Pongrácz Gergely '56 emlékének meggyalázóiról

Pongrácz Gergely, a Corvinköz egykori hőse nyílt levelet intézett Kovács Lászlóhoz, az MSZP elnökéhez, melyben arról is ír: bűnbánat nélkül bűnbocsánat sem lehet.

Dátum: 2002-09-27 17:20:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=4514
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:46:27.284351, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Minden bizonnyal azért, mert csak alig több mint egy emberöltőnyi idő telt el ötvenhatos forradalmunk és szabadságharcunk vérbefojtása és az azt követő elvtársi megtorlás óta, nemzeti ünnepeink méltóságteljes felidézése során éppen ennek a megünneplése okozza évről évre a legnagyobb fejtörést Önöknek, Tisztelt Elnök Úr!

Pedig, hogy hírünk a világban örvendetesen pozitívra fordult az elmúlt évtizedekben, hogy az európai integrációs folyamatban kitüntetett helyzetben vagyunk, abban jelentős szerepe van

ötvenhatos bajtársaink hősies helytállásának. Annak tehát, hogy ötvenhatos szabadságharcosaink fegyvert ragadva, életüket kockáztatva az egyenlőtlen küzdelemben, szembeszálltak a szovjet agresszorral, és annak itteni - hazaáruló - helytartóival. Az MSZP évenként megismétlődő októberi fejfájásának legfőbb oka az, tisztelt Elnök úr, hogy az Önök pártjának soraiban még mindig fölös számban vannak a fontos tisztségeket viselők vagy az ő örököseik közül olyanok, akik az ötvenhatos történelemformáló napokban - tollal vagy fegyverrel a kézben - szégyellni valóan rossz oldalon álltak. Ők voltak azok, akik saját nemzettársaikra fegyverrel támadtak, akik törvénytelen "bírói" eljárások keretében halálra vagy sokévi börtönre ítélték bajtársainkat, akik a "kihallgatások" során

társaink százait verték agyon, akik százezreket kényszerítettek emigrációba, akik banditáknak és fasiszta csőcseléknek nevezték hőseinket, akik hozzátartozóinak a tisztes eltemetés lehetőségét is megtagadták, akik évtizedekig megakadályozták, hogy forradalmunkról és szabadságharcunkról az igazság kiderüljön.

Bizonyára hallották már: bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat. Miért csodálkoznak hát azon Önök, tisztelt Elnök úr, hogy amikor pártjuk képviseletében a jótékony össznépi feledésben reménykedve koszorúkat igyekeznek elhelyezni bajtársaink sírján vagy az Ő emlékműveiken, inzultusok érik Önöket?! Csodálkoznak azon, hogy a nemzet nagy része nem felejti azt, amit Önök pártjának jogelődje negyvenhat esztendővel ezelőtt elkövetett?!

Önök, tisztelt Elnök úr, lépten-nyomon arról panaszkodnak, hogy megosztott ez az ország. Megosztott, és ezért a nemzeti oldalt teszik felelőssé. Nem gondolkodtak még el azon, hogy provokációra nehéz békés kéznyújtással válaszolni? Mert az Önök hőseink iránti kegyeletből való bűnbánat nélküli görcsös részesedni akarása az áldozatok, azok hozzátartozói, és a velük rokonszenvezők számára bizony: provokáció. A gyilkostól sem veszik jó néven, ha ott jajveszékel az áldozat temetésén.

Azt kérem ezért Önöktől, tisztelt Elnök úr, hogy ha valóban fontos az Önök számára a társadalmi béke, a fölösleges, a nemzet dolmányán is foltot hagyó kikövetelt botrány elkerülése, amíg olyanok vannak soraikban, akik néhány esztendeje még büszkén hivalkodtak az ötvenhatos csőcselék elleni fegyveres és szellemi harcukkal, amíg tehát hiteltelenek az Önök által hozott kegyeleti virágok, kérem, ne koszorúzzanak bajtársaink sírjánál és emlékműveinél. Keressék más módját az ünneplésnek és a megemlékezésnek.

Pongrátz Gergely

a Corvin köz volt főparancsnoka,

az 56-os Magyarok Világszövetségének elnöke

Kiskunmajsa, 2002. szeptember 24.

(OS)