75 éves Columbo hadnagy

Hetvenöt éve, 1927. szeptember 16-án született New Yorkban Peter Falk amerikai színész, minden idők egyik legismertebb nyomozója, a népszerű Columbo hadnagy.

Dátum: 2002-09-15 13:22:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=4145
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:44:32.615873, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Orosz anyja és lengyel apja ruha- és szárított gyümölcskereskedést vitt, felmenői között található magyar és cseh is. Egyik szemét hároméves korában veszítette el rákbetegség következtében. 15 évesen hagyta abba a tanulást és tengerre szállt, de mert látáshibája miatt csak hajószakács lehetett, gyorsan hazatért. Ezután rockzenével foglalkozott, később iskoláit is befejezte. Diplomázás után a CIA-hez jelentkezett, de elutasították, így az államigazgatásban helyezkedett el. Mivel a költségvetési hivatali munkát túl unalmasnak találta, kikapcsolódásként a színészet felé fordult. Az ötvenes években lépett először színpadra, 1955-ben már a Broadway-n szerepelt egy hivatásos társulat tagjaként.

Filmszínészként kezdetben nem sok babér termett számára: egy kirúgatása alkalmából sütötte el a Columbia stúdió főnöke azt a mondást, hogy "ennyi pénzért kétszemű színészt is kapok". Azért lassan kamera elé engedték, s 1960-ban már Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában a Murder Inc. című filmben nyújtott alakításáért. A következő évben az Amerikai Filmtudományi és Filmművészeti Akadémia ugyanabban a kategóriában ismét a kitüntetésre ajánlotta, Frank Capra Pocketful of Miracles filmjének szarkasztikus testőr szerepéért.

Bár az Oscar-díjat nem kapta meg, 1962-ben Emmy-díjjal tüntették ki a The Price of Tomatoes című tévéfilmben nyújtott alakításáért. (Karrierje során még két alkalommal kapta meg a rangos díjat.) 1963-ban Stanley Kramer Ez egy bolond, bolond, bolond világának volt a főszereplője, majd következett a chicagói rendőrfőnök szerepe a Robin és a hét gengszter című gengszterfilm-paródiában, amit kifejezetten Frank Sinatra és baráti köre, ifjabb Sammy Davis és Dean Martin számára írtak. A nem túl magas színvonalú, ugyanakkor jelentős bevételt hozó film sikerét a zeneszámok és táncbetétek is fokozták.

1968-ban megkapta az egész pályafutását meghatározó Columbo hadnagy tévésorozat címszerepét - érdekesség, hogy életében először szintén nyomozóként lépett színpadra, amikor egy középiskolai előadáson egy társa betegsége miatt beugrott a detektív szerepébe. Columbo legendássá vált gyűrött ballonkabátjában kitartóan nyomozott a bűnözők után; a nyomozó védjegyévé vált álmos tekintete, kócos haja, elmaradhatatlan szivarja a szájában, érdes hangja és lassú járása, viharvert és soha le nem cserélt kocsija. A detektívek közül ő az, aki távozáskor az ajtóban visszafordul, megjegyezést téve a gyanúsított valamelyik ruhadarabjára, általában cipőjére. Kitartóan, véreb módjára szegődik a bűn nyomába: szívósan követi és pszichikailag megsemmisíti a gyilkost, akit udvarias trükkjeivel előbb behálóz, majd kíméletlenül leleplez.

Columbo elegáns kollégáitól eltérően esetlenségével hódít, amihez azonban következetesség, sziporkázó logika és intelligencia párosul. Feleségét a nyomozás során mindig szóba hozza, de alakja egyik részben sem jelenik meg - később próbálkoztak egy Mrs. Columbo sorozattal, de a közönségnek csak a férj kellett. John Cassavetes amerikai rendező - akivel Falk számos filmjét forgatta - mondta róla, hogy ő az a férfi, akibe minden nő szerelmes. Cassavetes-szel forgatta 1970-ben a Férjek című filmet, majd négy évvel később a híressé vált Egy hatás alatt álló nőt. A rendezőre jellemző pszichologizáló családi drámában a feministák által "a nők legnagyobb amerikai rendezőjének" választott Cassavetes szinte már dokumentarista stílusban beszéli el egy válságba jutott házaspár történetét.

Peter Falk azért nem lett hűtlen a színpadhoz sem, s 1972-ben Tony-díjat kapott Neil Simon A 88. utca foglya című színművében nyújtott alakításért. 1979-ben viszont megkapta a New York-i filmkritikusok díját a legjobb férfiszínész kategóriában az Öröm az ilyen szülő című filmért, méltán, hiszen ez pályafutásának egyik legjobb alakítása. 1987-ben kiemelkedő kritikát kapott Wim Wenders Berlin fölött az ég című filmjében nyújtott alakításáért.

Az "angyalmesében" önmagát játszotta és úton-útfélen Columbo hadnaggyal azonosították, ugyanakkor kiderül, hogy ő is angyal volt, de 30 évvel ezelőtt a halandó létet választotta. Szerepelt a film hat évvel később készült folytatásában, a Távol és mégis közelben is.

Robert Altmannak a hollywoodi álomgyárról szóló A játékos (1991) című filmszatírájában számos híresség mellett ő is önmagát alakítva improvizált. Legutolsó filmjeinek egyike a Neil Simon darabjából készült a Napsugár fiúk (1996) című vígjáték volt Woody Allennel, de szerepelt a maffia témáját boncolgató Pénzforgatók című drámában (1998), illetve A kezes farkas című vígjátékban (2002) is.

1996-ban a francia Művészeti Érdemrend lovagja lett. Ekkor válaszolta kissé ironikusan a Columbo sorozat folytatására vonatkozó kérdésre, hogy jól el tudja képzelni a figurát öregen is, olyan emberként, aki rossz hallására hivatkozva megismételteti gyanúsítottaival a mondatokat, vagy a lépcsőn lemenetelhez kér tőlük segítséget. A folytatás azért sem lehetetlen, mert a sorozatnak a nyolcvanas évek végén újabb részei készültek el a nagy sikerre való tekintettel, s korábbi epizódjait több országban a mai napig ismétlik.

MTI - Magyar Nemzet