Gripenek a magyar homályban
A hét elején magyar küldöttség utazott Svédországba, hogy tárgyaljon - az egyébként már lezárt - Gripen-repülőgépbérlésünkről. A svédek készek jobb gépeket kölcsönözni a magyaroknak, természetesen több pénzért. Sokakban azonban mégis megfogalmazódik a kérdés, vajon miért állt elő az új budapesti kabinet az új elvárásokkal.
Dátum: 2002-09-06 18:36:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=3932
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:43:25.373835, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A Heti Válasz göteborgi tudósítója, Lipcsey Andersson Emőke írása, Heti Válasz, 2002. 09. 06.
A Kádár-rendszer hírszolgáltatásához hozzáedződött olvasó, tévénéző megszokta, hogy a sorok között kell olvasnia, míg a hírből kihámozza a tényt. A mostani meghatározó kormánypárt politikai múltjának megfelelően visszaköszönnek a régi módszerek, így szándék és valóság között ismét elmosódnak a határok, hogy az így keletkezett tejfehér ködben ki-ki zavartalanul halászhasson, ami nem mindig veszélytelen, még ha csak üzletről van is szó. Különösen, ha a különféle üzleti érdekek külpolitikával és nemzetbiztonsági kérdésekkel is párosulnak.
Miközben a Jas-Gripen harci gépek a napokban tettek sikeres látogatást hazánkba, a bérlésük körül keringő hírködben egyre nehezebbnek tűnik a navigálás. Kovács László washingtoni látogatása során találkozott Colin Powell külügyminiszterrel, és július végén látszólag fehéren feketén kijelentette, hogy a Gripenek beszerzéséről az előző kormány hivatali ideje alatt érvényes szerződés született, így a kérdés újra megnyitására a magyar fél nem lát lehetőséget. Ennek némiképp ellentmond, hogy Kovács amerikai kollégája számára nyilvánvalóvá tette, hogy a mostani magyar kormány az előzővel ellentétben minden kérdésben nagyobb súlyt helyez majd Washington véleményére. Így nemcsak azt szorgalmazta, hogy majd Amerika szerelje fel fegyverekkel a Gripeneket, hanem mondandójába laza fordulattal azt is beleszőtte, hogy hazánk amerikai repülőgépek vásárlását is előtérbe helyezi.
A képet nem teszi tisztábbá az sem, hogy magyar részről hirtelen aggályok merültek fel a svéd gépekkel szemben. Azt ugyan még a honvédelmi miniszter főtanácsadója, Hollósi Nándor is elismeri, hogy gazdasági szempontból csak méltatni lehet a gépek bérlésére kötött államközi megállapodást, hiszen a száztíz százalékos ellentételezés és a svéd tőkebefektetés óriási hasznot jelent hazánknak. A svédek ezenkívül a gépek üzemképességére is megfelelő garanciát adnak. Hollósit azonban nyugtalanítja, hogy a Gripenek úgymond nem felelnek meg a NATO elvárásainak. Levegőben nem tankolhatók, ha rájuk póttartályokat helyeznének, akkor pedig nem volna hely a fegyvereknek, s a gépeken egyébként is kevés a fegyver. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter pedig felül akarja vizsgálni a gépek ellentételezéséről szóló szerződést, hogy a döntések milyen jogi háttérrel és gazdasági feltételrendszerben születtek. A miniszter ezzel nemcsak a hajdú-bihari munkahelyteremtő beruházások megvalósulását veszélyezteti, hanem hazánk nemzetközi megítélésére is árnyékot vethet. Ezért nem mellékes, hogy milyen eredménnyel zárulnak majd a svédek és a magyarok között szeptember elején lezajlott újabb tárgyalások.
A svédek véleménye az ügyről és a magyar kormány kételyeiről eddig talán Paula Burrau, a hadügyminiszter sajtótitkárának megjegyzésével foglalható össze, ami svédül egyszerre fejez ki meglepetést és közömbösséget. Svédország ugyanis tisztában van azzal, hogy egy ilyen horderejű nemzetközi szerződést nem lehet minden következmény nélkül felbontani vagy megváltoztatni. A megállapodás nagy vonásokban tizenkét együléses és két kétüléses harcigép tíz évre szóló bérletéről szól. A bérleti időszak kezdetét 2004 és 2005 fordulójában jelölték meg. A szerződésben a svédek számos kötelezettséget vállalnak, például a személyzet kiképzését, alkatrésszel való ellátást, bizonyos technikai átalakításokat, a tízéves periódus után pedig elővásárlási jogot biztosítanak.
A megállapodás azonban nem szól a Gripenek fegyverekkel való felszereléséről, kivéve az együléses gépeken már meglévő automata ágyúkat. A szerződés részét soha nem képezte semmiféle utalás a repülők levegőben való tankolhatóságára - mondja Lars Vigert, a Gripen-szerződés információfelelőse. Ugyanezt a tényt húzza alá Kent Harrskog, a honvédelmi minisztérium katonai szakértője, majd hozzáteszi, hogy a magyarok pontosan tudták, hogy mit vesznek. A kérdésre, hogy milyen messze repül egy ilyen gép utántöltés nélkül, elmondja, hogy Svédországtól Egyiptomig lehet eljutni egyetlen tankolással. Harrskog arról is tájékoztatott, hogy Svédország is ezeket a gépeket használta, s még akkor a NATO-elvárásokhoz igazította őket, tehát a gépek természetesen megfelelnek a NATO-követelményeknek. Amennyiben a magyar fél a szeptember eleji tárgyalásokon ragaszkodna az új fegyverekhez és ahhoz, hogy a repülők a levegőben is utántölthetők legyenek, a svédek készek tárgyalni, ám az új igények természetesen új kiadásokkal járnak. Mivel a régi szerződést módosítani nem lehet, ebben az esetben új szerződést kell kötni.
Kristina Ramberg, a Göteborgi Egyetem szerződésjog-professzora elmondta, hogy minden ilyen nagy horderejű szerződés megkötését hosszú, kemény tárgyalások előzik meg. Annak is megvannak a bonyolult szabályai, hogy mikor bontható fel a szerződés. Ha erre egyáltalán mód van, akkor annak a félnek, amelyik visszamondja a megrendelést, a felmondásért előre maghatározott összeget kell fizetnie. Leggyakrabban azonban fel sem bontható az ilyen jellegű megegyezés. Ha ezt mégis megteszik, óriási kártérítést kell fizetni, akkora összeget, ami megfelel az elmaradt haszonnak, s ezt az összeget a Gripen-szerződés esetében csak csillagászati számokkal lehetne kifejezni. Egy ilyen léptékű megállapodás csak akkor lenne felmondható, ha az eladó fél szerződésszegést követne el. Ramberg asszony szerint erről most nem lehet szó, hiszen a 2001-es szerződésben sem a levegőben való utántölthetőségről, sem pedig egyéb fegyverekről nincs szó. A megrendelő aggályai mögött szerinte inkább politikai okok húzódhatnak.
Per Cramér, a nemzetközi jog professzora szerint is olyan érdekes kérdésről van szó, amelyet érdemes nagyobb összefüggésbe helyezni. Magyarország NATO-tag, s mint ilyen, maximálisan igyekszik megfelelni a NATO elvárásainak. A katonai tömörülés élén az Egyesült Államok áll, egy szuperhatalom, egyre erőteljesebb hegemonisztikus törekvésekkel, s azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy hadiiparát támogassa és továbbfejlessze. Ma teljesen különböző nemzetbiztonsági elképzeléseket vall Washington és Európa. Európa csökkenti katonai kiadásait, és a konfliktusok diplomáciai úton való megoldását helyezi előtérbe. Az Egyesült Államok nem hisz a diplomácia útján elérhető megoldásokban, s hadi kiadásait egyre csak növeli. Ez a nézetkülönbség mind tátongóbb szakadékot sejtet Európa és Amerika között. A helyzetet még az is bonyolítja, hogy az európai országok jelentős része NATO-tag vagy az kíván lenni. Az egyes európai országok magához a tagsághoz is többféleképpen viszonyulnak. Vannak semleges országok, például Svédország, Ausztria, vannak olyanok, amelyek kényszerből NATO-tagok, mint a franciák, a dánok vagy valamelyest a németek, és vannak a tűzön-vízen át Amerikát követők, mint Anglia. A NATO-országok egy része egyben az Európai Unió tagja is, vagy az kíván lenni, de az unió tagjai között vannak NATO-semleges országok is.
Ez a bonyolult helyzet több kérdést is felvet. Az EU ugyanis európai érdektömörülés, a NATO pedig a hidegháborús években létrejött katonai szervezet. Az ellenség azonban eltűnt, hiszen a Szovjetunió felbomlott. A kérdés tehát hol van a potenciális ellenség? Mivel egy katonai szervezet s egy olyan hadigépezet, mint az Egyesült Államoké groteszk és fölösleges lenne ellenség nélkül, úgy tűnik, hogy Washington az arab világot teszi meg ellenségnek.
Magyarországra vonatkoztatva megállapítható, hogy a Gripen-ügy csak egy nagyobb játszma részét képezi. Magyarország NATO-tag és EU-tagságra pályázik. Az előbb elmondottak fényében fontos, hogy az országban nyílt politikai párbeszéd alakuljon ki a NATO-tagság s az EU-tagság előnyeiről és hátrányairól. Ha Magyarország - tegyük fel - amerikai gépeket választana, akkor meg kell indokolni, vajon miért fontos, hogy a hegemonisztikus nagyhatalom elvárásainak feleljen meg. Az amerikai hadiipar mögött húzódó üzleti körök kiszolgálása-e a cél, vagy politikai okok vannak a háttérben, vagy esetleg a kettő ötvözetéről van szó. A kérdést így is élére lehetne állítani: mit választ az ország, egy európai országhoz való lojalitást azzal, hogy Gripeneket vásárol, vagy az Egyesült Államokkal való lojalitást, ha esetleg az amerikai gépeket részesíti előnyben. De mindez természetesen Magyarország belügye, hangsúlyozza Cramér.
Végül arra is érdemes emlékeztetni, hogy az Európai Unió bővítéséről szóló tárgyalásokon Svédország hangsúlyozottan Magyarország mellé állt. Akkor a svéd diplomácia eredményesen működött, a kérdés most az, hogy sikerül-e a svédeknek a homályból tiszta légtérbe irányítani a Gripeneket.