiek fölött álló egyszemélyi vezető, miként egyébként a gyakorlatban korábban sem volt az, hanem csupán első az egyenlők között, miniszter a szónak az igazi, valódi értelmében. Szolgálatot vállaló ember, aki a ti segítségetekkel a legtöbb munkát kell, hogy magára vállalja. És nem azért terjesztem elétek a döntést, nem azért javasoljuk nektek ezt a váltást, mert én magam e munka elöl szeretnék menekülni, nem mondok le tehát, ha így jobban tetszik, nem állok félre, nem vonulok háttérbe, hanem továbbra is szeretném azt a részt magamra vállalni, amit ti jónak láttok rám ruházni.

Ezt a választást egy közös gondolkodás által kihordott munkamegosztásnak kell eldöntenie. És a hátralevő esztendőben, egyre közelebb haladva a választások időpontjához, egyre több teher nehezedik majd az elnökségre, a párt vezetőire, nem csupán az elnökségi tagokra, hanem a megyei elnökökre, választmányi elnökre, alelnökökre, küldöttekre, akik meg kell hogy vívják a választási kampány minden ütközetét. És ebben újabb energiák bevonására van szükség. És hogyha igaz az az állítás - márpedig megítélésem szerint azt szeretnénk, hogy igaz legyen -, hogy ennek a kampánynak a mi részünkről az ország valódi kérdéseiről folyó vita a lényege, s ennek a vitának az elindításában a holnap bemutatandó vitairat lesz a kiindulópontja, akkor a kormányzati felelősségvállalást, az ott elvégzett munkát, a tehermegosztást, és egyéb személyes habitust, illetve erényeket figyelembe véve nem nagyon találnátok megfelelőbb embert a Fidesz elnökéül, mint Pokorni Zoltánt.

És ha megengeditek - ennek a gondolatnak meg az eddig elmondottak, a beszámoló lezárásaképpen is -, hadd tegyem meg még egyszer azt, hogy néhány sort idézzek abból, amit egy esztendővel ezelőtt elmondtam Nektek. Ez egy önmagával békében élő párt. Vagyunk, akik vagyunk, barátaink, szövetségeseink, ellenfeleink és ellenségeink számára egyaránt kiszámíthatóak. Azonban főleg a magunk számára fontos, hogy tudjuk, bárkit is választanátok meg a párt elnökévé, a Fidesz akkor is ugyanaz maradna, ami most. Nemcsak azért, mert nincs a Fidesz vezetői között senki, aki más irányba akarná vinni a pártot, hanem azért is, mert ezt ti nem is hagynátok.

Köszönöm az eddigi támogatásotokat.