A hajó elment, de a jövő elkezdődött
A választási vereség tisztességes feldolgozása elengedhetetlen feltétele annak, hogy a polgári erők hitelesek legyenek - nyilatkozta lapunknak Stumpf István egykori kancelláriaminiszter, a Századvég Politikai Iskola Alapítvány elnöke. Szerinte a Fidesz senkire nem háríthatja át a felelősséget a történtek miatt.
Dátum: 2002-09-09 13:39:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=3972
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:43:37.716817, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Az interjút Halász Csilla készítette, Heti Válasz, 2002. 09. 06.
A választási vereség után nem talál magára a Fidesz, sőt mintha vezetési válság lenne a pártban.
Valóban orietációs válsággal küzd a Fidesz, ami Pokorni Zoltán távozása után vált erőteljesebbé. Az ő lemondásával nem várt helyzet alakult ki egy olyan pártban, ahol minden az első számú vezetőre volt felépítve. Rendezni kell a sorokat, újraosztani a feladatokat, és fel kell állni a csapatnak. Hiszen a választási vereség lelkileg is megviselte a jobbközép erőket.
Az önkormányzati választások előtt, amikor az MSZP gőzerővel kampányol, nem luxus lelki bajokról beszélni?
A Fidesznek valóban nincs már sok ideje, hogy elkezdje a kampányát. De nagyon nehéz egy paraszthajszállal elvesztett választás után felállni és továbbvinni a dolgokat. A voksolás előtt elkövetett hibákból le kell vonni a tanulságot. A polgári körökhöz való viszonyt is tisztázni kellene. Jó lenne, ha a pártszervezetek és a polgári körök egymást erőforrásként kezelnék, s nem féltékenykednének egymásra.
Pedig egyre gyakrabban hallani ellentétekről a Fidesz helyi szervezeti és a polgári körök között.
Ezek természetes viták. A polgári köröknek felbecsülhetetlen értékük van, hiszen a Fidesz társadalmi beágyazottsága mindig gyenge volt. Ez a mozgalom olyan hátországot jelent, ami a baloldalnak nincs, ezért félnek tőle a szocialisták. Ez új kihívás a Fidesz politikusainak is, s természetes, hogy az elején az együttműködés konfliktusokkal jár.
Egyetért Orbán Viktor döntésével, hogy mostanában jobbára polgári körös rendezvényeken lép fel?
A nemzetközi szokások szerint a választásokat követően a vesztes párt miniszterelnöke nemigen vesz részt a politikában. Horn Gyula sem szólalt meg hosszú ideig 1998-ban, Amerikában pedig Al Gore alelnök egyetlen mondatával sem kritizálta a Bush-kormányzatot. Orbán Viktor különleges helyzetben van, részben a jobboldal integrálásában betöltött szerepe miatt. Másrészt a két választási forduló között jelentősen javítani tudta a jobboldal pozícióit, ezért hozzá olyan remények fűződtek, hogy nem húzódhat háttérbe.
Sokan mégis hiányolják az aktívabb szerepvállalását.
Orbán Viktornak el kell döntenie, hogy az új helyzetben milyen minőségben akar részt venni a politikában. Amit mond, annak a hatása sokszorosa bármelyik más politikus szavainak. Emiatt a mainál aktívabb szerepvállallása elkerülhetetlen. Ám ezt nagymértékben meghatározza majd, hogyan alakul a Fidesz és a polgári körök viszonya.
Visszatérve az országgyűlési választásokra: mintha a Fideszben elmaradt volna a vereséggel való szembenézés.
A Fidesz történelmi esélyt szalasztott el, hogy egy gazdaságilag erősödő, a nemzeti önbecsülésében kiteljesedő polgári Magyarországot konszolidáljon úgy, hogy a határokon átnyúló nemzeti egyesítés programját is megvalósítsa. Egyelőre nem tudni, hogy elveszített, elszalasztott vagy elhalasztott lehetőségről van-e szó. Az elmúlt négyéves kormányzásban benne volt, hogy egy magában bízó, emelkedő, erős nemzet csatlakozzon az Európai Unióhoz. Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy az elmúlt négy évben az ország gyarapodott. Az emberek újra bizakodóbbak lettek, becsülete lett a patriotizmusnak, és jó volt magyarnak lenni. A polgári erők elveszítették a választást, és ezért senkire át nem hárítható felelősség terhel bennünket azelőtt a több mint kétmillió szavazó előtt, aki bízott bennünk. A vereség tisztességes feldolgozása elengedhetetlen feltétele, hogy a polgári erők hitelesek és hatékonyak legyenek a kormányzás eredményeinek megvédésekor.
Feltételezem, politológusként is sokszor végiggondolta már, mit kellett volna másképp csinálni.
A Fidesz elsősorban azért veszített, mert nem tudta következetesen végbevinni a jobbközép integrációjának és a centrumban lévő szavazók megnyerésének programját. A választásokat mindig az dönti el, hogy melyik párt képes a középen álló bizonytalanokból a legtöbbet integrálni. A Fidesz nem fordított elég figyelmet arra, hogy őket megnyerje. Nem ügyelt arra sem, hogy megfelelő arcokat vonultasson fel a szavazatszerzéshez. Ugyan Pokorni Zoltán alkalmas lett volna a közép integrálására, de ő pártelnökként a radikalizálódó arcát mutatta. Sokan voltak, akik a Fidesz mérsékeltebb arculatát is látni szerették volna. A másik probléma, hogy Dávid Ibolyával szemben bizalmatlanság volt az önállósodási törekvései miatt. Ha ő szabadabban mozoghat, képes lett volna a szavazókat megnyerni, hiszen hosszú ideig vezette a népszerűségi listát. Emellett nem vettük komolyan az ellenünk irányuló rágalomhadjáratot. Mivel pozitív kampányt vittünk, nem válaszoltunk elég határozottan a vádakra és sértésekre, így azt a benyomást keltettük, mintha sárosak lennénk, és a kormányzás csupa visszaélésből állna. Rosszul választottuk meg a választási üzenetek formáját is. A négy év eredményeit bemutató hirdetések sok ember számára nem voltak érthetőek. A szocialisták populáris, sokszor demagóg ígéretekkel sok embert tudtak mozgósítani, és elhitetni velük, hogy tejjel-mézzel folyó kánaán lesz, ha ők kerülnek hatalomra.
A választási eredmény annyira meglepő volt, hogy sokan csalással vádolták az MSZP-t, és ez a gyanú még mindig nem oszlott el teljesen.
Az MSZP már fél évvel a választások előtt minket gyanúsított meg csalással. EBESZ-megfigyelőkért kiáltott, tudva, hogy azok egyébként is jönnek. Bejelentette, hogy felállítja saját választásfigyelő és szavazatösszesítő rendszerét. Azóta sem hallottunk egy árva szót sem arról, mi ez a rendszer, és hogyan működhetett jogszerűen a választások időszakában. Súlyosan hibázott a polgári kormány, hogy nem lépett fel határozottan, amikor ezek a dolgok nyilvánosságra kerültek. Ezek ugyanis alkalmasak voltak arra, hogy a magyar törvények szerinti választási csalás fogalmát kimerítsék.
Ki lehet ezt jelenteni, amikor a bíróságok a panaszokat elutasították?
Nehéz bizonyítani a dolgot, de ők maguk mondták el a Közép-európai Egyetemen tartott előadásukban, hogy mi történt. Felállították a területi választási központokat, amelyekben volt logisztikai, gazdasági, média- és politikafelelős - az ő szavukat idézem. Velük zárt láncú telefonon, a 176 egyéni választókerülettel pedig interneten keresztül tartották a kapcsolatot. A választásnapi mozgósítást - ami a Werber-féle stratégia lényege volt - a Fidesz kampánystábjában lebecsülték. Azt mondták, Magyarországon biztos nem működik az ajtótól ajtóig kampány. Pedig működött. Az angol Munkáspárttól kapott, adatösszesítést végző szoftvernek köszönhetően a szocialisták tudták, ki ment el szavazni, és aki nem ment el, azt vasárnap délután még rá lehetett venni. A több tízezer aktivista révén olyan embereket is mobilizáltak, akik még soha nem szavaztak. Jól ki volt találva, hogy hétfő délutánig úgysem tud senki meggyőző bizonyítékokkal előállni, később pedig már nem lehetett eredményesen megtámadni az első forduló eredményeit. A hajó elment, de a jövő elkezdődött. A nemzeti felemelkedés és polgárosodás szellemét már nem lehet a palackba visszazárni.
A szoros választási eredmény után meglepő, hogy a szocialisták szavazótábora egyes közvélemény-kutatások szerint ma csaknem kétszer akkora, mint a Fideszé.
A győztes pártra való szavazási hajlandóság mindig megnő, ez tükröződik a közvélemény-kutatásokban. A Fidesznek most magasabb a támogatottsága, mint a szocialistáké volt 1998-ban, amikor elveszítették a választást. Bár az figyelmeztető, hogy a trend ellentétes a négy évvel ezelőttivel. A szocialisták a választások óta folyamatosan növelni tudták a támogatottságukat, a Fidesz pedig apasztotta. Az MSZP-nek valószínűleg azzal is sikerült növelnie a népszerűségét, hogy a sajtó úgy állította be: konfrontatív hangulat van, és Medgyessy Péter ebben a légkörben kiegyesúlyozott magatartást tanúsított.
A társadalom többsége most elégedett a kormány tevékenységével.
A szocialisták még nem nagyon kormányoztak, kitart nekik a "kegyelmi állapot", valójában a választási osztogatás zajlik abból a pénzből, amit a Fidesz-kormány termelt meg. Hogy képesek lesznek-e bármit elosztani saját tevékenységük eredményeként, az csak a jövő év közepén derül majd ki. Jelenleg a polgári kormány sokat ócsárolt gazdasági programjának köszönhetik népszerűségüket. Egyébként rendkívül rövidlátó politikát folytatnak. Csak arra voltak képesek, hogy leállítsanak programokat, az autópálya-építést, a Széchenyi-tervet, a kisvállalkozási és a mikrohitelprogramot. Harapófogóba kerül az a vállalkozói réteg, amelynek húznia kellene a gazdaságot. Beszorításuk, féken tartásuk és megbüntetésük is folyamatban van, pedig csupán az a bűnük, hogy a jobbközép pártok erre a szavazóbázisra, az aktív emberekre gondolták építeni a polgári jövőt. Mindez veszélyezteti a gazdaságot és a vállalkozások megerősödését.
A szocialistáknak más elképzeléseik lehetnek a gazdaság erősítéséről, hiszen nemigen maradt meg egyetlen poszton sem a Fidesz-kormány által kinevezett vezető.
Ez részben a politikai zsákmányrendszerből fakad, hogy ilyen mélységben és ilyen drasztikus módon nyúlnak bele az állami vállalatokba és osztanak el pozíciókat. Másrészt frusztrációt okoz a szocialista pártban, hogy a szabad demokraták érdekérvényesítő képessége hatványozott volt a kormányalakításkor: szinte több az SZDSZ-es kötődésű miniszter, mint az MSZP-s. Vannak kielégítetlen érdekcsoportok, akiknek oda kell adni a koncot. Sokan ezzel magyarázzák, hogy ilyen kíméletlen, olykor jogszabálysértő a helyfoglalás az állami vállalatoknál és a közigazgatásban. Az új kormány által elindított boszorkányüldözés azonban semmivel nem igazolható.
Ennek ellenére az emberek bíznak Medgyessy Péterben, aki vezeti a népszerűségi listákat. Pedig kiderült, hogy szt-tiszt volt. Hogy lehet ez?
Nagy szerepet játszik ebben az a tisztességtelen hadművelet, amit a Mécs-bizottság végez, hogy el akarja terelni a felelősséget Medgyessyről a korábbi kormánytagokkal kapcsolatos információk kiszivárogtatásával. Ezzel elfedi mindazok felelősségét, akik a pártállamot működtették. Az ország miniszterelnökének erkölcsi és hazafias kötelessége lett volna, hogy az őt kinevezésre javasló köztársasági elnököt informálja azokról a tényekről, amelyek az ország kormányozhatósága szempontjából kulcsfontosságúak. Medgyessy Péter a Belügyminisztérium szigorúan titkos tisztje volt, és nem tudjuk, kinek a kezében vannak azok a jelentések, amelyeket készített. Azt sem tudjuk, hogy a miniszterelnök zsarolható-e. Ne felejtsük el: Magyarország Medgyessy szt-tiszti tevékenységének idején megszállt ország volt, és a megszállók minden információt megkaphattak, amit akartak.
Mivel magyarázza, hogy a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint az emberek többsége egyetért a száznapos programmal?
Az osztogatás, különösen ha van miből, mindig népszerű dolog. A szocialisták szeretnék az önkormányzati választásokra megvásárolni a nagy társadalmi rétegek szavazatait. Ezért száz napokra osztják fel az időt, hogy lázban tartsák a szavazókat. Az MSZP a választásokon nem állt elő átfogó társadalom- és gazdaságfilozófiával. A szegényebb társadalmi csoportok helyzetének javítását és a klientúra igényeinek kielégítését ígérte. A rendszerváltozás veszteseit és nyerteseit nem lehet sokáig egy táborban tartani, ez már a Horn-kormánynak sem sikerült. Hamarosan dönteni kell az érdekek között. Az emberek többsége ekkor fog rájönni, hogy ismét becsapták.