"A nép, amelyik elfelejti múltját arra ítéltetik, hogy újra átélje azt"
Igen emlékezni jöttünk ma össze, mert emlékezni kedves kötelesség. De emlékeznünk kell minden év október 23-án azért is, mert az a nép, amelyik elfelejti múltját arra ítéltetik, hogy újra átélje azt. Márpedig mi, mai magyarok aligha akarjuk újra átélni mindazt, amit szüleink és nagyszüleink nemzedékei egyszer már kénytelenek voltak átélni - mondta Áder János ünnepi megemlékező beszédében Mosonszentmiklóson.
Dátum: 2005-10-24 14:57:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=45449
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 22:39:11.242156, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Polgármester Úr!
Mosonszentmiklós Polgárai!
Azért gyűltünk ma össze, hogy emlékezzünk!
Emlékezzünk 49 éves forradalmunkra!
Emlékezzünk a mártírokra és hősökre!
Emlékezzünk 1956 tanulságaira
Igen emlékezni jöttünk ma össze, mert emlékezni kedves kötelesség.
De emlékeznünk kell minden év október 23-án azért is, mert az a nép, amelyik elfelejti múltját arra ítéltetik, hogy újra átélje azt.
Márpedig mi, mai magyarok aligha akarjuk újra átélni mindazt, amit szüleink és nagyszüleink nemzedékei egyszer már kénytelenek voltak átélni.
Mi soha nem akarjuk megélni a szabadság és az igaz szó hiányát, a lelki és fizikai elnyomás és megalázottság időit.
Soha többé nem akarjuk átélni a hol vörös színbe, hol barna ingbe öltözött, hol szocialista, hol nemzeti szocialista jelszavakat harsogó, nemzedékeket jövőjüktől megfosztó korokat.
Ahogy nem akarjuk újra átélni azt sem, hogy milyen lehet egy népnek idegen tankok árnyékában élni.
És nem akarjuk újra átélni azokat az időket sem, amikor politikai hazugságok, rágalmak, vagy mondvacsinált koncepciós perek miatt százakat végeztek ki, ezreket zártak kényszermunkatáborokba, tízezreket vetettek börtönökbe, százezreket telepítettek ki vagy fosztottak meg földjeiktől, tulajdonuktól saját hazájukban.
Ezt a hazát akkoriban, ezekben a sötét időkben is Magyarországnak hívták.
De ezekből a hazugságra épülő korokból nekünk elegünk van.
Többek között ezért is fontos számunkra 1956 emlékezete.
Annak a napnak az emléke, amikor egy egész ország mondta ki, hogy elég volt.
Elég volt a hazugságokból, elég volt az igazságtalanságokból, elég az ország elszegényítéséből.
De vajon elég-e tudnunk, hogy mit nem akarunk, ahhoz, hogy a közös boldoguláshoz vezető utat megtaláljuk?
Vagy ehhez másfajta tudásra is szükségünk volna?
Alighanem, nem tévedünk, ha kimondjuk, hogy a mit nem akarunk tudása önmagában kevés az üdvösséghez.
Tudnunk kell azt is, mi az, amit akarunk, mi az, amit el akarunk érni.
Mert nem véletlenül tartja a mondás, hogy céltalan hajósnak semmilyen szél sem kedvez.
De vajon mit mond erről nekünk az a 49 évvel ezelőtti október 23-a?
Beszél-e, szól-e hozzánk 1956?
Én azokkal értek egyet, akik azt mondják: mi komoly leckét kaptunk a történelemtől, és hiszem, hogy megtanultuk a leckét.
Megtanultuk, tehát sokan, nagyon sokan ebben az országban a zsigereinkig hatolóan tudjuk, hogy 1956-nak ma is érvényes üzenete van.
Érvényes üzenete van, mert október 23-a közös, elidegeníthetetlen örökségünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim
1956 öröksége valóban közös örökségünk.
De mint minden örökség esetében, kinek kinek csak rész szerint jut ebből az örökségből.
Mert 1956 ősze egyaránt hagyomáozta ránk a hősiesség és az árulás örökségét.
A forradalom és az eltiprás örökségét.
Az igazság és a hazugság örökségét.
A bátorság, a forradalom és az igazság 1956. október 23-a öröksége.
Az árulás, eltiprás és hazugság pedig 1956. november 4-é.
Akik a forradalom mellé álltak, akik életüket kockáztatták a szabadságért, a jó oldalán álltak.
Mert szabadság és demokrácia nélkül nem boldogulhat egy nemzet.
Akik pedig fegyverrel fordultak saját népük szabadságvágya ellen, a rossz oldalán álltak, mert a rabság a halál előszobája egy nép életében.
Akik a forradalom mellé álltak, évtizedeken át a szocialista hatalom megbélyegzettjeivé váltak.
Akik pedig a szovjet tankok révén kerültek vissza a hatalomba, megszedve magukat tetemes vagyonhoz, szinte korlátlan befolyáshoz jutottak a szocializmus évtizedei alatt.
De mit akartak, akik a forradalom mellé álltak?
Változtatni akartak, mert azt látták, hogy a szocialista hatalomgyakorlás zsákutcába és csődbe viszi az országot.
Változtatni akartak, mert elegük lett a nap mint nap rájuk zúduló hazugságokból, elegük lett a lopakodó elszegényedésből, elegük lett félelem és kiszolgáltatottság légköréből.
Változtatni akartak, mert emberhez méltó életet akartak maguknak és gyermekeiknek.
Olyan országról álmodtak, ahol az egyenes szó az ember becsületére válik.
Ahol a boldogulás útját az elvtársi kapcsolatok helyett a tudás, a tehetség és a szorgalom jelenti.
És mit akartak, akik a szovjet tankok után kiáltottak?
Nem akartak mást, mint fenntartani a szocializmusnak nevezett hazug világrendet, azaz bármi áron fenntartani saját korlátlan hatalmukat.
Nem akartak mást, mint megőrizni másoktól elvett rózsadombi villáikat, mint fenntartani besúgóhálózatukat és propagandagépezetüket.
Nem akartak mást, mint hogy hol a szegényekről, hol a munkásokról, hol a parasztságról szónokolva időnként a föl-föl ti rabjai a földnek kezdetű internacionálét énekelve nyugodtan gyarapíthassák a saját javaikat.
Mert ne feledjük, hogy minden egyes forintot, amit november 4-e örökösei a hatalom csúcsain zsebre raktak, azt az utolsó fillérig mind a magyar néptől vették el, az ő kárára gyarapodtak.
És bizony, csak akkor válhatunk méltóvá 1956 emlékezetéhez, ha kimondjuk, november 4-e örökösei ma is köztünk élnek.
Mert nem azzal lesz valaki az elfojtás örökösévé, hogy vér tapadna a kezeihez, hanem az által, hogy az árulással szerzett vagyonból és hatalomból részesedik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Amikor 1956-ra emlékezünk, békésen tesszük.
Békésen tesszük, még akkor is, ha sok minden bántja igazságérzetünket.
Békésen tesszük, mert jól tudjuk, hogy a békétlenség rossz tanácsadó.
De azt is ki kell mondanunk nyíltan, hogy rossz úton járnak, akik a mai napon megbékélésről beszélnek.
Rossz úton járnak, mert az igazság sohasem lesz összebékíthető a hazugsággal.
Ahogy sohasem lesz összebékíthető a nyílt kiállás a sunyi árulással, és ahogy sohasem lesz összebékíthető a gyilkos az áldozattal.
Október 23-a ezért nem a megbékélés ünnepe, hanem a békés emlékezésé.
Emlékezés azokra, akik meghaltak a harcokban.
Bármelyik oldalon is harcoltak ők, önként vagy parancsra, a végtisztesség szavai illessék nevüket.
Emlékezés az ávós sortüzek ártatlan és fegyvertelen áldozataira.
Emlékezés a névtelen hősökre, a megszomorítottakra és megalázottakra.
Emlékezés a hazájukat elhagyni kényszerülő százezrekre.
Emlékezés a börtönt vagy halálos ítéletet elszenvedőkre.
Emlékezés azokra, akik életüket tették fel arra, hogy Magyarország szabad ország lehessen,
hogy ha csak évtizedek múltán is, de csatlósállam helyett büszke és egyenrangú tagjai lehessünk az európai polgári demokráciák nagy családjának.
Tudjuk, 1956 nélkül nem lett volna 1990-ben rendszerváltás.
Tudjuk 1956 nélkül ma nem élhetnénk egy szabad országban, nem lehetnénk sem a NATO sem az Európai Unió tagjai.
Köszönet ezért a forradalom minden résztvevőjének.
Köszönet a mártíroknak.
És köszönet ezért a forradalom emlékét hosszú évtizedekig csak csendben ünneplő százezreknek.
És köszönet Önöknek, akik eljöttek és meghallgatták és segítettek abban, hogy közösen emlékezzünk közös örökségünkre.
fideszfrakcio.hu