Világjáró orvos Toller László kihívója

Orvosként bejárta a világot, nem félt a maláriától, a vörös khmerektől és az öböl-háborús szindrómától. MDF-es országgyűlési képviselőként átélte az első ciklus csatáit. Amikor már mindenki úgy vélte, hogy Ternák Gábor megállapodik, a Baranyai Megyei Kórház osztályvezető főorvosaként újra ringbe szállt. Vállalta, hogy a jobbközép színeiben megmérkőzik a pécsi polgármesteri címért Toller Lászlóval. Teszi ezt egy olyan városban, ahol tavasszal tarolt a baloldal, s ahol "Moszkva" feliratra cserélték a helységnévtáblát.

Dátum: 2002-09-12 17:08:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=4090
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:44:14.447868, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Az interjút Havasi János készítette, Heti Válasz, 2002. 09. 06.

A kalandvágy talán még gyermekkorából ered?

A kalandokról az élet gondoskodott. Zalaegerszegen születtem, anyai nagyszüleimmel éltünk egy kis házban, mígnem édesapám a munkahelyén hangos megjegyzést nem tett a Szabad Nép-félórák ostobaságaira. A rendőrségen borzalmasan megverték, égő cigarettát nyomtak a fülébe, hogy ezután jobban értse, miről is szól a felolvasás. Tarthatatlanná vált a helyzetünk, ezért elköltöztünk a Szentendre melletti Izbégre, ahol egy félig államosított kocsma ivójában laktunk négy évig. Aztán a nagyapámat is kitelepítették Nemesapátiba, itt újra összetalálkozott a család. Ebben a szép fekvésű zalai faluban végeztem az általános iskolát. 1957 márciusában belevágtunk egy ostoba disszidálási kísérletbe, de annyira amatőr módon csináltuk, hogy még a határőrök is kiröhögtek bennünket. Rövid budapesti kitérő után édesapám Baján talált munkát, végre letelepedtünk. Egy idő után lakást kaptunk, itt végeztem el a középiskolát a volt cisztereknél.

Mindig orvos szeretett volna lenni?

El sem tudtam volna más hivatást képzelni magamnak. Sőt, azt is tudtam, hogy Pécsett végzem majd el az egyetemet. 1969-ben azon az osztályon kezdtem el a gyakorlatot, amelynek most vezetője vagyok.

Közben azért történt egy és más. Hogyan került Afrikába?

Olvasmányaim alapján vonzott ez a földrész. Kétségtelenül voltak romantikus elképzeléseim is, de elsősorban a hivatástudat motivált: olyan helyre szerettem volna menni, ahol biztos, hogy nagy szükség van rám, s ahol elsősorban csak magamra számíthatok. Próbálkoztam a diploma után is, de közölték a minisztériumban, hogy a szakvizsga és a nyelvtudás elengedhetetlen. Infektológiából - a fertőző betegségek tanából - szakvizsgáztam, a szükséges szinten megtanultam angolul, így már nem volt akadálya, hogy megpályázzak egy állást Nigériába. 1975-től három évet töltöttem ott a feleségemmel, először egy kisváros rosszul felszerelt kórházában, spártai körülmények között, majd Kadunában, ahol valamivel jobbak voltak a feltételek. Szakmai szempontból hatalmas élmény volt, sokat tanultam. Aztán amikor hazatértünk s anyagilag is rendbe jöttünk volna, elváltunk, s egy szál bőrönddel ismét nyakamba vettem a világot. 1980 novemberében érkeztem Laoszba, ahol időközben kitört a szocializmus. Büszkén újságolták például, hogy a forradalom óta nincs szifilisz, hogy ingyenes a kórházi ellátás. Ez utóbbi igaz is volt, csak éppen a kórházban nem volt semmi. Sem gyógyszer, sem vizsgálati lehetőség, mindezért azonban kétségkívül nem kellett fizetni... Két évet töltöttem ott, időközben megismerkedtem a második feleségemmel, s már vele és két kislányával tértünk haza 1983-ban, Szekszárdra, ahol a fertőző osztály vezetését bízták rám.

Tolna megyei képviselőként ismerhette meg önt a közvélemény 1990-ben. Mit talált vonzónak a politikában?

Könnyű volna azt mondanom, hogy már az anyatejjel szívtam magamba a politikát. Egész korai élményem, hogy miközben a felnőttek a Szabad Európát hallgatták, a ház körül kellett keringenem, hogy időben jelezni tudjam a nemkívánatos vendégeket. Aztán 1988-ban Szekszárdon orvosklubot alakítottunk, mely nem csak szakmai kérdésekkel foglalkozott. Számos közéleti embert is meghívtunk, Mark Palmertől Németh Miklósig. Olyan nagy hírünk lett, hogy mint "ellenzéki" értelmiségit engem is meghívtak egy szekszárdi pártértekezletre, ahol nem valami hízelgően nyilatkoztam az "szocialista vívmányokról". A megyei értekezletre már nem hívtak meg. Megkeresett viszont az MDF, 1989 őszén, s főként Antall József hatására végül beléptem a fórumba, sőt képviselőjelöltséget vállaltam.

Képviselővé választották, de közben járt Irakban és Kambodzsában is.

Orvosszakértőként részt vettem az Öböl-háborúban, majd 1993-ban hat hétre Kambodzsába küldtek választási megfigyelőnek.

Talán ott sem volt nagyobb kereszttűzben, mint idehaza a Parlamentben.

Már amikor megkaptuk a mandátumot, tudtuk, hogy a kormánnyal együtt mi is kamikázeszerepet vállalunk. Az egyszerű embereket ugyanis senki sem világosította fel, hogy negyven éven keresztül egy "kész átverés show" részesei voltak. Mint tudjuk, az eredeti műsorban a kínos jelenet tetőpontján előlép a kamera mögül egy borzas ember egy üveg pezsgővel, és nevetve közli: tréfa volt az egész. Hát, ez nálunk elmaradt. A mi közönségünk jelentős része még mindig nem hiszi - bizonyíték erre az idei választás -, hogy a Kádár-korszak átverés volt, aminek ma is isszuk a levét. Mert akinek tiszte lett volna, nem jött elő a kulisszák mögül. Ezért aztán törvényszerűen az MDF "vitte el a balhét", sajnos néhány rendszerváltó párt és politikai csoport aktív közreműködésével.

Ez történt 1994-ben. Két év múlva már Pécsen és az MDNP-ben találjuk önt.

1996-ban kineveztek a Baranya Megyei Kórház fertőzőosztályának élére. Visszatértem hát oda, ahonnan indultam s ahová mindig is vágytam. A politikában pedig azokkal a jobbközép orientációjú politikusokkal tartottam, akik az MDF partnerét a Fideszben, és nem a Torgyán-vezette kisgazdákban látták. Kár, hogy a fiatal demokratáknak nem kellett az MDNP szövetsége - tagjai közt komoly értelmiségiek, diplomaták, egyetemi emberek -, sőt, igazából semmilyen szövetségre nem tartottak igényt, azt gondolván, hogy ők mindent jobban tudnak.

Ön most mégis a Fidesz-MDF közös jelöltjeként indul a harcba.

Úgy érzem, nem szabad elbújni. Ilyen sűrű élettel a hátam mögött gyávaság és felelőtlenség lenne, ha visszalépnék, amikor megszólítanak. Félig tréfásan már februárban azt mondtam a barátaimnak: ha kikap a Fidesz, belépek a pártba, és megmutatom, hogyan kell csinálni. És megkerestek.

Milyen programmal készül?

A város kezdi elveszteni vezető helyét a régióban, egyre gyorsabban csúszik lefelé. Ezért a legfontosabb, hogy megállítsuk ezt a folyamatot, rendezzük azokat az évek óta nyitva álló ügyeket, amelyek hovatovább Pécs negatív reklámjaivá válnak. Ilyen például a roskadozó magasház, a még szörnyűbb állapotban lévő Nádor Szálló, a még el sem kezdett repülőtér, az eladósodás. Gyors, hatékony stratégiai döntésekre lenne szükség. Mert hiába hirdeti a jelenlegi polgármester szórólapján, hogy "a város a Világörökség része lett" - ami eleve nem igaz, hiszen csak a Dóm-tér, az ókeresztény temető lett az -, ha a világörökségtől pár méterre olyan romhalmazt találunk, mint a szabadtéri színpad. Emellett az ókeresztény sírkamrák rekonstrukcióját is örök pénzhiány fékezi. Nemzetközi beruházásokat kell idecsábítani, nem lehet évekig vacakolni a reptéri ürgékkel. A panem et circenses jegyében megrendezett sör- és borfesztiválok nem pótolják a rangos kulturális eseményeket.

Ellenfele a déli panelvárosban és a bányászkerületekben erős. Mivel tudja majd megszólítani Toller lászló híveit?

Nem kell másból kiindulni, mint az MSZP választási szórólapjából. Azzal kezdődik, hogy "mi, szocialisták": megoldjuk, megszervezzük, adjuk, biztosítjuk... Mintha csak egy korabeli ötéves tervet olvasna az ember. Árad belőle az öntudat, a különleges emberek mindentudása. Én a programomat a városlakókkal együtt szeretném megvalósítani.

Ismeri személyesen Toller Lászlót?

Még sohasem találkoztunk.