Sánta: Inkább orvosként emlékezzenek rám
Makón sokakat meglepett a hír: nem indul az önkormányzati választáson Sánta Sándor. Makó első szabadon választott polgármestere, aki 1994 óta helyi képviselőként szolgálta városát, úgy döntött, nem vár arra a törvénymódosításra, amely ezután is lehetővé tenné a háziorvosok számára az önkormányzati munkát.
Dátum: 2002-09-09 07:41:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=3953
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:43:31.867033, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
- A háziorvosok közéleti szerepvállalását korlátozó, s még érvényben lévő törvény nem minden orvost akadályozott meg abban, hogy induljon. A szakma már várja a törvénymódosítást. Ön miért döntött mégis úgy, hogy nem indul?
- Amikor fölmerült a lehetőség, hogy az orvosi pályámat végleg politikusira cserélem, úgy láttam, jobb, ha orvosként hagyok nyomot magam után a makói emberek emlékezetében. Ezt most, hatvanévesen így látom. Igaz, már elindult a maga útján a törvénymódosító javaslat, és ez akár engem is bátoríthatott volna. De mi történik, ha egy választási fórumon valaki föláll, és azt kérdi, doktor úr, mi lesz, ha megválasztjuk, s közben mégsem lehet képviselő? Erre, ugye, nem lehet jó választ adni. Amikor négyéves polgármesteri munkám után visszamentem rendelni, bár nem kellett volna levizsgáznom, ahhoz, hogy továbbra is háziorvos lehessek, mégis tanultam, és jelesre vizsgáztam; bebizonyítottam, igényes vagyok a munkámra. Többen is meglepődtek, amikor kiderült, hogy a körzetemben a barátom indul, Kiss Géza, és azokat a fejlesztési elképzeléseket fogja képviselni, amelyek tizenkét év alatt bennem fogalmazódtak meg. De ez így van jól.
- A makóiak azért pontosan tudják, hol helyezi el magát a politikai palettán, és van véleménye. Makón egyelőre nyugalom van, a kampány még nem kezdődött el. Ön szerint minek köszönhető ez a nyugalmas állapot?
- Szerintem annak, hogy most világos a helyzet. Nekem tetszett, amikor Horn Gyuláék után négy évig arról beszélt a magyar kormányfő, hogy tehetséges nép vagyunk, és igenis fontos, hogy felelősséget érezzünk a határainkon túl élő magyarok iránt; hogy ez az érzés hozzá kell tartozzon a magyar emberhez. Láthatjuk, az MSZP majdnem mindent átvesz abból, amit a Fidesznél jónak tartott, és vannak újabb jó ötletek is. Ezt az érzést azonban nem szívesen emlegeti, és ez nem jó. Szerintem a következő választás a világnézeti harc újabb állomása lesz. Ez hozhat nagyon kemény küzdelmet is Makón, de én bízom benne, mindkét fél lovagias marad.
- Itt van az asztalon Márai Sándor Naplója, s ahogy lapozgattam, találtam benne egy tollal aláhúzott mondatot: "A várakozás egyetlen értelme a készenlét lehet." Nem tudom, mikor húzta alá; lehet, hogy később visszatér a közéletbe?
- Lehet, hogy ez a négy év tényleg valamiféle készenlétben telik el. Mifelénk hagyomány, hogy aki tanul, felemelkedik, az a saját környezetét is megpróbálja felemelni. Ezt próbáltam, próbálom orvosként is, azért maradtam ezen a részen. Márai könyveit már régen olvastam, ezt a naplókötetet a fiamtól kaptam, amikor eltörtem a lábam. Most Pártai Tivadar visszaemlékezését olvasom. A kisgazdapártról szól, arról, hogy a negyvenes években egyes vezetők hogyan próbálták zsíros állásokhoz juttatni a családtagjaikat, s hogyan tartottak féken másokat a párton belül, azzal, hogy kicsapongásaikat finanszírozták... Elképesztő ez a könyv, de kiderül belőle, igenis van előzménye annak a párton belül, amit Torgyán művelt; és világosan látszik, hogy a parasztokat átverő nadrágos ember figurája nem a rendszerváltás után született meg.
Bakos András, Délmagyarország, 2002.szeptember 7.