Leáldozott az óriásplakátok kora?
Újságosnak álcázott koldusoktól, alkalmi virágosoktól, szórólapozóktól és újabban lábakon járó reklámtábláktól hemzsegnek a legforgalmasabb fővárosi csomópontok - tudósít a Népszabadság. Újdonság, a mozgó, zebrákon rendezett, s csupán néhány óráig tartó reklámkampány. Az óriásplakátokat senki nem nézi a nagy pénz az úttesten van - állítják.
Dátum: 2005-12-19 07:18:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=48202
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 22:57:16.548847, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Megnyílt az első boráruház - olvasom három nagyméretű táblán, a Moszkva tér egyik kereszteződésében. A hirdetések két lábon jönnek, szemből ugyanis csak végtagokat látni. Nem merenghetek sokáig az örömhíren, mert egyenruhás lányok toppannak elém, kezükben ingyenes programmagazinnal. Mögöttük egy srác siet, valami használtruha-kereskedés szórólapjával. Ezután ismerős arc bukkan fel: az újságárus hajléktalané, akivel évek óta miden nap ugyanott találkozom. Megismer, ezért elnézi, hogy most nem veszek tőle lapot, tele van a kezem és mindjárt vált a lámpa.
A város fontosabb csomópontjai egészen benépesültek az elmúlt években. Az ablakmosókat sorra felváltották koldusok, papírral vagy a nélkül. Erősorrendben foglalják el a legjobb helyeket, együtt lüktetnek a városi csúcsforgalommal. Ha eltűnnek, jön valaki más.
Aki élelmesebb, saját vállalkozást működtet két lámpaváltás között, mint az a testes férfi, aki évek óta tulipánt és rózsát árul Budán, a Mészáros utca és a Hegyalja út találkozásánál. Kezdetben egy kopott kombi csomagtartójából pakolta elő virágait. Akkor úgy tűnt, az autó egyben az otthona is. Ma egy BMW parkol a járda szélén. Este hétkor abba száll be a férfi.
Egy ideje a kamaszok is az úttesten hasítanak maguknak teret táblákkal, szórólapokkal és zsebpénznyi reményekkel. A munka egyszerű, egy kis kockázat pedig belefér a hétszáz forintos órabérbe - meséli fagytól kipirult arccal egy szemre tizenéves lány a Margit körúton. Azt mondja, eddig óvatosságból a járdára, vagy aluljáróba szerződött ötszázért, de aztán megtudta, hogy a nagypénz az úttesten van.
Tavasz után, a karácsony előtti hetekben van az év második diákmunka idénye. Ilyenkor mindenre akad jelentkező, még akkor is, ha a munka balesetveszélyes és egészségkárosító - vélekedik az egyik pesti közvetítő cég munkatársa. Hozzáteszi: télen nem küldenek fiatalokat az úttestre, pedig volna rá igény. A hirdetőknek a hatékonyság számít.
A legújabb köztéri reklámról első látásra a gazdasági világválság reményvesztettjei jutnak eszembe - akik a nyakukban táblákkal lődörögtek az utcán -, és az, hogy a kilencvenes évek elején, Budapesten is akadt követőjük. A hasonlóságot nem cáfolja Dombóváry Kristóf, a Streetshieldnek nevezett hirdetési forma, azaz a zebrákon felmutatott táblák kitalálója. Úgy látja, a módszer lényegesen több ember figyelmét ragadja meg, mint például egy óriásplakát. Az útszéli gigant posztereket az autósok többsége meg sem nézi, a Streetshielddel konkuráló szórólapokat pedig csak kevesen hajlandóak átvenni az autó ablakán keresztül, és akkor is csak azért, hogy tovább engedje őket, aki osztja - érvel az ötletadó.
Az egy éve kitalált zebrareklám nem óvatos próbálkozás - derül ki Dombóváry szavaiból. A háromfős csapatok télen meleg ruhát és italt kapnak, alkalmanként csak két-három órát töltenek az utcán. Hozzáteszi: a gyalogosok zöld jelzésénél nem tilos a kijelölt átkelőhelyen ácsorogni, és a figyelemfelkeltő akciókat szükség esetén előre egyeztetik az adott kerület önkormányzatával. Tapasztalataik szerint a színes táblákat mindenki megnézi - a járókelőknek még tetszik is - és az eddigi ügyfelek egy része újra a Streetshieldet választotta - érvel az ötletember. A két lábon közlekedő reklámtáblák valós hatékonyságáról még nem sokat tudni. Két hét múlva készül el az első felmérés. Addig biztosan egymást követik majd a két-három órás kampányok a budapesti zebrákon.
Népszabadság - fideszfrakcio.hu