Bűn nem megszólalni

Az írástudó, a gondolkodó ember felelősségéről szólt a Kossuth-díjas Jókai Anna péntek este azon az író-olvasó találkozón, amelyre Márton Attila fideszes országgyűlési képviselő hívta meg Derecskére. Az írónő azt is leszögezte: a EU nem levitézlett politikusok elfekvője. Márai Sándort idézve elmondta, nehéz megszabadulni attól, aki nem az eszményt védi, hanem a zsákmányt. Végül hitet tett a család, a szeretet mellett.

Dátum: 2006-01-14 12:22:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=49044
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 23:02:38.515793, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A 40 éve alkotó írónő elöljáróban leszögezte: nem is olyan egyszerű a mai világban felelősséggel gondolkodni. Ha nincs értékrend, kapaszkodási pont, ez nem is sikerül - húzta alá.

Jókai Anna szerint a világ sorsa a nemzetek életéből tevődik össze. Ő maga nem a politikából ment "lefelé", hanem fordítva, mert meggyőződése: az emberrel való törődésnél nincs semmi fontosabb! Hitet tett az írónő vallásos meggyőződése mellett is, mert mint fogalmazott: "Aki nem hisz semmiben, az nem viszi semmire!" Minden rezzenésében abból indul ki, hogy van a világ fölött egy isteni akarat. Ez azonban nem jelenti a reggeltől estig tartó prédikációt, azonban ki kell mondani, mit "igen" és mit "nem" vállalunk. Szomorúan jegyezte meg, hogy egyre kevesebben vannak azok, akik nyíltan felvállalják elveiket.

Nehéz megszabadulni attól, aki nem az eszményt védi, hanem a zsákmányt

A továbbiakban arról beszélt az írónő, hogy szellemi szegénységben élünk, nemcsak Magyarországon, hanem a fejlett Nyugaton is. Példaként hozta fel erre a sztár szó egykori - csillag - jelentésének devalválását, hiszen a művészvilágban lealacsonyító ennek a szónak a használata a kereskedelmi tévék műsoraiban fellépők szereplésére. Éppen ezért bűn nem megszólalni! - szögezte le. Miután minden létező díjat megkapott, sokan megkérdik tőle, miért érez késztetést arra, hogy "beavatkozzon" az emberek mindennapjaiba. A választ a magyar irodalom nagy alakjainak megidézésével adta meg, mondván, nem ismer olyan írót, aki nem ezt cselekedte volna. Berzsenyitől Széchenyin, Petőfin, Weöres Sándoron át Máraiig. Utóbbitól fel is olvasta híres Napló-részletét:

"A kommunistától még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt."

Kiemelte Jókai Anna, hogy ma olyan világban élünk, amikor beszélnünk kell a dolgokról, az író művének pedig a kor lenyomatát kell tükröznie.

Kitért a december 5-i népszavazásra is, amely nem volt véletlen, ugyanis iszonyatos félrevezetések történtek. "A legnagyobb felelőssége annak van, aki szólhatott volna, de nem tette!" - fogalmazott, majd Babitsot idézte: "Vétkesek közt cinkos, aki néma!" Újból utalt az írók felelősségére: meg kell mozdítani a világot! Emlékeztetett arra, hogy kétezer évvel ezelőtt, az akkori pusztulásra ítélt világban előjött a megmentő, krisztusi világ, ami ma a nemzetekben ölt testet.

"Vágyni kell a fészekre, de nem a kalitkára!"

Kitért az írónő a család fontosságára, a vészes népességfogyásra is. Mint mondta, ha teret kap a liberális felfogás - mely szerint a magzat 3 hónapos koráig elpusztítható - eljön az az idő is, amikor a csecsemőket sem kell megszülni, mert azoknak még nincs tudatuk. Figyelmeztetett a génmanipuláció, a klónozás ördögi veszélyeire is, majd azt kérte a jelenlévőktől, hogy meg kell szülni a gyermekeket, mert vészesen fogy a kicsiny világ. "Elsorvad a család, az ország, ha azt vallják, egyedül élni jó. Éppen ezért vágyni kell a fészekre, de nem a kalitkára, mert onnan elmenekül a madár is!"

Az EU nem levitézlett politikusok elfekvője

Előadása végén kitért Jókai Anna az Európai Unió és hazánk kapcsolatára is. Mint mondta, nem beléptünk, hanem itt vagyunk Európában, immár évezred óta! Óva intett attól, hogy azt higgyük, az unió mindent elintéz, s mézzel folyó Kánaánt hoz el számunkra. Metafórikusan úgy fogalmazott: az unió egy laza erkölcsű, öregecskedő hölgyemény, akit megerőszakoltak, s előjöttek a kis brókerek, akiknek csak az első millió megszerzése jelentett gondot, a többi jött magától. Aláhúzta: a levitézlett politikusoknak nem elfekvőnek kellene tekinteni az unió intézményeit - magas havi jövedelmezéssel - hanem a magyar érdekek következetes érvényesítésének!

A rendszerváltozásra visszatekintve leszögezte: a fejlett Nyugat nemhogy az adósságot, még a kamatokat sem engedte el. Milliók kerültek önhibájukon kívül kiszolgáltatott, reménytelen helyzetbe. Példaként hozta fel az elbocsátott bányászokat, szembeállítva velük a milliárdos politikusokat.

A globalizáció fogságában

Az írónő csalódásának adott hangot, amikor arról szólt, hogy a '90-es évektől kezdve beözönlött az országba a nyugati nagytőke, s ahelyett, hogy a megvásárolt gyárakat, üzemeket felvirágoztatták volna, sokszor bezárták, s kivitték őket az országból. Szociális érzékenységet követelt az utcára kerültek számára, de ez a mai szocialistáknál nincs meg - fejtette ki. A globalizáció fojt meg bennünket, ugyanis nagypénzű csoportok hálózzák be az egész világot. Adódik a kérdés: azért jöttünk a világra, hogy csak a matéria uralkodjon felettünk? Válaszában akként fogalmazott, hogy egykor a szeretet, a bölcsesség bolygója jön el, ezért kell nekünk is mindennap egy cseppet tenni, s ez az ő politikája is.

Kép és szöveg: Nyírő Gizella