Egészséges egészségügyért

Mikola István a Magyar Egészségügyi Tanács elnöke Szentesen a kórházban fórumot tartott, melynek témája a népegészség és az egészségügy összefüggései voltak.

Dátum: 2006-02-17 08:36:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=50818
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 23:13:39.735153, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Nemcsak Magyarországon, mindenütt gond van az egészségüggyel, Amerikában, Németországban, ahol orvosok ezrei tüntettek. Ez abból fakad, hogy egyre nagyobb a különbség az orvosi lehetőségek és a gazdaság teherbírása között. A fejlett országok közül USA 5000, Németország 3600 dollárt költ egy betegre évente a hazai 400 dollárral szemben. Persze vannak olyan országok, ahol ez az összeg még kevesebb, mint Romániában, vagy Szomáliában, ahol legfeljebb egy-egy védőoltásra futja ebből az összegből. Ma már nincs a világnak egyetlen országa sem, ami minden állampolgára számára egyenlő eséllyel képes biztosítani a legmodernebb orvosi vívmányok felhasználását. Nálunk hatalmas forráshiánnyal néz szembe az egyre bővülő orvosi lehetőség. Egyrészt nagy a nyomás a tudomány, a gyógyszeripar újdonságainak bevezetésére, ami együtt jár az egyre nagyobb forrásigénnyel, ugyanakkor a költségvetésben egyre kevesebb a ráfordítható összeg. A jelenlegi kormány szerint 600 milliárd forintot tettek az egészségügybe, amit nehezen tudunk elhinni, hiszen legújabban 150.000 teljesítményegységet vonnak el a rendszerből, amely számításaink szerint 34-35 milliárdos újabb kivonás jelent. A 2007-ben meginduló nagy európai fejlesztési forrásokat is úgy fogja az ország megszerezni, hogy azt a három területet, ami nemzeti hatáskörben maradt, nemzeti önrészként használjuk - belőlük kivont forrásokat értem ezalatt - a pályázatok elnyeréséhez. Ez a három terület: az egészségügy, a szociális terület és az oktatás, ahol a normatívákat szorítják folyamatosan.

Miközben látom a komoly szerkezeti és működésbeli forrásoldalon meglévő problémákat, hangsúlyoznom kell azt is, hogy a magyar egészségügyben nagyon nagy értékek is vannak.

Amikor a sajtó megkeres engem, és azzal kezdi, hogy beteg az egészségügy, erre én mindig felhívom a figyelmet: A magyar egészségügy ebben az állapotában is a világ egyik leghatékonyabb rendszere. Szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani, hogy nincs a világon még egy ilyen ország, ahol ennyi ráfordításból mindenki számára egyáltalán ellátást tud biztosítani. Tehát nagyon nagy értéke a magyar egészségügyi ellátórendszernek, hogy mögötte van egy olyan szolidaritási rendszer, ami minden hibája ellenére működőképes 116 éve. Az egészségügyi dolgozók próbálják a működőképességet fenntartani, a nővérek vállalnak áldozatos munkát, miközben lelkük egy része beleszakad a betegükbe. Orvosok teszik reggeltől estig a dolgukat annak ellenére, hogy a gyógyítás körüli közbizalmat meg akarják rendíteni. Mindenféle jogászokat, közgazdászokat iktatnak a beteg és az orvos közé, mintha az orvostól kellene megvédeni. Máshol ez már előre tart. Ügyvédi irodák specializálják magukat orvosi műhibákra, ebből pénzt csinálnak és egyáltalán, ha gyógyítás körüli bizalom meginog, akkor nagyon nagy a baj, mert a gyógyítás az egy spirituális tevékenység és nemcsak molekula meg endoszkóp. A gyógyítás körüli közbizalom megingatása rendkívül káros. Márpedig most megingott a közbizalom a gyógyító munka körül, az orvos körül, aki pedig a rendszernek az egyetlen és nagyon hatékony tényezője, hiszen az orvos költi el a pénzt amikor vizsgálatot indukál, gyógyszert ír és ha ő olyan helyzetben van, hogy elbizonytalanítják, akkor a rendszerben zavar támad. Az egészségügyben ma a legnagyobb problémának én azt látom, hogy minden társadalmi nehézség medikalizálódik. A napokban beszélgettem Tringer professzorral, aki nagy pszichiáter, és arról panaszkodott, hogy nincs már egy "normális elmebeteg" a rendelőben, csak a modern kor szülte pánikszindróma, neurózis, szorongás, ilyen lelki baj, olyan lelki baj, tehát a társadalmi bajok iszonyúan terhelik az egészségügyet. A túl élénk gyermeket elviszik pszichológushoz, pszichiáterhez, gyógyszert írnak, és már benne van a "mi utcánkban".

Miközben tehát az egészségügyben a terhek fokozódnak, miközben a forrásokat kivonják, ezzel szemben van egy társadalmi elvárás, amely teljesen illuzórikus, ennek nem lehet megfelelni sehol a világon. A népegészség jelenlegi helyzetéért nem az egészségügy felelős, hiszen nem az egészségügytől beteg a polgár, hanem a munkahelyi stressztől, meg az élelmiszerbiztonság rettenetes állapotától, melyet ma megélünk. Tehát nem szabad a professzionális egészségügyi rendszertől elvárni, hogy a jelenlegi népegészségügyi helyzetet meg tudja változtatni. Ennek a megváltoztatása csak multiszektoriális szinten, állami felelősséggel történhet.

Mit lehetne ezzel az egész csődtömeggel tenni? Mi azt mondjuk, hogy újra kellene pozícionálni az egészségügyet a nagykormányzati rendszerekben. Olyan kormányzati, állami felelősségi rendszert kellene létrehozni, amibe az egészségügy az oktatással, környezetvédelemmel, az ifjúság - családvédelemmel, munkaüggyel valahol egy sokkal egymást jobban megérző, átjárható rendszerben lenne újrapozícionálva. Mit értek ez alatt?

Ha nem tudjuk elérni, hogy az általános iskolákban egészségtant oktassunk, akkor nem lesznek egészségesek a gyerekek, akkor továbbra is a 13 éves kislány cigarettával fog kijönni a kapun,a gyerekek nem sportolnak, nem mozognak. Az idős és gondoskodást igénylő személyeket ne a kórházakban lássuk el! Annál még a Hilton is olcsóbb, hiszen egy napra vetítve 47000 Ft egy kórházi ágy. El kell fogadtatni a politikával, hogy az emberi erőforrás jó állapota és jó kondíciója nélkül nincs gazdasági prosperitás. Hallgatom a fiatal orvoskollégát, aki mondja, hogy dübörög a gazdaság, de semmiféle gazdaság nem dübörög és nem lesz belátható gazdasági fejlődés, ha nincs elég egészséges, testében, lelkében ép, szellemében kiművelt ember hozzá. Ma már megkérdőjeleződik az a megközelítés, hogy a pénz, a gazdaság determinálja az emberi erőforrásokat. A probléma ennél sokkal nagyobb. A gond az, hogy nincs Magyarországon egészségtudatosság, ehhez új nemzettudat kialakítására van szükség. Lemondó, befelé forduló, depresszióra hajló magatartás uralkodik, amely még a "merjünk kicsik lenni" szuggesztív gondolatokkal párosul, akkor a várható élettartam szempontjából ez nagyon reménytelen helyzetbe hozza az országot.

30 országban végeztek felmérést az embereknél a boldogságát meghatározó tényezőkről, ebből Ausztrália lett az első az Egyesült Államok a második és Magyarország a harmincadik.

A tanulmány kimutatta, hogy a minket megelőző huszonkilencedik országtól is nagyon le vagyunk maradva. A megkérdezettek 82 %-a első helyre teszi a tényezők közül az egészséget, második helyen van az otthon, harmadik helyen van a család.

Mi az, ami a feladat? Egy új egészségügyi stratégia, amely nem 4 évre szól, hanem mi 20 évre vázoljuk fel azt a változás-rendszert, amit mi követni szeretnénk és amit egyeztetni tudunk, nem hozzánk tartozó politikai irányultságúakkal is, mert ezekben a nagy kérdésekben valahol nemzeti konszenzust kell teremteni.

Mi a társadalmi szolidaritás alapjának a társadalombiztosítást tartjuk. A közteherviselés területén rendet teszünk, mert jelenleg borzalmas állapotok vannak. Ma a társadalombiztosításnak, az egészségbiztosításnak 3,4 millió ember fizet járulékot, ebből kell a 10 milliót eltartani. 1990-ben ez a szám 5,6 - 5,7 millió volt. 870 ezer vállalkozás van, amiből nem egész 50 ezer az, ahol nem minimálbéren vannak bejelentve a munkavállalók. Több milliárdos bankvezért találhatnánk, aki minimálbéren van bejelentve. Ez így nem tartható, ezért a közteherviselés terén rendet kell tenni. Nem tartható az sem, hogy a kormány egy tagja bejelenti a parlamentben, hogy a rendőrség nem fizet járulékot, mert csak így bírja a béremelést végrehajtani. A MÁV 170 milliárd forinttal tartozik a rendszernek. Más országokban a járulékfizetés alóli kibújásért börtön jár, nálunk pedig egy sikk.

Ezen a területen hadat üzenünk a jelenlegi anarchikus állapotoknak.

Az állam a felelősségét az eddigieknél sokkal jobban kell, hogy érvényesítse. Ez azt jelenti, hogy kicsi, de erős államot kell létrehozni. Az európai regionális felosztottság jegyében 7 egészségügyi régiót képzelünk el Magyarországon. Ezekbe a régiókba települne az ÁNTSZ dekoncentrált szervezete, az állategészségügy és élelmiszer-egészségügyi szervek és a többi. Tényekre, adatokra alapozott pénzelosztás történne. Nyilvánvaló, hogy az országban eltérőek az általános egészségügyi körülmények, ezért ennek megfelelően kell a pénzeket elosztani. Ebben az intézmények is részben más szerepkört fognak kapni. A jelenlegi teljesítmény szerinti elosztást fenntarthatatlannak gondoljuk. Visszatérünk a bázisfinanszírozásra, bizonyos teljesítmény elemekkel, mert nagymértékben eltorzult a jelenlegi elosztás igazságossága.

Sürgősségi ellátás tekintetében is nagy bajok vannak. A mentés sem megfelelően biztosított. A sürgősségi ellátást kistérségi szinten komplex formában próbáljuk megoldani. Ma egyben van a mentés és betegszállítás nálunk, mi szét akarjuk választani a kettőt. A mentés maradjon állami feladat, a szállítás azonban lehet akár magánvállalkozók bevonásával is megoldható.

Háziorvosi rendszer vonatkozásában teljes önállóságra törekszünk minden a praxissal összefüggő kérdésben. A területi ellátottsági kérdést pedig az orvoskamarára bíznánk. A háziorvosi területre a jelenleginél 2 - 2,5-szer több invesztíció kellene.

Keserű kérdés a vérellátó rendszer helyzete, különösen itt Szentesen. Tájékozódtam és ismerem a véghezvinni szándékozott intézkedéseket, de keressük a megfelelő megoldást, melyben számítok Farkas Sándor képviselő úrra, aki eddig is az egészségügy lelkes támogatója volt - mondta Mikola István.

szentes.fidesz.hu - fideszfrakcio.hu