Magyarország többre képes

A 2006-os év akkor lesz szép, ha nem egyszerűen politikai változás, kormányváltás lesz, hanem lelki változás is bekövetkezik, és a magyarok újra elkezdenek hinni önmagukban. Bizonyítsuk be közösen, hogy nem csak boldog új esztendőt tudunk kívánni egymásnak, hanem meg is tudjuk valósítani a boldogabb éveket! Azt kívánom, bizonyítsuk be közösen 2006-ban, hogy Magyarország többre képes! - mondta Orbán Viktor a Fidesz évzáró tanácskozásán elmondott beszédében.

Dátum: 2005-12-22 13:58:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=48402
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 22:58:17.420506, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Az ádvent várakozás valami olyasmire, ami a legnagyobb reményekre jogosítja fel az embert. Mi ebben a hangulatban búcsúzunk 2005-től. A mi ádventünk egyfelől karácsonyi ádvent, másfelől pedig a 2006-os évre tekintve olyan változásokban reménykedünk, amely jelentősen megváltoztathatja az életünket. Olyan változásokban, amely egy másik jövőt teremt saját magunk és a családjaink számára.

Minden nép életében vannak olyan esztendők, amelyek ha nem is piros, de vastag betűvel szedve szerepelnek a történelemkönyvekben. Ezek azok az esztendők, amikor egy-egy közösségnek sikerült jobb életet, egy fölkínálkozó lehetőséget megragadva újabb távlatokat és lehetőségeket nyitni. Amikor az adott évben elvégzett munka valahogy kétszer-háromszor annyi haladást tett lehetővé, mint amennyire egyébként az ember számított. Minden nemzet életében vannak olyan esztendők is, amelyeket ha lehetne, akkor egészen vékony kis tintavonallal írna be a naptárába, mert ezek olyan esztendők, melyeket szeretnénk minél hamarabb elfelejteni.

Nem mintha lehetnének olyan esztendők, amelyek során nem történnek jó dolgok. A 2005-ös esztendő kétségkívül hozott néhány jó dolgot is: ebben az évben is születtek gyermekek, sport- és kulturális sikerek, de azt is látjuk, hogy az élet alapja, amelyből a család vagy a sport- és egyéb teljesítmények kinőnek, elvékonyodott. Ezért érezzük egyre bizonytalanabbnak a jövőt.

Ezek azok az évek, amikor az ember úgy érzi, hogy nem azért dolgozott, hogy ötről hatra jusson, hanem azért, hogy legalább ne csússzon vissza.

2005 ilyen év volt.

Nem csak az a baj az ilyen esztendőkkel, hogy önmagukban sikertelennek mondhatók, hanem az is, hogy az ehhez hasonló évek sokkal több lelkierőt hitet, tetterőt emésztenek fel. Az ehhez hasonló éveket jobb elfelejteni. Egy mondatban talán úgy lehet mindezt megfogalmazni, hogy Magyarország többre képes, mint amit 2005-ben elértünk. Magyarország számtalanszor bizonyította, hogy képes arra, hogy olyan esztendőket tudhasson maga mögött, amit vastag betűvel írunk a naptárunkba. Sok ilyen évet tudunk felidézni. Ilyen volt a közlemúltban az az év, amikor felépült a Nemzeti Színház, a párkányi híd, és amikor Magyarország első volt az Európai Unióhoz csatlakozó államok között.

Azért nem sikerült a mögöttünk hagyott esztendő, mert a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság és a kiszolgáltatottság körülfonja, behálózza az életünket. Olyan világ alakult ki Magyarországon, hogy ma semmire sincsen garancia, és olyan államunk van, amely a mi életünk szempontjából semmire sem képes garanciát nyújtani. A bizonytalanságérzés elsősorban abból fakad, hogy hiányzik egyenes beszéd és össze-vissza beszélnek azok, akiknek az lenne a dolguk, hogy felelős döntéseket hozzanak Magyarország polgárainak biztonsága érdekében. Haladásról beszélnek, és közben egyetlen lépést sem képesek megtenni, amikor arra valóban szükség van. Megint olyan költségvetés készült, amelyről mindenki tudja, hogy könnyen lehet, hogy a következő év feléig sem tudunk vele elmenni. Sajnos ez az egyik legkomolyabb tény, amivel 2006-ra készülve számot kell vetnünk.

2005 egy olyan esztendő volt, amelyben a kormánykoalíció egyfolytában az összefogás fontosságáról beszélt, de amikor lehetőség nyílt arra, hogy egy fontos ügyben, amelyben egyébként egyetértünk meg lehetett volna állapodni, megegyezzünk, akkor elfogyott a bátorság. Akármilyen javaslattal próbálkozhattunk. Még amikor az ő saját döntésüket megerősítő javaslatot tettünk, akkor sem sikerült összefogást létrehoznunk. Márpedig mindenki látja, hogy Magyarországon változtatni kell. Minél szélesebb összefogás áll egy változás mögött, annál inkább elérhető a közös cél. De nem elég egyszerűen felkészülni, azt is tudnunk kell, hogyan változtassunk: tudnunk kell, hogy vannak hibák, amelyeket nem akarunk újra elkövetni, vannak jó dolgok, amelyeket nem szabad megváltoztatni, és vannak rossz dolgok, amelyeket azonnal radikálisan, mélyrehatóan meg kell változtatni.

Az év végén történt események különösen fontosak voltak számunkra. Ha az ember azt, mondja, hogy változásra van szükség, akkor a legjobb, ha a saját magán kezdi. Ahhoz, hogy változtatni tudjunk, először saját magunkkal kell kezdeni, meg kell vizsgálnunk, képesek vagyunk-e arra, hogy odaforduljunk, és egy nagy célnak szenteljük magunkat. A Nemzeti Konzultáció megmutatta az irányt, és a Szövetségi Gyűlésen le is vontuk a tanulságokat és megfogalmaztuk az előbb elmondott hármas tételt. A Nemzeti Konzultáció a Fidesz számára is világossá tette, hogy nekünk garanciákat kell adnunk az embereknek. Ezt a gondolatot próbáltuk aztán parlamenti hozzászólások és törvényjavaslatok formájában bevinni az Országházba.

Mindenki érezhette az év utolsó harmadában, hogy "megindultunk": lassan, nyugodtan, a Nemzeti Konzultáció során összegyűjtött tudással, együttműködést keresve, garanciákat adva indultunk el. Nem egyszerűen belevágtunk, hanem megkerestük a szövetségeseket, kijelöltük a változásra alkalmas pontokat és megkerestük a változtatni képes embereket.

Gyakran mondják, hogy ideje lenne mondani valamit a programunkról. Erre mi két határozott választ adunk.

Először is, a pártok azért szoktak programot adni, hogy leírják szándékaikat. Nekünk erre nincsen szükségünk. Ha megkérdeznek bennünket, kik vagyunk, világosan tudunk válaszolni anélkül, hogy identitáskampányban óriásplakátokkal ragasztanánk tele a nagyvárosok utcáit. Azt tudjuk válaszolni, hogy mi vagyunk az a teljesítmény, amelyet 1998 és 2002 között magunk mögött hagytunk: a kétszeresére emelt minimálbér, a gyermekek után járó adókedvezmény, mi vagyunk a Mária-Valéria híd, a Nemzeti Színház, a Sportaréna, a megépített autópályák, ezért nincs okunk arra, hogy bármit bizonygassunk.

Programot másrészt azért szoktak írni a pártok, hogy elmondják, mit tesznek majd a jövőben. Nekünk az a célunk, hogy összegyűjtsük azokat a társadalmi csoportokat, erőket, civil és szakmai szervezeteket, amelyek pontosan tudják, hogy ők mit akarnak tenni a jövőben. Nem az a dolgunk, hogy az Építészkamara helyett megmondjuk, mi legyen a magyar építésüggyel vagy megmondjuk a Magosz helyett, hogy mi a jó a magyar mezőgazdaságnak. Nem dolgunk, hogy a Vállalkozók Pártja vagy a Kereskedelmi és Iparkamara vagy a VOSZ helyett, hogy mi kell a magyar kis- és középvállalkozóknak. Nekünk az a dolgunk, hogy összegyűjtsük azt az intellektuális erőt, amit ez az ország magáénak tudhat, amellyel mindenki kimunkálta a maga szakmája számára a jövő számára elkerülhetetlenül fontos döntéseit, kidolgozta a haladás irányait, és mindezt összefogjuk egy tervrajzba és az ország nyilvánossága elé tárjuk. Nem pártprogramot akarunk írni, hanem az ország számára szeretnénk egy közös programot készíteni.

Ha valaki mégsem érné be ezzel a válasszal, elmondhatjuk: nézze meg az év utolsó hónapjának parlamenti vitáit. Benyújtottunk néhány fontos javaslatot, a Változás 2006 csomagját.

Ebben szerepelt a Nemzeti Vagyonszerződés, amely kimondta, hogy a közvagyont meg akarjuk őrizni. A magyar kiszolgáltatottság egyik oka éppen az, hogy a magyar állam minden vagyonától megszabadult, amelyre a jövőjét építhette volna. Ha minden olyan vagyontárgyat, amely gazdasági lehetőséget rejt magában, odaadunk másnak, leginkább külföldieknek, akkor hogyan fogjuk őket utolérni? Ha már nemcsak a vagyonunkat adjuk el, hanem az azzal együtt járó lehetőségeket is átengedjük nekik, akkor mi hogyan fogunk felzárkózni? Magyarországnak meg kell védenie nem csak vagyontárgyait, hanem az azokhoz kapcsolódó lehetőségeit is.

Benyújtottuk a Nemzeti Garanciatörvényt. Ennek szervezőelve az volt, hogy megmutassuk: komolyan vesszük, amit mondunk. Ha valamiről egyszer azt mondtuk, hogy jó dolog, akkor azon nem kell változtatni.

Az egyik legkomolyabb javaslatunk a luxusprofit letörésére irányuló csomag volt. Ez tűnik a legegyszerűbbnek, de ez a legkomolyabb. Ebben kimondtuk, hogy március 1-től tíz százalékkal csökkenteni kell a villamos energia árát. Magyarországon miközben az emberek töredékét keresik a nyugat-európai béreknek, eközben az emberek többet fizetnek a villamos energiáért, mint a legtöbb nyugati államban. Ez egy képtelen helyzet. Ezen változtatni kell.

A munkahely-garanciáról szóló törvényjavaslatunkat szintén elutasították.

Miután kaptunk négy nemet, azt mondtuk, még egyszer próbáljuk meg, hátha másodjára mégis sikerül megegyeznünk, és benyújtottuk ezeket a javaslatokat a költségvetési törvényhez kapcsolódó módosító javaslatok formájában is.

Ezt is leszavazták.

De ez nem ok arra, hogy elkeseredjünk. Igaz, reménykedtünk abban, hogy karácsony előtt felébred az emberség és a józan belátás a kormánypártokban. Nem így történt.

Nekünk azzal a mondattal kell folytatnunk a munkánkat, hogy megígérjünk Magyarország polgárai számára, hogy ezeket a javaslatokat, amelyeket közösen akartunk megvalósítani a szocialistákkal és a szabaddemokratákkal, beépítjük a választási programunkba. Garanciát adunk az embereknek arra, hogy amit a parlamenti idény utolsó három hónapjában javasoltunk, azt - ha bizalmat kapunk a választópolgároktól -, meg is fogjuk valósítani. Ez a válasz az ő "nem"-jükre.

A parlament mi javaslatainkról szóló vitája arról győzött meg minket, hogy azok, akik a luxusprofitot támogatják, nem várhatjuk, hogy átérezzék az ország, a magyar családok helyzetét, és nem várhatjuk tőlük, hogy a magyar emberek érdekében változtatni fognak.

Ki kell mondanunk: Magyarországnak nincs szüksége luxusbaloldalra.

Nem egyszerűen kormányváltásra van szükség, az egész magyar politikának is meg kell változnia. Nem csak arról van szó, hogy felére kell csökkenteni a parlamenti képviselők számát, nem csak arról van szó, hogy csökkenteni kell a megyei és az önkormányzati képviselők számát. Ez is fontos dolog, de az új politika másról is szól. Az elmúlt 15 év olyan időszak volt Magyarország életében, amikor elsősorban az országról beszéltünk: hogyan kell jogállamot, piacgazdaságot építeni, szabadságot, többpártrendszert, NATO-t, Európai Uniót.

A következő időszakban a politika a következőkről kell szólnia: munka, otthon, biztonság, család, rendes oktatás, adócsökkentés. A nagy átfogó reformok felől a mindennapi élet felé kell fordulnia.

A választások előtti évben mindig van esély arra, hogy a politika is megváltozzon. Minden választási év a nagy remény éve. Bizakodunk, hogy minden, ami jó volt megmarad, és a jót megőrizve mindent, ami rossz, a választások utáni esztendőkben meg tudunk változtatni. Ilyenkor kell kellőképpen ambiciózus célokat kitűzni, ezért beszélek új államról, új gazdaságról és új politikáról.

Az elmúlt esztendő tizenöt év legszomorúbb eredményeit hozta. Soha senki sem tudja az megmagyarázni, hogy lehet a mi hazánk úgy sikeres ország, hogy négyszázezer ember akar dolgozni, de nem jut munkalehetőséghez és másik háromszázezer olyan ember van, aki hol dolgozik, hol nem. Ez két megye teljes lakossága. Hogy beszélhetnénk dübörgő gazdaságról, nagy jólétről, hogy mondhatják, hogy soha ilyen jól még nem éltünk, amikor nagyjából hétszázezer ember azért aggódik, hogy legyen munkája.

Világos különbséget kell tenni a luxusprofit és a tisztességes profit között, amely utóbbi el kell fogadni, sőt támogatni kell. Hasonlóképpen különbséget kell tenni a munka és a spekuláció között: a munkát támogatjuk, a spekulációt ellenezzük.

Jó dolog célokat kitűzni, de önbizalom nélkül semmilyen kitűzött célt nem lehet elérni. Bármilyen célt is tűz ki maga elé egy nép, ha nem hisszük el, hogy mi magunk képesek leszünk megvalósítani, akkor sohasem sikerülhet. Ezért fontos az Európai Unió költségvetése, de higgyétek el, semmi sem valósul meg a lehetőségekből, ha azt hisszük, hogy mások segítségnyújtása révén tudunk majd kikecmeregni a jelenlegi helyzetből. Ezt csak mi tudjuk elérni. Egy olyan népet, amely nem hajlandó saját magáért felelősséget vállalni, soha, sehol nem becsülnek meg, nem fogadnak el szövetségesnek, és nem is fognak megtámogatni. Nemcsak a politikának kell megváltoznia, hanem ennek eredményeképpen meg kellene változtatnunk az ország önbizalmát is.

A 2006-os év akkor lesz szép, ha nem egyszerűen politikai változás, kormányváltás lesz, hanem lelki változás is bekövetkezik, és a magyarok újra elkezdenek hinni önmagukban. Nem azért épült fel a Nemzeti Színház, a Mária-Valéria híd, nem azért történt meg a minimálbér kétszeresére emelése, lett diákhitel, erdélyi egyetem, státustörvény, magyarigazolvány, nem azért építettük újjá a legutolsó házat is a Beregben az árvíz után, mert akkor jó kormányunk volt, hanem mert a magyarok akkor elhitték, hogy minderre képesek. Olyasmire is képesek, amire korábban maguk sem gondolták volna. Ennek a szellemiségnek, lelkületnek kellene visszatérnie Magyarországra a 2006-os választások után.

Bizonyítsuk be közösen, hogy nem csak boldog új esztendőt tudunk kívánni egymásnak, hanem meg is tudjuk valósítani a boldogabb éveket! Azt kívánom, bizonyítsuk be közösen 2006-ban, hogy Magyarország többre képes!

Mindenkinek áldott, békés karácsonyi ünnepeket, és önbizalommal teli 2006-os új esztendőt kívánok!

fidesz.hu - fideszfrakcio.hu