Magyarországnak egészségügyi garanciákra van szüksége

Magyarország jelenleg a GDP 4-4,5 százalékát költi az egészségügyre. Ez jóval alacsonyabb, mint más európai országokban. Kitűzendő cél, hogy a nemzeti össztermékből legalább 7 százalékot az egészségügyre fordítsunk. Van néhány olyan betegségcsoport az időseknél és a 3 évnél fiatalabb gyermekeknél, ahol indokoltnak és lehetségesnek látjuk, hogy a megfelelő készítményeket térítésmentesen kaphassák meg - mondta el hétfőn Orbán Viktor a Változás 2006 elnevezésű országértékelő beszélgetésen Pécsen.

Dátum: 2006-01-23 20:45:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=49463
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 23:05:46.708000, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A legfontosabb kérdések egyike az egészségügy

Amikor a Nemzeti Konzultáció keretében néhány hónappal ezelőtt megkérdeztük a polgárokat, hogy mit tartanak a legsúlyosabb és a legnehezebb kérdésnek, az egészségügy előkelő helyet vívott ki magának. Kiderült, hogy komoly félelmek élnek az emberekben, hogy emelkedni fognak a gyógyszerárak, privatizálják a kórházakat, aminek következtében megszűnik az ingyenes ellátás, fontos vizsgálatokra, műtétekre heteket, hónapokat kell várni. Úgy fogalmaztak a legtöbb kérdőíven, hogy Magyarországnak egészségügyi garanciákra van szüksége.

Azt kérik, garantáljuk azt, hogy a kórházak állami tulajdonban maradnak, mindenkit időben meg tudnak vizsgálni és ellátni, és a gyógyszerárak nem szöknek az egekbe, mint manapság.

Minden a kórházprivatizáció ellen szól

A privatizáció kérdését Magyarország polgárai eldöntötték, volt egy népszavazás. Kétmillió ember azt mondta, hogy nem ért egyet a kórházak privatizálásával. Ezt minden demokratikus kormánynak tudomásul kell vennie, és érvényesítenie kell.

Ott, ahol magánosították a kórházakat, Európa néhány országában, a helyzet csak rosszabb lett, de vannak magyar tapasztalatok is. Mindenhol elbocsátások, pénzügyi zavarok, és több helyütt ügyészségi vizsgálatok is indultak.

Nálunk az a helyzet, hogy a pénzügyminiszter elvonja a kórházaktól a pénzt. Ekkor feláll a kisebbik koalíciós partner, és azt mondja, mi megmondtuk, az állam rossz tulajdonos. Maga a kormányzat idézi elő azokat a helyzeteket, hogy nem marad más megoldás, mint a privatizáció.

De természetesen mi nem vagyunk a magánkórházak ellen. Aki magánkórházat akar, építsen magának egyet.

Összességében tehát minden szempont az ellen szól, hogy a kórházak magánkézbe kerüljenek.

Mi nem magánegészségügyben, hanem állami felelősségű egészségügyben gondolkodunk. Azt gondoljuk, hogy a magyar államnak felelősséget kell vállalnia és eleget is kell tennie ennek a felelősségnek, ami az emberek egészségi állapotának megőrzése és a betegek meggyógyítása érdekében szükséges. Mi az egészségügyben nem mindent felforgató reformokat akarunk. A változásnak az lehet az értelme, hogy a dolgok a helyükre kerülnek.

A patikáknak magyar kézben kell maradniuk

A magyar gyógyszergyártó cégeket már eladták, a gyógyszer-nagykereskedő cégek is mind külföldi kézben vannak. Egyedül a patikák világában vannak magyarok. De ezekben is megindult a verseny, ezeket is fel akarják vásárolni. Az a nagy különbség a mostani és a polgári kormány között, hogy mi semmilyen olyan változást nem támogatunk, amely kinyitná a patikák megszerzésének lehetőségét a külföldiek előtt. Azt gondoljuk, hogy a patikáknak a magyar emberek kezében kell maradniuk.

A kistelepülési patikák gondjait azonban nem lehet összevetni egy nagyvárosban működő patika gondjaival. Olyan különbségtételt kell alkalmazni, hogy minél kisebb településen dolgozik valaki, egy olyan szorzóval megállapított pótlékot tűzünk ki, amely kompenzálja ezt a hátrányt. Ezzel el lehet érni, hogy a tisztességes hasznot a kistelepülések patikusai is el tudják érni.

Magyarország jelenleg a GDP 4-4,5 százalékát költi az egészségügyre. Ez jóval alacsonyabb, mint más európai országokban. Szerintem az a kitűzendő cél, hogy a nemzeti össztermékből legalább 7 százalékot az egészségügyre fordítsunk.

Az orvosi fizetéseket emelni kell

Magyarországon általában orvoshiány fenyeget. A budapesti orvostudományi egyetem rektorának jelentése szerint Magyarországon minden évben 1200 új orvosra lenne szükség, és mindösszesen 800-at képezünk. Ráadásul ezek egy része külföldön vállal munkát. Nagyon gyakran a jobban képzettek hagynak itt minket. Például Csehországhoz képest 7 és félszeres az ottani és a magyar orvosok fizetése. Az egészségügy ma csak azért működik, mert az ápolónők és az orvosok nagyon erős hivatástudattal rendelkeznek. A kormányok nagyon gyakran visszaélnek ezzel a helyzettel. De ez nem mehet a végtelenségig. Meg kell emelni a fizetéseket, egyébként lemaradunk a versenyben és elveszítjük az orvosainkat.

A baj okát látjuk: ennyi pénzért nem fognak az emberek Magyarországon maradni és orvosi végzettséggel dolgozni. A fizetéseket meg kell emelni. Üdvözöltük az Egészségügyben és a szociális ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének javaslatát, amely arra vonatkozott, hogy a Budapest Airport Rt. eladásából befolyó összeget vagy annak tekintélyes részét egy egészségügyi alapba helyezzük el, próbáljuk az egészségügy feljavítására fordítani. Indokolt az a felvetés, hogy ezt a pénzt ne engedjük kézen-közön elfolyni, hanem egy nagy jövőt építő célra, például az egészségügy reformjára fordítsuk. Ezt a javaslatot elvetették, azóta se tudjuk pontosan, hogy hol a pénz. Vita folyik arról, hogy adósságot csökkentettek vagy költségvetési hézagokat tömtek be vele. Egy dolgot tudunk: ugyanott vagyunk, ahol korábban, csak éppen hiányzik a repterünk.

Ha nem is azonnal, de 2-3 év elszánt kormányzati munkájával elő lehet állítani azokat a pénzügyi forrásokat - elsősorban munkahelyek létrehozásával - amelyek a magyar egészségügy számára megoldást jelenthetnek.

Van néhány olyan betegségcsoport az időseknél, és a 3 évnél fiatalabb gyermekeknél, ahol indokoltnak és lehetségesnek látjuk - nem azonnal, mintegy 1,5 elteltével - hogy a megfelelő készítményeket térítésmentesen kaphassák meg.

Az államnak védenie kell az embereket a luxusprofittól

A gyógyszerárak története illeszkedik a gáz, villamos-energia, autópálya-matricák árának történetéhez. Mi, magyarok luxusprofitot fizetünk. Velünk fizettetnek meg olyan hasznot, profitot, amiért nem nyújtanak nekünk szolgáltatást. Miközben a magyar emberek negyedét, harmadát keresik annak, mint egy osztrák, mégis többet fizetünk például a villamos-energiáért, autópálya-matricáért. Ha elmegyünk Ausztriában egy boltba, akkor azt tapasztaljuk, hogy idehaza sokkal drágábban jutunk hozzá ugyanahhoz a termékhez. Hogyan lehetséges, hogy harmadát, negyedét keressük, mégis többet fizetünk? Úgy fordulhat elő, hogy többet fizettetnek velünk, mi pedig többet fizetünk.

Az államnak módja lenne, hogy megvédje az embereket a luxusprofit kapzsi törekvésivel szemben, de nem tesz ilyet, nem látja el a kötelességét.

Meg kell alkotni a tisztességes kereskedelemről szóló törvényeket

Természetesen szükségünk van nagytőkére, befektetésekre, de tudnunk kell, hogy ők az erősek. A demokráciának az a lényege, hogy a gyengék kezébe ad egy eszközt, hogy megvédhessék magukat az erősekkel szemben, hogy ne legyenek kiszolgáltatottak. Világosan ki kell mondanunk: mi a piacgazdaság hívei vagyunk, mi a magántulajdon hívei vagyunk. Tudjuk, hogy a piacgazdaság a haszon elve alapján működik, és a tisztességes hasznot elismerjük, sőt helyesnek tarjuk és támogatjuk, de nem járulunk hozzá, hogy akár egyetlen forinttal is többet fizetessenek velünk, mint amennyit a tisztességes haszon szempontja megenged.

Ahol pedig nincs befolyása a kormánynak, ott meg kell alkotni a tisztességes kereskedelemről szóló törvényeket. Tisztességes verseny, tisztességes profit. Ez az, amire épülhet egy gazdaság, minden más idegen ettől. Az, hogy eltűrtük mindezt tizenöt évig, az azzal magyarázható, hogy nem voltunk elég tapasztaltak, részben azért, mert be akartunk lépni az Európai Unióba és úgy éreztük, hogy bizonyos dolgokat nem tehetünk meg, részben pedig nem ismertük azokat az eszközöket, amelyeket a nyugatiak is használnak a saját védelmükben.

Fel kell tennünk a kérdést: miért megyünk mi bele abba, hogy Magyarországon például egy állami tulajdonban lévő cég luxusprofitot szedjen a villamos energia árán, hogy aztán otthon, a saját polgárainak olcsóbban adhassa az energiát?

Itt van tehát az ideje, hogy világossá tegyük: a demokrácia, a parlament és a kormány arra való, hogy az emberek oldalán álljon, és a piacgazdaság körülményei között is megvédje az emberek érdekét a náluk erősebbekkel szemben úgy, hogy a náluk erősebbek kedvét pedig ne vegye el attól, hogy részt vegyenek a magyar gazdaság működtetésében. Ez az a keskeny ösvény, amelyen a mindenkori kormánynak haladnia kell. Ehhez nem kell nagyon okosnak lenni, csak elszántnak.

Az egészségünk kérdése tehát nem csupán az egészségügy kérdése

Amikor az egészségügyről beszélünk, akkor a saját egészségi állapotunkról beszélünk. Ha a férfiak nem halnának meg olyan korán, 40-50 évesen, akkor a magyar gazdaság teljesítménye jelentős mértékben emelkedne - írja egy tanulmány. Ha elérnénk az osztrák állampolgárok várható életkorát, az a magyar gazdaság öt teljes évnyi növekedésével érne fel.

Akik azt szokták mondani, hogy az egészségügy valójában csak kiadás, csak visz a gazdaságból, azok nem látják ezeket az összefüggéseket. A beteg ember pénzbe kerül, a munkanélküli ember pénzbe kerül. Ha egészségesebbek vagyunk, ha munkánk van, ha közösségben élünk, akkor jól látható, hogy az egészségünk ügyében már akkor is sokat tehetnénk, ha az egészségügyhöz még hozzá sem szóltunk. Ráadásul a roma közösség esetében még rosszabbak az egészségügyi mutatók.

Az egészségünk kérdése tehát nem csupán az egészségügy kérdése, hanem annak is függvénye, hogy hogyan rendezzük be az életünket és nekünk, magyaroknak van mit tanulnunk a szomszédos, elsősorban nyugati népek tapasztalataiból, ha javítani akarjuk a gazdasági teljesítőképességünket.

A program kész

Az első, kezdő lépéseket meg is tettük az egészségügyben, de a kormányváltás megakadályozott bennünket abban, hogy ezt végigvigyük. A program azonban megvan, Mikola István vezetésével működő szakértői csoport aktualizálta, bevezethető állapotban van. Képesek vagyunk tehát arra, hogy egy átfogó, egy választási ciklust meghaladó hosszúságú népegészségügyi programot indítsunk.

Érdekes módon a privatizáció mindig azokat a kórházakat célozza meg, ahol az állam már elköltött néhány millió forintot felújításra és korszerűsítésre. De a megyei kórházat nem szabad eladni, a Baranya megyei kórházat fenn kell tartani. Mi egy olyan a rendszerben gondolkodunk, ahol döntő beruházási és fejlesztési lehetőségei vannak a mindenkori egészségügyi kormányzatnak.

Magyarországon ma a betegségek gyógyításáért fizetendő összeget egy bizonyos pontrendszer lapján kapják meg az eljáró intézmények. Ezzel több gond is van. Az orvosoknak az az érdekük, hogy lehetőleg olyan betegségeket lássanak el, amelyekért magas pontszámot kapnak. És innentől kezdve nem lehetünk biztosak abban, hogy azok az egészségügyi statisztikák jók, amelyekkel mi dolgozunk. Létezik olyan megoldás, amely ezeket ki tudja iktatni az egészségügyi finanszírozás rendszeréből.

A vásárlóerő is a béreken múlik

Azzal traktálnak bennünket, hogy egy ország annál versenyképesebb, minél olcsóbban képes jó minőségű munkaerőt a piac a vállalkozók rendelkezésére bocsátani. De én nem hiszem, hogy az alacsony bér az egy pozitív nemzetgazdasági kategória. A kérdés az, hogy itt Magyarországon mi a legmegfelelőbb bérszínvonal. Nem tudjuk elkerülni azt a versenyt, amit a nálunk jóval fejlettebb nyugat-európai országokkal vívunk. Ma Magyarországon a gazdaság egyik baja az, hogy keveset keresnek az emberek. A vásárlóerő is a béreken múlik. A magyar építőipar el fogja veszíteni a legjobb munkásokat, ha nem ad a mainál jelentősen magasabb fizetéseket. Egy ország gazdasága akkor működik jól, ha jól élnek az emberek. Ma ez a gondolkodásmód hiányzik. Persze az is fontos, hogy egyre többen rendelkezzenek magasabb végzettséggel.

Az energiaszolgáltatók a Horn-kormány idején privatizálásra kerültek és az erőművek is külföldi kézben vannak egy kivételével, ez pedig a Paksi Atomerőmű. És van még valami, ami magyar állami kézben maradt, ezek pedig a vezetékek. Nehogy azt higgyük, hogy ezeket nem akarják privatizálni. De ezek nem eladók! Magyarország érdekelt abban, hogy az energiafüggését oldja.

Soha ilyen szervezettek nem voltunk

Baj volt, hogy a polgári-nemzeti-keresztény tábor 2002-ben nem volt elég szervezett. Ez jól látható a választások első és második fordulója között. Amikor rájöttünk arra, hogy a dolognak tétje van, hogy a mi életünkről szól. Nem a Fideszről, hanem a lakáshitelünkről, a mezőgazdasági vállalkozásunkról, a határon túl élő rokonainkról, az erdélyi magyar egyetemről, az egészségügyről. Akkor hirtelen megmozdultunk, csak akkor már késő volt. Le is vontuk a megfelelő tanulságot. Soha ilyen szervezettek nem voltunk.

A választási győzelmet nem lehet kivívni, csak kiérdemelni. El kell juttatnunk a gondolatainkat minél több emberhez, és elsősorban a beletörődéssel kell megküzdenünk. A saját táborunk már túl van ezen. Most azokat kell meggyőznünk, akik úgy gondolják, hogy egyik kutya, másik eb. Meg kell őket győznünk, hogy igenis van lehetőség arra, hogy változtassunk. Egyetlen dologra van szükség: hogy bízzunk Magyarország jövőjében.

Továbbra is higgyünk rendületlenül a szeretet és az összefogás erejében, és bízunk abban a Magyarországban, amely a munkára, a családra, az otthonra, a nemzeti összetartozásra és egymás tiszteletére épül.

fidesz.hu - fideszfrakcio.hu