Pozsgay: a kádárizmus visszaállításán ügyködik az SZDSZ
Pozsgay Imre szerint a magyar nemzet sorskérdése most az, hogy nemzeti alapú politizálás kerüljön hatalomra a törvényhozásban és a végrehajtó hatalomban, mert a magyarság fennmaradása szempontjából veszedelmes az iskolák züllése. Az iskola tönkretételével a liberálisok a család, az állampolgár és a nemzeti közösség közötti lépcsőfokot akarják kiütni, és ha sikerül elzárni a nemzethez vezető utat, többé senki nem tud nemzetben gondolkodni - írja az esztergomi Hídlap.
Dátum: 2006-02-24 16:21:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=51308
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 23:17:09.543378, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A Fidesz elnöke mellett működő Nemzeti Konzultáció Testületének tagja, neves baloldali politikus a Szigetszentmiklósért Egyesület meghívásának eleget téve tartott előadást a magyarság esélyeiről a főváros közeli településen. Pozsgay Imre a 2004. december 5-i népszavazásról szólva kifejtette: a magyar alkotmánynak markánsabban kellene tartalmaznia azt a gondolatot, hogy a magyar állam felelős a határon túl élő magyarság identitásának megtartásáért. És ahol az utódállamok nem biztosítják intézményesen az asszimiláció elleni ellenállásuk feltételeit, ott a magyar államnak kellene erre a célra intézményeket teremtenie. A politikus szerint a sikertelen népszavazás ma a nemzeti meghasonlás emléknapja. Mint mondta, fél évvel az uniós csatlakozás után félrevezették a magyarságot, amikor pedig azt kellett volna sugallni a politikai elitnek, hogy ha önazonosságunkat megőrizve akarunk élni ebben a nagy, határok nélküli nemzetközi összefogásban, szükségük van egymásra a magyaroknak. Ma azonban szomorú a helyzet: hozzánk jöhet bárki, az is, aki szétverte Párizst az elmúlt hónapok zavargásaiban, és mindenki más is, aki a térségünkben valamit akar, csak éppen a magyarok nem jöhetnek. "Olyan nemzetek sorába tartozunk, amelyek még a győzelmeiket is el tudják veszteni" - húzta alá a politikus. Így veszítettük el a rendszerváltásban szerzett győzelmet, amikor a magyaroknak ismét egy zsákutcás liberális intézményrendszer prése alatt kell élnie.
Pedig a liberalizmus nem párt, hanem az európai politikai kultúrában norma - fejtegette Pozsgay. Norma szabadságot, demokráciát akarni, és hogy ehhez alkotmányos jogállamra van szükség. Amelyik párt önmagát külön liberálisnak állítja be, az valójában "a szabad piac és a javak fölötti osztozkodás politikai szervezete. A kisajátítás szándéka egészen nyilvánvaló, a félrevezetés pedig ordító - csak ezt sokan nem veszik észre".
A tapssal többször megszakított előadás során a politikus a hallgatóság kérdéseire aktuál-politikai ügyeket is érintett. Mint rámutatott: az olvasható Gyurcsány Ferenc könyvében, hogy a szolidaritás gyengíti versenyképességünket, s ugyanezt a gondolatot harsogja az ipari miniszter is. "De azt soha nem merik kimondani, mert nagyon árulkodó lenne: aki szolidaritásban gondolkodik, az nemzetben gondolkodik, aki ezt kizárja, az saját nemzetét zárja ki a cselekvési térből" - szögezte le Pozsgay. Nálunk azt állítják, a szolidaritás kockázat, amit ki kellene kapcsolni a nemzeti viszonyokból, mert a nemzet kolonc, visszafogó tényező. "Azért is méltatlan a most regnáló politikai elit az ország kormányzására, mert a politikusi hivatás a nemzeti vagyon szétosztásának talaján jött létre. A szerzemények határozzák meg észjárását, gondolkodásmódját, s a szerzésvágyból kialakított üzleti-politikai mentalistást akarják rákényszeríteni a társadalomra. Legalábbis ezt sugallja a politikai elitnek az a része, amelyik liberális baloldalinak nevezi magát. Márpedig ez a felfogás, hogy megtagadják a szolidaritás elvét, a baloldal számára a legnagyobb harakirivel ér fel" - mondta.
Ebben a szomorú helyzetben a magyarság esélye egyértelműen attól függ, hogy a nemzeti oldalon tud-e "magához térni". És ha a visszatérés nem történhet meg a közeli jövőben, akkor újabb veszteségek fogják érni a nemzetet. Az ország most van legkockázatosabb pillanatában, most van a fordulópont. Ugyanis ha a mai hatalmi politikai elit még egyszer kormányzati megbízatást kap, még aktívabban fogja kihasználni helyzetét önmaga javára. "Vajon miért kellett a magyar államot szétverni és a gazdagok vagyonőrévé lefokozni?" - kérdezte a hallgatóságtól. Ma ugyanis nem teljesíti az állam azt a nemzeti hivatást, amire egyedül ő hivatott. A gyenge állam szükségességéről beszélők azzal riogatják a közvéleményt, hogy aki erős államot akar, az a szabadságot akarja korlátozni. Holott pontosan ennek ellenkezőjéről van szó. "Nem azért kell erős állam, hogy uralkodjon rajtunk, hanem hogy mi, polgárok uralkodhassunk az államon, és feladatokat adhassunk neki, hiszen a magántulajdonnál erre nincs mód. Ehhez pedig vagyonra, jövedelmező tulajdonra és erőnlétre van szükség."
Nem véletlenül riadtak meg attól a "politikai széltolók", hogy az államot ismét vissza kell helyezni tulajdonosi körülményei közé. Miképpen a világ számos országában szintén napjainkban szerzik vissza a korábban könnyelműen eladott állami vagyont, mert rájöttek, a népüket szolgáltatták ki azzal, hogy megszabadultak a nemzeti vagyontól.
Pozsgay Imre határozottan kijelentette: "A szocializmus, mint kísérlet a szülőföldjén is visszavonhatatlanul megbukott, nincs már nagyhatalmi háttere Európában. De a tőke megzabolázása csak állami eszközökkel oldható meg, mert ha a tőke a maga öntörvényi módján tarol rajtunk, akkor nincs kegyelem. Akkor ő fogja eldönteni a hódoltatott országban, ki a szükséges, és ki a fölösleges, ki az, akire szüksége van a hazának és kiből lesz kallódó ember. A jól működő társadalomban egyedül az állam teremtheti meg a kiegyensúlyozott fejlődés feltételeit."
A politikus a magyarság fennmaradása szempontjából veszedelmesnek tartja, hogy az iskolák züllése egyértelművé vált. A mai pusztító iskolarendszer helyrehozhatatlan kárt okozott az országnak, mert "az iskola tönkretételével a család, az állampolgár és a nemzeti közösség közötti lépcsőfokot akarják kiütni, és ha sikerül elzárni a nemzethez vezető utat, többé senki nem tud nemzetben gondolkodni." Liberális kiinduló pont, hogy korlátlanná kell tenni az ember önmegvalósítási lehetőségét. "Ezzel valójában olyan teret engednek a devianciának, hogy aki nevelésről mer beszélni, az maga lesz a deviáns a liberálisok szemében" - tette hozzá. Az SZDSZ egyfajta "országigazoló bizottságnak" tekinti magát, pedig ezt a szerepet soha nem kapták meg, erre nincs felhatalmazásuk. De megtehetik, mert ők vannak hatalmi pozícióban.
Szóba kerül az SZDSZ "Jöjjön el az én országom!" választási jelmondata is. Erről a politikus azt mondta, az nem más, mint provokáció, amely azt sugallja, hogy vagy magad boldogulsz, vagy sehogy. "Ez a szolidaritás elvének egyértelmű elvetése, mert a magánstratégiát hangsúlyozza, nehogy összefogási lehetőséget találjanak az egyének a társadalomban. S ez valójában nem más, mint a kádárizmus folytatása." Az a rendszer egykor az atomizálódott társadalomban a kollektivizálásra hivatkozott, ma pedig már hivatalosan, akadályok nélkül hirdethetik az atomizálódott társadalom fölényét. A magyar nemzet sorskérdése ezért most az, hogy nemzeti alapú politizálás kerüljön hatalomra a törvényhozásban és a végrehajtó hatalomban.
Forrás: V. F., Hídlap