Gyarapodni lélekszámban, lelkiekben, anyagiakban

Két nagy célja van ma a magyar embereknek. Az egyik, hogy gazdaságilag, anyagilag gyarapodjunk, a másik pedig, hogy lélekszámban, lelkiekben is gyarapodjon a magyar nemzet. Ezt a két célt nem szabad egymással szembeállítani - mondta Orbán Viktor a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában.

Dátum: 2006-03-14 10:12:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=52521
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 23:23:20.172833, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

- A Fidesz Magyar Polgári Szövetség Országos választmánya ülésén hangzott el el, hogy új gazdaság, új politika, új állam kell - ehhez pedig új kormányzati modell.

- Úgy fogalmaztunk ahogyan most ön ezt idézte. A magyar nemzetnek két nagy célja van: ez a lélekszámban, lelkiekben és az anyagiakban való gyarapodás. És mind a két cél fontos, ezek nem kerülhetnek egymással ellentétbe. Az elmúlt 15-20 esztendőben állandóan szembeállították a kettőt egymással, lásd Bokros-csomag -megszorítások, amikor el kell venni az egészségügyből, az oktatásból, a családtámogatásból azért, hogy anyagilag jobban élhessünk. Ezt a két szempontot nem szabad szembeállítani, ezeket össze kell hangolni. Egy olyan kormányzati struktúra kell, amely képes egyenrangúként képviselni az anyagi gyarapodás iránti igényt és a lélekszámban való gyarapodás iránti igényt. A Nemzeti konzultáció és a Gazdasági konzultáció során, amikor több mint egymillió emberrel találkozhattam, az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy két nagy célja van ma a magyar embereknek. Az egyik, hogy gazdaságilag, anyagilag gyarapodjunk, a másik pedig, hogy lélekszámban, lelkiekben is gyarapodjon a magyar nemzet. Ezt a két célt nem szabad egymással szembeállítani. Kormányzati munkában néha ez szembekerül egymással, erről szólt a Bokros-csomag és néhány rossz kormányzati döntés az elmúlt 15 évből. Most olyan kormányzati szerkezetet szeretnénk kialakítani, amely ezt a két szempontot egyenrangúként kezeli és világos munkamegosztást hoz létre. Tehát azt javasoltam, hogy hozzon majd létre Magyarország egy miniszterelnök-helyettesi posztot. Természetesen a kormány működéséért továbbra is egy személyben a miniszterelnök a felelős. Ezt az alkotmány világossá teszi, de lehetővé teszi azt is, hogy legyen helyettese a miniszterelnöknek, és a munkamegosztásnál önálló feladatokat lásson el. Azért kértem fel Mikola Istvánt erre a feladatra, melyet elvállalt és az országos választmány megerősített. Remélem így jár el majd a Fidesz kongresszusa is március 19-én, mert Mikola István az az ember, aki sokat tehet azért, hogy meggyógyítsuk Magyarországot. Azért hogy a fiatalok annyi gyermeket vállalhassanak, amennyit elterveztek, az akadályok ne vezessenek kisebb családokhoz, szűkülő gyermekszámhoz. Állítsuk meg a magyar nemzet fogyását, apadását, törődjünk az egészségünkkel, törekedjünk arra, hogy Magyarországon jobb legyen az életkedv, az életerő, hogy vitálisabbak legyünk, hogy ne érezzük magunkat kiszolgáltatva. Általában a jövő megnyeréséhez szükséges energia, életerő, bizakodás, lendület, tetterő térjen vissza az országba! Ehhez jó kultúrpolitika, jó egészpolitika, jó oktatáspolitika, jó környezetpolitika, jó ifjúság-és sportpolitika szükséges. Én bízom Mikola Istvánban. Ki más tudná meggyógyítani az országot, ha nem egy orvos? Remélem, majd elmondhatjuk néhány év múlva, hogy ő volt a nemzet orvosa, olyan folyamatokat indított el, amelyek megerősítették a családokat, több gyermek megszületéséhez vezettek és a születéskor várható élettartamát is megnövelték a magyaroknak az életkedv mellett. Szóval jó hangulatú ülésről jövök, egy komoly újítást hajtottunk végre. Ezt a Kormányzat 2006 program keretében Navracsics Tiborékkal közösen dolgoztuk ki. Remélem módunk lesz kipróbálni.

- Kollégám azt is kulcsmondatnak gondolta a választmányon elhangzottak közül, hogy amennyiben a Fidesz kormány kap bizalmat, akkor irányítás helyett együttműködésre fognak törekedni a választókkal.

- Minden közéleti embernek vannak kedvenc gondolatai, amelyeket nem feltétlenül maga talál ki - bár időnként az ember elfeledkezik arról, hogy másoktól származnak ezek a gondolatok. Nekem is vannak ilyen gondolataim, vagy másoktól kölcsönzött bölcsességeim - most mindegy is, hogy honnan származik -, az egyik irányadó bölcsesség úgy hangzik, hogy a kormányzatnak az a dolga, hogy megvédje az embereket, nem pedig az, hogy irányítsa az életüket. Ennek a jegyében szeretném a munkámat végezni a jövőben is, ehhez pedig az kell, hogy együttműködés legyen az emberek és a kormányzat között. Egy nagy hibát nem szeretnék még egyszer elkövetni azok közül, amelyet '98 és 2002 között elkövettünk. Nem használtuk ki azt a lehetőséget, hogy a XIX. század második felében kialakult hagyományos, parlamentáris demokratikus részvétel mellé, a demokrácia mellé, újabb formákat is bevezessünk. Hiszen ha az ember kormányon van, akkor tehet, illetve tehetett volna ilyen kezdeményezéseket. Szerintem a mai tömegdemokráciában, amikor általános a választójog olyan európai jelenségek mellett, hogy távolodik a politikai elit és a választóközönség egymástól, fontos, hogy a politikai - közéleti részvétel újabb és újabb formáit megnyissuk. Hogy a közvetlen demokráciának is teret engedjünk. Ne csupán a bonyolult és nehézkes népszavazás intézményén keresztül - bár az is fontos - hanem konzultációk, az együttműködés más formái: eszmecserék, országépítő találkozások formájában. Szeretnék ezért a közvetlen demokrácia irányába is lépéseket tenni majd a választások után - már hogyha a választók megbíznak bennünket ezzel a munkával.

- Akkor is így gondolja, hogyha emiatt ömlik önökre a populizmus vádja?

- Sőt, ez csak megerősít engem. Számot kell vetnünk - most nem csak nekünk kettőnknek, és nem csak a politikusoknak, hanem az egész Magyarországnak azzal a ténnyel, hogy Magyarországon tömegdemokrácia van. Az értelmiség számára ez nem mindig könnyű, nem mindig állunk készen, hogy levonjuk ennek a tanulságait saját magunkra nézve. Korábban, amíg diktatúra volt, vagyis a tömegdemokrácia Magyarországon nem teljesedett ki, addig azt gondolhattuk, jólesett ezt gondolni időnként, hogy a közélet nem más, mint értékekről szóló vagy a nemzet stratégia ügyeiről szóló viták összessége. Be kell látnunk, hogy ez továbbra is része a közéletnek, meg a politikának, de sajnos nem maga a demokrácia. A demokráciában helyet kell találni azoknak az embereknek is - hiszen róluk szól - akiknek nem ilyen gondolataik, nem ilyen problémáik vannak, hanem gázáremelési problémájuk van, munkanélküliség, gyermekvállalás, gyógyszerár... Tehát a mindennapi élet kihívásait, gondjait be kell engedni a politikába és az ilyen gondoktól gyötört embereknek is részvételi lehetőséget kell nyitni. A magyar demokrácia nem értelmiségi vitákból áll. Az értéktisztázó viták nélkül nincs meg a magyar demokrácia, és mindenkinek helye van benne. Ezért bizony néhány százalékát foglalja el a közéletnek az előbb említett értelmiségi típusú, értékalkotó vita, a többi másról szól. Emberek mindennapi gondjairól, érdekérvényesítéséről, segítségről, lehetőségről. Ezt Magyarországon még populizmusnak gondolják, de Hegyeshalomtól nyugatra már nincsen így, ott ez a demokrácia.

- Elnök úr, amikor másfél hónappal ezelőtt ugyanitt beszélgettünk, akkor a Fidesz társadalmi-gazdasági javaslatai közül, ha jól számoltam tizenegyet elemeztünk végig. Azért nem programpontokat mondok, mert azóta lépten-nyomon azt hallani a szocialistáktól és koalíciós partnerüktől is, hogy a Fidesznek nincsen programja.

- Két megjegyzést szeretnék tenni, ha megengedi. Elsőször is fejezetről fejezetre mutatjuk be a Fidesz programját. Mögöttem van már vagy 8-10 országértékelő találkozó. A közlekedéstől kezdve a közbiztonságon át, a Kárpát-medencei magyarság jövőjén keresztül a Széchenyi-tervvel bezárólag bemutattuk a programjainkat. Két fejezetet nem mutattunk még be. Holnap mutatjuk be a mezőgazdaságra, vidékre, falura vonatkozó programfejezetünket, és hétfőn a fogyatékkal élő magyarok számára kínált megoldási javaslatainkat. Tehát van programunk, sőt ha visszagondolok a mögöttünk hagyott 20-30 napra, másról sem szól a közélet, mint a Fidesz javaslatairól. A szocialisták egyik nap azt mondják, hogy nincs programunk, másnap meg támadják azokat az intézkedéseket, amelyeket javaslunk, legyen szó 14. havi nyugdíjról vagy tb-járulék csökkentésről. Nekem inkább az az érzésem, hogy az MSZP kergeti a Fideszt, de ha már itt tartunk és a programokról váltunk szót, azért hadd ne szaladjak el szó nélkül amellett a tény mellett sem, hogy a magyar közéletben azt megfigyeltük, hogy a szocialisták azzal szokták vádolni az ellenfelüket, ami éppen rájuk igaz. Ha megnézem a szocialisták programját, akkor azt látom, hogy szépészetileg erősen kifogásolható módon a Nemzeti Fejlesztési Tervet címkézték fel pártlogóval és kiáltották ki választási programnak. Ez nem etikus és legkevésbé sem esztétikus eljárás, hiszen a Nemzeti Fejlesztési Tervet mindannyian közösen dolgoztuk ki. Felkértek bennünket, hogy vegyünk részt, részt is vettünk ebben, tehát mondjuk ez a választási minimum, nem pedig egy pártprogram. Másfelől amit ígéretként a jövőre vonatkozó tervként látok, ezen felül a szocialistáknál az mind olyasmi, amit Medgyessy Péter egyszer már megígért, illetve meghirdetett. Úgy, hogy amikor a szocialisták programjáról szoktak kérdezni, akkor mindig elmondom, hogy ezt a magam számára három szóban foglalom össze: megígértük, megígérjük és meg fogjuk ígérni. Persze van néhány nóvuma a szocialisták javaslatainak, ezeket inkább beszédekből ismerjük, nem a leírt programból. Szoktam gyűléseken is kis csokrot összeállítani ebből. Itt van például, hogy cseréljük le az "öregecskedő" feleségeket, aztán itt van, hogy a fiatalok problémáit úgy oldjuk meg, hogy küldjük őket külföldre. Aztán itt van az, hogy az ötvenes éveiket taposók, ha nem tud a kormány munkát adni, akkor zavarja el őket kényszernyugdíjba. Vagy itt van például a kisvállalkozások részére megfogalmazott javaslat, hogy ne Széchenyi-tervet várjanak, meg közvetlen tőkejuttatást, hanem fuzionáljanak, olvadjanak be a nagyobb egységekbe és sorolhatnám tovább. Tehát van néhány eredeti javaslat, de szerintem ettől inkább borsódzik a magyar emberek háta. Tehát ha programról van szó, akkor nekünk nincs szégyenkezni valónk. Egy feladat kétségkívül még előttünk van, március 19-én ezt a nemzeti programot - én így hívom - a Magyar Szolidaritás Programját, ezt a nemzeti programot a kongresszuson is be kell mutatni, fel kell emelni és meg kell hozzá kapnunk a kongresszus támogatását.

- Nézzük meg most akkor a teljesség igénye nélkül azokat az elemeket, amelyeket ön az elmúlt hetekben az úgynevezett Országépítő találkozókon ismertetett. Vegyük elsőnek Kaposvár-t, március 6-a. Egy város akkor lehet sikeres, ha van saját gazdasága, saját vagyona, ha képes munkahelyeket létrehozni és saját közlekedéssel rendelkezik - mondta ön.

- Így van. Sikeres városok programja - ez a fejezet címe. Itt foglaltuk össze a nagyvárosok számára - beleértve ebbe Budapestet is - tett javaslatainkat, amiben a városi közlekedés támogatását helyezzük kilátásba, a tömegközlekedését. A városokon kívüli nagy parkolók megépítését, hogy az emberek a gépkocsi közlekedéssel ne tegyék tönkre a saját városukat, hanem őrzött-védett parkolóban hagyhassák a város szélén, és utána helyi érdekű vasúttal, körvasúttal, gyorsvasúttal bejuthassanak a munkahelyükre. Támogatjuk egyébként a nagyvárosok számára a villamoshálózatok kiépítésének a programját. Ott, ahol léteznek a bővítését, ott ahol nincs, de szeretnének esetleg, a megindítását is. Támogatjuk abban az önkormányzatokat, hogy ne adják el a vagyonukat. Ma azért adják el a vagyont, mert a kormány olyan munkákat, kötelezettségeket rak a vállukra, amelyhez nem adja oda a pénzt. És ha nem akarnak tönkremenni ezek a városok, ha ki akarják fizetni a bért a pedagógusoknak, az egészségügyi ellátásról nem akarnak lemondani, akkor saját forrásból kell ezt pótolni. Erre nincsen pénzük, ezért eladják a vagyonukat és a végén mindenki szegényebb lesz. Itt állnak a kifosztott városok és végül a teljes kifosztott magyar költségvetés. Ezért szerintem a feladatok egy részét le kell venni az önkormányzatok válláról. Azt javasoljuk, hogy kössünk egy megállapodást és bizonyos feladatokat inkább az állam központból szervezve lásson el és ne kérjen cselekvést, tehervállalást az önkormányzatoktól. Nagyjából ez a csomag lényege.

- Balatonfüred, február 18. - új Széchenyi Terv kis-és középvállalkozások támogatásával, munkahelyteremtéssel, valamint kettős állampolgárság a határon túli magyaroknak.

- Balatonfüreden az új Széchenyi Tervről beszéltünk. Szerintem Magyarország előtt két út áll, hogy kilábaljon a szörnyű gazdasági, illetve pénzügyi helyzetéből, hiszen a költségvetés hiánya a választások utánra el fogja érni a 10 százalékot - ha júliusra nem is, de az év végére minden bizonnyal, és az államadósság is már az orrunkig ér. Tenni kell valamit. Két út áll előttünk. Veres pénzügyminiszter úr a nemzetközi befektetők előtt tartott előadásában az MSZP titkos programját felfedte és elmondta, hogy ők megszorításokra készülnek. Elrontották a kormányzást, csődközeli helyzetben van az államháztartás és ezért megszorító csomagot készítettek elő. Ennek a mérete egyébként az ő ott elmondott beszéde szerint egy 1200 milliárd forint. Ez akkora batyu, vagy olyan zsák, hogy három Bokros-csomag beleférne. Azt is alig bírtuk ki, hogy fogják a magyarok túlélni ezt a politikát? Úgyhogy lelepleződött az MSZP igazi és valóságos programja. Mi egy másik gyógymódot javaslunk, ez sem könnyű, de más irányt mutat. Mi azt javasoljuk, hogy ne a megszorítások, hanem a gazdasági növekedés révén próbáljunk kijutni ebből a bajból. Ezért csökkenteni szeretnénk először is a tb-járulékokat, később pedig az adót, ami átmenetileg okozhat pénzügyi nehézséget, de fél-egy év távlatában már a létrejövő sok tízezer új munkahely miatt ami pénz kiment, az vissza is fog jönni. Ehhez eszköz a Széchenyi Terv és azt szeretnénk, hogyha egy munkahelyteremtő alapot hozhatnánk létre részben európai uniós pénzekből, részben magyar költségvetési pénzből és így ötszázezer új munkahelyet teremthetnénk az előttünk álló négy évben. És persze szeretnénk megvédeni azokat a munkahelyeket, amelyek ma veszélybe vannak.

- Kettős állampolgárság a határon túli magyaroknak. Ezt kétharmados többség nélkül meg lehet ma Magyarországon csinálni?

- Nem, de mi bizakodóak vagyunk. Bízunk a szocialisták jobb belátásra térésében, illetve bízunk a magyar választópolgárokban.

- Nagykanizsa, február 22. Az áram ára azonnali csökkentése, a távfűtés díjának harmadával való mérséklése.

- A távfűtés árának harmadával való mérséklése egy régebbi program, egy évvel ezelőtt én azt már bemutattam, most csak felfrissítettük. A szocialisták akkor nem fogadták el azt a javaslatot, de mi napirenden tartjuk. Az áram árnál pedig az a helyzet, hogy a magyarok luxusprofitot fizetnek a nagy külföldi szolgáltatóknak és energiatermelőknek. Ki vagyunk szolgáltatva, nem vagyunk alkuhelyzetben. A kormányunk nem a mi oldalunkon áll, hanem a nagytőke oldalán, és ahelyett, hogy megvédene bennünket az indokolatlan áremelésekkel szemben, inkább segédkezik, hogy ötödik, hatodik bőrt is lehúzhassák a magyar fogyasztókról. Ezért kénytelenek vagyunk beletörődni abban, hogy nálunk sokkal jobbmódúbb országokban olcsóbb a villamosenergia ára, mint Magyarországon. Ezen a helyzeten változtatni kell, keményen kell tárgyalni. Felül kell bírálni a korábbi szerződéseket és mi úgy számolunk, hogy egy 10 százalékos azonnali energiaár-csökkentést el tudunk érni a villamosenergiánál valamikor a következő év első felében.

- Szombathely február 24. Nemzeti vasútprogram, a MÁV állami kézben tartása, családi gépkocsi-program.

- A magyar vasút nagy jövő előtt.

- Most nem úgy néz ki.

- Hát, ahogy ránézünk, inkább szánalmas benyomást kelt. Több helyen is találkoztam vasutasokkal. Elmentem közéjük a munkahelyükre is, például Dombóváron is jártam. Bizonytalanok, már-már az elkeseredés határán vannak. Attól félnek, hogy nem lesz munkahelyük, ötven-egynéhány évesen kikerülnek az utcára. Keresik a menekülés módozatait. Meg kell őket győznünk arról, hogy nem kell menekülniük, maradhatnak, a Magyar Államvasutakat állami kézben fogjuk tartani, mert a vasútnak van jövője. A legnagyobb fejlesztések Európában a következő 8-10 évben éppen a vasút területén várhatóak. Miért lennénk olyan bolondok mi magyarok, hogy ezt külföldieknek engedjük át? Dongják körül, mint húst a legyek, már most a vasutat. A vasútnak persze nem a személyszállítási részét akarják privatizálni a külföldi nagytőke képviselői, hanem az áruszállító részét, amiben valódi üzleti lehetőség is van. Ezt nem engedhetjük ki a kezünkből. Az ott megtermelt bevételt kell arra használnunk, hogy fejleszteni tudjuk a magyar személyszállítást. Tehát vasutat mindenképpen állami kézben kell tartani, ráadásul sok tízezer embernek a munkahelyéről is beszélünk, hiszen a vasútnál dolgoznak még mindig vagy 40 ezren, és körülbelül 20-25, de talán 30 ezerre is tehető azoknak a száma, akik a MÁV-ból már kiszervezett önálló cégeknél kapnak állást. Olyan cégeknél, amelyeknek a sorsa összefügg a Magyar Államvasutak jövőjével. A nemzeti gépkocsi-program a szívemhez egyik legközelebb álló program. Ezt valóban nem régen jelentettük be. Ha valaki összeveti Magyarországot Amerikával, vagy akár néhány nagyobb nyugat-európai országgal, azt fogja tapasztalni, hogy bizony a magyarok nem hajlandóak olyan gyorsan, és olyan gyakran mozdulni, lakóhelyet változtatni, mint mondjuk az amerikaiak. Mi szeretnénk dolgozni, de nem szeretnénk otthagyni a lakóhelyünket. Nekünk fontos a falu, meg a város, ahol élünk. Az nem egyszerűen lakóhely, hanem mi oda tartozunk, sőt, már az édesapánk, a nagyapánk, meg a dédapánk is oda tartozott. Ez egy érték szerintem, ezt nem szabad felbontani. Én rendre kapok olyan liberális tanácsokat a világ minden sarkából, hogy mobilabbá kell tenni a magyar munkaerőt. Rendben van, de ez nem azt jelenti, hogy arra kényszerítjük, vagy arra ösztökéljük az embereket, hogy költözzenek el esetleg évszázados, vagy sok évtizedes lakóhelyeikről. Hanem az a feladatunk, hogy akkor a munkába jutásnak a költségét azt szorítsuk le és a munkahely elérését gyorsítsuk meg. Ehhez pedig ki kell mondanunk, hogy ha a munka nem megy az ember után, akkor az embernek kell menni a munka után. Ehhez gépkocsi kell a mai magyar viszonyok közepette. Ezért a gépkocsi nem luxus, hanem részben a családok egyik fontos eszköze, részben pedig a munkához jutás egyik legfontosabb eszköze. Ezért azt javasoljuk, hogy az éves autópálya matrica díjat csökkentsük a felére, az egyébként is szemérmetlenül magas. Kétszer annyit fizetünk, mint az osztrákok, pedig háromszor-négyszer annyit keresnek, mint mi. Európában egy kilométerre számolva a legdrágább, messze legdrágább autópályadíjak Magyarországon vannak. Az éves matricát vágjuk felébe, tehát a költségét felezzük meg azoknak a kocsiknak az esetében, amelyeknek a motorja nem haladja meg az 1600 köbcentit. És az ilyen gépkocsik esetében a regisztrációs díjtól is tekintsünk el, ami megdrágítja egyébként ezeket a gépkocsikat, így olcsóbban tudnak gépkocsihoz jutni és olcsóbban tudnak fenntartani ilyen gépkocsikat a családok. Én ezt - bár részletkérdésnek tűnik - az egyik legfontosabb kérdésnek tekintem az előttünk álló néhány évre nézvést.

- Veszprém, március 6. A félelem nélküli élet programja négy pontból álló közbiztonsági csomag, fő cél a bűnözés radikális visszaszorítására.

- Bátor dolgokat mondtunk, mármint intellektuális szempontból. A nyugat-európai értelmiségi viták tekintélyes része a rendőrség jogosítványai, a közbiztonság megteremtése és a büntetőpolitika kérdésköre körül szokott forogni. Mi azt az álláspontot foglaljuk el, amit New York város polgármestere néhány évvel ezelőtt, aki azt mondta, hogy a nagy bűncselekmények a kis bűncselekménynél kezdődnek. Ezért fontos, hogy a rendőrség ne tegyen különbséget nagy és kis bűncselekmények között, ami a jogszabályt sérti, a közmegegyezésen nyugvó jogszabályt - ez fontos - azt tekintsük olyan cselekménynek, amit vissza kell szorítani és a rendőrség lépjen fel. Tehát ha biciklit lopnak el az is bűncselekmény és fel kell deríteni. Ha a gépkocsit törik fel az is, hogyha az üdülőbe törnek be minden harmadik héten, az nem egy jelenség, amivel együtt lehet és kellene élnünk, hanem olyasmi amivel szemben a rendőrségnek kutya kötelessége fellépni. Tehát zéró tolerancia - így szokták ezt mondani Nyugat-Európában. Szeretnénk egy korrupciómentes rendőrséget, ehhez fel kell emelni a rendőrök fizetését, ne a bűnözők fizessék meg a rendőröket, hanem inkább a magyar állam, a magyar adófizető polgárok. És van még egy pont, ez a luxusbűnözés visszaszorítása. Nagyon sok magyar igazságérzetét sérti, hogy a bűnözéssel szerzett nagyobb vagyonokból, pénzekből kivételes elbánást tudnak maguknak biztosítani a jog előtt ezek a luxusbűnözők. A legjobb ügyvédeket, sztárügyvédeket alkalmazzák és még a börtönben is jobb dolguk van, mint sok munkából becsületesen megélni akaró polgárnak itt kint a szabad életben. Ezek olyan állapotok, amelyeket nem szabad fenntartani és ezért mi egy határozott, és eltökélt büntetéspolitikára készülünk.

- Budapest, március 9-e. A diákhitel 50 százalékos emelése, pályakezdő diplomásokat alkalmazó vállalkozások kétéves tb-járulék mentessége, tehetséges agyak visszahívásának programja.

- Úgy van. Ezt röviden Kortárs Magyarország néven foglaltuk össze. A művészetekről is mondtunk valamit, illetve a kulturális életről. Elmondtuk, hogy a konzervatív világlátás, a konzervatív politikai értékek melletti elkötelezettség nem jelent ízlésbeli konzervativizmust. Tehát a kortárs magyar művészetre, kortárs magyar alkotókra szükségünk van, az önkifejezésnek az újabb és újabb formái azok jótékony hatással vannak egy nemzet életére, észjárására, lelki erejére. Ezeket inkább támogatni kell és mi készen is állunk erre, még hogyha egyébként művészeti kérdésekben jelentős ízlésbeli különbségek lehetnek egy-egy párthoz tartozó emberek között - de ez rendjén is van így. Azt mondtuk, hogy a diákhitel ügyében történtek egész egyszerűen felháborítóak. A diákhitel kialakításakor az volt az első számú kérésem az ezt kialakító miniszterek felé, hogy ne hogy egy olyan konstrukciót dolgozzanak ki, amin a bankok nyernek, mert ez nem nekik szól, hanem azoknak a diákoknak, akiket a szüleik nem tudnak taníttatni, és ezért a saját lábukra kénytelenek vagy akarnak állni. Ők diákhitelt vesznek fel, hogy tanulhassanak egyetemen, főiskolán, amely diákhitelt majd később keresőként kell majd visszafizetniük. Tehát itt nem lehetnek olyan kamatok, amelyen a bankok híznak. Ezért azt az utasítást adtam a mi időnkben, hogy a diákhitelnek a kamata nem lehet magasabb, mint a jegybanki alapkamat plusz fél százalék. Ma a jegybanki alapkamat plusz 4,22 százalék. Tehát majd' nyolcszorosára nőtt a jegybanki alapkamat fölötti része a diákhitelnek. Ez arcátlanság és egy kormányzati érzéketlenséget mutat. Ezt meg kell változtatni, szerintem érdemes a korábbi szabályt visszaállítani. Ugyanakkor időközben az élet megváltozott és drágább lett Magyarországon, ezért a 300 ezer forintos diákhitelt-csomag már önmagában nem elég. Meg kell emelnünk körülbelül 450 ezer forint magasságába, mármint az éves összegről beszélek.

- Tehetséges agyak visszahívásának programja.

- Régi magyar vita ez, már a Széchenyiek is küzdöttek vele. Mi a jó: ha megyünk, vagy ha maradunk? A mi válaszunk erre úgy hangzik, hogy az a jó, ha a fiatalok körülnéznek a világban, jó, ha külföldön is tanulnak, jó, ha külföldön is kipróbálják magukat, jó, ha a külföldi szakemberektől is ellesnek mesterfogásokat. De ne azért tegyék ezt, hogy utána ne tudjanak visszajönni, illetve ne azért menjenek külföldre, mert Magyarországon nincsenek számukra lehetőségek. Tehát mi vissza szeretnénk hívni azokat, akik elmentek, kint tanultak és most kint dolgoznak, de azért nem jönnek haza, mert itthon a kutatásban, a fejlesztésben nincs tere azoknak a találmányoknak, azoknak a munkáknak, amelyeket ők fejlesztettek ki. Ezen világhírű magyarok sok esetben fiatalok, de a maguk szakmájában bizony világhírűek, ezért olyan alkotóközpontokat kellene létrehozni - a Magyar Tudományos Akadémiával szeretnénk ebben együttműködni - amely visszahívja a legkiválóbb magyar agyakat, fiatal agyakat ismét Magyarországra.

- Március 10-e, Kecskemét. Családi adózás, a gyes második felének választhatóvá tétele, rugalmas, részmunkaidős foglalkoztatás és még valami hangzott ott el, hogy magyart a magyarral szembe állítani a Kárpát-medencében megbocsáthatatlan bűn.

- Mindennek a gondolatcsokornak a hátterét brutális adatok adják. Érdemes lett volna talán valahogy megmutatni az országnak, hogy milyen döbbenet ült a kecskeméti sportcsarnokban, amikor közösen végigvettük, hogy milyen képet mutatnak Magyarország népesedési mutatói. Nem szoktunk erről így beszélni, és nem szoktunk szembesülni ezekkel a nehéz tényekkel. De hát ugye az elmúlt másfél évtized alatt körülbelül 600 ezerrel lettünk kevesebben Magyarországon, mint voltunk. Ha a határon túli magyarokról beszélünk akkor ott egy 10 százalékos népességfogyás történt 10 esztendő alatt, 1990 és 2000 között 11 százalékkal csökkent a határainkon kívül élő magyaroknak a száma, elvándoroltak. Ők is idősebbek lesznek ugye, asszimilálódnak és kevesebb gyermeket vállalnak, kevesebbet, mint a velük együtt élő többségi nemzetek, tehát egyre inkább kisebbségben lesznek, ha ez így megy tovább. Most, ha Magyarországról beszélünk akkor persze nemcsak arról van szó, hogy az a boldog család, ahol gyermekek is vannak, és az a boldog ország, amelyik egyre több fiatalt vagy nagyszámú fiatalt tudhat magáénak, hanem ez egy komoly gazdasági kérdés is. Hiszen ha így mennek tovább a dolgok, akkor oda fogunk jutni, hogy a magyar népesség 2025 környékén már 9 millió alá süllyed és nincs messze az a pillanat, amikor annyian lesznek a nyugdíjas korú idősek Magyarországon, mint amennyin a fiatalok. Ez pedig azt a képet vetíti előre, hogy Magyarország nem képes fenntartani a saját népességszámát. Ma egyébként ugyebár ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani a lélekszámunkat egy házaspárnak általában két gyermeket kellene vállalnia, ehelyett 1,29 százalék a valóság. Ezért fogyunk. Ha tehát itt nem történik változás, akkor eljutunk oda, hogy amikor a magam korabeli emberek, körülbelül negyvenes éveiket taposó, még fiatalnak mondható emberek nyugdíjasok lesznek, nem lesz aki a mi nyugdíjunkat befizesse. A magyar nyugdíjrendszer úgy működik, hogy miután a kommunisták egy kifosztott nyugdíjkasszát adtak át 1990-ben az Antall kormánynak, abban egy fillér nem volt. Úgy működik a rendszer, hogy a mindenkori aktív dolgozók befizetik a nyugdíjjárulékot, amit nyugdíj formájában kifizetünk az időseknek. Hiszen ők megdolgoztak azért, jár nekik, de kérdem én, kik lesznek azok a fiatalok, akik be fogják fizetni azt a tb-járulékot, amit majd mi a ledolgozott életünk után nyugdíjasként meg szeretnénk kapni és ami járna nekünk? Tehát itt egy nagyon komoly gazdasági problémával is szembesülni kell. Egy biztató jel azért van a szomorúságra okot adó adatok tengerében, ez pedig az a tény, hogy ha megkérdezik a fiatalokat, hogy hány gyermeket szeretnének még mielőtt családot alapítottak volna, általában azt szokták mondani, hogy legalább kettőt. Aztán ebből lesz az az 1,29... Ami jól mutatja, hogy Magyarországon ma a gyermekvállalás előtt olyan akadályok tornyosulnak, amikre a fiatalok korábban nem számítottak, és amely eltéríti őket eredeti szándékaiktól. Ilyen a kevés és szűk otthonok. Ilyen a fiatalkori munkanélküliség, ilyen a dolgozni akaró nőket sújtó egyébként szégyenteljes és hátrányos megkülönböztetés, nem veszik fel őket, hogyha gyermeket nevelnek, kinevetik őket, amikor arra hivatkoznak, hogy márpedig nekik joguk volna több gyermekkel is itt munkát kapni.

- Szentesi példát hozott ön valahol?

- Szentesi példát mondtam.

- Tagadja le a gyerekeit, meg a korát?

- Azt mondták egy hölgynek, aki harminc-egynéhány éves csinos asszony volt három gyermekkel, 15 év szakmai gyakorlattal, amikor már tizedszer is nemet mondtak neki a pályázatára, akkor megkérdezte, hogy legközelebb mivel próbálkozzon? Vagy mit tanácsolnak? És azt mondták neki, hogy tagadjon le 10 évet a korából és tagadja le a három gyerekét, akkor talán kap állást. Ezek olyan szemérmetlen állapotok Magyarországon, amelyeket nem akarunk eltűrni a jövőben. Ehhez az kellene, hogy a gyermek mellett dolgozni akaró vagy munkára kényszerülő - mert sokan nem akarnak, de kényszerülnek arra, hogy dolgozzanak, mert a családfő egymagában nem tudja fenntartani és eltartani a családot, - a számukra kedvező munkahelyi formák létezzenek, részmunkaidő, rugalmas munkaidő és így tovább. És ebben Magyarország csehül áll, tehát messze az európai átlag mögött kullogunk, itt is változtatni kell.

- Ennél több Országépítő találkozó volt, mint amit most szóba hoztam. Van valami, ami kimaradt és ön szerint mégiscsak nagyon fontos lenne, hogy itt most szóba kerüljön?

- Sok minden kimaradt. Volt egy egészségügyi, egészség-betegség Székesfehérváron, volt egy Budapest, arról beszéltünk, a kortárs Magyarországról, még sok minden van a fejemben, de tartok tőle, hogy legalább három műsort elfoglalnék, hogyha hirtelen szabad folyást engednék a programunkról őrzött emlékeimnek.

- Azért az egészségügyet még hozzuk szóba.

- A legfontosabb az, hogy az állami felelősségről nem szabad lemondani, szemben a mostani kormánykoalícióval, mi az egészségügyi ellátást az állami felelősségkörében szeretnénk tartani. A mostani kormány el akarja adni a kórházakat, szét akarja szedni a biztosítási rendszert, az egészségbiztosítót és át akarja játszani vagy talán nem is átjátszani, hanem egyszerűen privatizálni akarja a magántőke javára. Szerintünk ez rossz út, elhibázott javaslat. Ezzel szemben meg kell védeni a magyar embereket. A választás egyik legfontosabb tétje, hogy meg tudjuk-e védeni az egészségügyi közvagyont, meg tudjuk-e védeni a kórházainkat, és állami körben tudjuk-e tartani az egészségügyért viselendő felelősséget. Magánkezdeményezésekre szükség van, sőt ezeket bátorítani kell, de ez nem jelenti azt, hogy az állam kivonulhatna az egészségügyből. A létező kórházainkat nem akarjuk eladni, a gyógyszerárakat nem engedjük a jövőben, hogy az egeket ostromolják, a mi időnkben azt megfékeztük. Mikola István volt éppen az a személy, aki egy olyan megállapodást kötött a gyógyszerforgalmazókkal, amely évi 4 százalékos áremelkedést tett csak lehetővé, ehhez képest az új kormány, Medgyessy Péter kormánya felrúgta. Még ennél is alacsonyabb gyógyszeráremeléseket ígért, és a végén lett belőle egy 30-40 százalékos általános gyógyszerár-növekedés, de a szívgyógyszereknél, ami az egyik legsúlyosabb probléma Magyarországon ez az árnövekedés a 130 százalékot is meghaladja.

- Az Országépítő találkozások közepette február végén Fürjes Balázs a Fidesz budapesti programigazgatója meghirdette az Új Budapest tervet. Ebben egyebek mellett szerepel a négyes metró megépítése is, amiről ön korábban azt mondta, hogy a metró a gazdag városok luxusa. Na már most Budapest lett gazdag, vagy immár a metró nem luxus?

- Budapest gazdag város, igaz, hogy most el van adósodva, de a világ egyik legerősebb városa. Olyan méretű városok, mint Budapest nincsenek meg metró nélkül, tehát Magyarországon is kell metró, persze nem luxusköltségekért. Tehát azért azokat a beruházási szerződéseket, amiket kötöttek az urak, akik most a városházán vannak, azokat majd meg kell néznünk, mert azok a számok, amelyek napvilágot láttak nyugtalansággal töltik el az embert. Nem vagyok biztos abban, hogy azok a legésszerűbb feltételek mellett létrejött szerződések, de nem akarok vádaskodni. Úgyhogy inkább csak annyit mondok, hogy a kormányváltás után mindenképpen vissza kell térni ezeknek a szerződéseknek a megtekintésére is és tájékoztatni kell az embereket arról, hogy vajon minden rendben van-e. Arról is kell tájékoztatni kell őket, ha rendben van és arról is hogy ha mindez nincs rendben. Egyébként a legfontosabb az az, hogy a metró ne önmagában épüljön, hanem gondolkodjunk végre egy egységes fővárosi közlekedési koncepcióban. Szükségünk van gyorsvasutakra, amelyeket szerintem össze kell kötni a metróval. Én mindig is annak voltam a híve, hogy a vasút bizonyos szolgáltatásait kapcsoljuk össze a BKV bizonyos szolgáltatásaival, de építsük meg azokat a bizonyos parkolókat is, amelyek nélkül az emberek nem tudják hol letenni a város határában biztonságos körülmények között a gépkocsijaikat. Tehát ebben a nagy koncepcióban támogatni tudom a metróépítést, így ez nem luxus, hanem egy értelmes beruházás.

- Más. Dávid Ibolya az MDF elnöke mondta kampánynyitójukon - idézem -: "Ma két szocialista párt verseng a szavazók kegyeiért, az egyik balszélről érkezett és a rendszerváltozáskor egy kicsit felvarrták az arcát, a másik most éppen jobbról érkezett és új arcbőrt plasztikáztatott magának" - eddig az idézet. Csak a rend kedvéért mondom az utóbbi a Fidesz volna Dávid Ibolya szerint. Ön az elmúlt években rendre nem válaszolt egykori igazságügyi minisztere ilyen és hasonló vádjaira. Most sem fog?

- Először is csak a jó ízlés védelme miatt szeretnék válaszolni az ön kérdésére, nem hiszem, hogy azokat a hölgyeket akik ilyen, olyan, amolyan okokból vállalnak szépészeti, sebészeti beavatkozásokat, azokat ilyen megvető hangon kellene említenie - különösen talán egy nőtársuknak nem ildomos ez. Tehát ezt ízléstelennek tartom, és ilyen formában nem is tudok a kérdésről beszélni. Ellenben arról érdemes beszélni, hogy milyenek is azok a pártok, amelyek ma a magyar választópolgárok előtt választási lehetőségként állnak. Én inkább azt látom bajnak, hogy nincs szocialista pártunk, nem azt, hogy kettő van belőle. Én két liberális pártot látok, egy nagyobbat meg egy kisebbet, ők ketten alkotják ma a kormányt. Nevezhetjük egy luxusbaloldali-liberális kormánynak, de ennek az igazi baloldalhoz és most nemcsak az igazi nyugat-európai baloldalról beszélek, hanem Horn Gyuláról is, igazából semmi köze nincsen. Persze lehet a Horn-féle kormányzatot kritizálni, én ezt sokszor meg is tettem, de a Bokros-csomagot leszámítva, ami ott egy bonyolult belső állapotok miatt történt baleset volt, azért mégis csak ahhoz a politikához volt köze azoknak az embereknek, akik ma baloldaliaknak vallják magukat. De a mostani milliárdosokból álló kormánynak a tevékenységéhez, döntéseihez a baloldali érzelmű embereknek csak ideológiai alapon lehet köze, mert utódpártnak tekintik, és azonos módon gondolkodnak a politikai múltról. De valójában a mindennapi élet kérdéseire adott válasz szempontjából sajnos ez a két dolog - a baloldal politikai vezérkara és a baloldali választók - minthogyha két külön világban élnének és annak törvényei szerint is gondolkodnának. Ami bennünket illet, mi levontuk a következtetéseket a 2002-es választási vereségből. Mindig el szoktam mondani, hogy a futballban úgy tartják, hogy az az edző, akit még egyszer sem rúgtak ki, az még nem is igazán edző. Bennünket egyszer már elcsaptak, úgyhogy most már férfikorba léptünk, nagyobb a tetterőnk, mint korábban volt, több a tapasztalatunk is. Azt hiszem, hogy emberség dolgában is jobban állunk, mint korábban. A kor mégiscsak jót tesz az embernek. Tehát én úgy érzem, hogy levontuk a választási vereség tanulságait, levontuk a Nemzeti konzultáció tanulságait, szerintem meg is újultunk. Pártból szövetséggé alakítottuk magunkat, a mi elgondolásunk az, hogy Magyarországnak tapasztalatra, tetterőre, meg emberségre volna szüksége és mind a három területen igyekszünk jól teljesíteni. Egyébként pedig az Európai Néppárthoz tartozó kereszténydemokrata párt vagyunk, magam az Európai Néppárt alelnöke vagyok Brüsszelben.

- Dávid Ibolya azt is nyilatkozta, hogy ha a Fidesz koalícióra kényszerül az MDF-fel, csak akkor vesznek részt az együttműködésben, ha az MDF adja a miniszterelnököt, mert - ismét idézem - a Magyar Demokrata Fórum nem asszisztál Orbán Viktor baloldali programjához.

- Ezt beszéljük meg a választások után azt javaslom. Szép dolog az ambíció.

- Elmaradt a négyszemközti találkozó ön és Putyin orosz elnök között. Ön szerint miért?

- Ennek a pontos okát én sem tudom, ambivalensen éltem meg az orosz elnök látogatását. Egyfelől ez egy fontos esemény volt, mégiscsak a világ egyik legjelentősebb államának vezetője érkezett ide. Számunkra egy fontos országról van szó, mind gazdasági értelemben is, a történelemről nem is beszélve. Ha nem figyelünk oda, akkor hívatlan vendégként is meg szoktak érkezni ide a Kárpát-medencébe, tehát biztonságpolitikai, külpolitikai megfontolások is vannak amellett, hogy jó viszonyt ápoljunk a mindenkori Oroszországgal úgy, hogy közben egyértelműen a NATO tagjai vagyunk és az Európai Unióhoz tartozunk. Ez önmagában sem kis mutatvány a mindenkori kormány, annak külügyminisztere és miniszterelnöke részéről. Ezért szerintem fontos volt Putyin látogatása. Szerintem fontos gesztus volt a sárospataki könyvek visszahozása, csak, hogy ez az oroszok miatt van-e, vagy miattunk, ezt magam sem tudom. De képesek vagyunk időnként a felemelő nagy pillanatokban is valahogy lerontani azt ami történik velük, amikor édes ízt kellene éreznünk a szánkban, valahogy az keserédes vagy kifejezetten keserű lesz. Nem akarok túl konkrét lenni, mert külpolitikai kérdéseknél óvatosan kell fogalmazni, de talán minden Vasárnapi Újság hallgató érti és tudja, hogy miről beszélek. Amikor az amerikaiak visszahozták a koronát, amit nem hadizsákmányként vitte el innen, hanem mi menekítettünk ki a kommunisták elől és az amerikaiak visszaadták, nem kértek egy forintot se - se az őrzésért, se az állagmegóvásért, se a visszaadásért. Így esett Putyin magyarországi látogatása.

- Kedden fogadta önt Berlinben Angela Merkel és úgy tudni, hogy hamarosan ön Bécsbe utazik Schüssel osztrák kancellárhoz. A Fidesz kampányát támogatandóan nem jönnek Magyarországra tekintélyes külföldi politikusok?

- Reményeim szerint érkeznek majd. Az Európai Néppárt elnöke mindenképpen vendégünk lesz, a miniszterelnököknek nehezebb a dolgunk, mondjuk itt van egy jó támogatónk Berlusconi úr, Olaszországból. Hogy, hogy nem, ott a választás pont ugyanazon a napon lesz, mint Magyarországon, így meg kell értenem, ha nem jön. Itt a német kancellár, aki egy nagykoalíciót irányít, én örülök annak, hogy ilyen körülmények között egy hosszú, kimerítő, támogató célzatú tárgyaláson fogadni tudott Berlinben. Köszönöm is nekik, számítok is a jövőben is a támogatásukra. Alapvetően persze a közös politikai családhoz tartozás okán, mert a német-magyar viszonyban ők a német érdekek, mi pedig a magyar érdekek oldalán állunk, ahol nem támogatásra van szükségünk, hanem korrekt együttműködésre, kemény tárgyalások után közös hasznot hozó megállapodásokra. És ezt mind a ketten tudjuk egymásról, hogy ennek jegyében tárgyalnánk, ha egyszer egy időben lennénk hivatalban. Az osztrákoknál könnyű a helyzet, hiszen ott is egy miniszterelnök vezeti az osztrák néppártot, aki ráadásul ebben a pillanatban az Európai Uniónak is az elnökségi posztját tölti be, szegénynek van éppen elég gondja. Örülök annak, hogy tud egyáltalán találkozni velem Bécsben. Szép dolognak tartom, hogy az Európai Unió soros elnöki teendőinek ellátása mellett erre van ideje és azt sem zárom ki, hogy azért majd a kampány során legalább egy villámlátogatás erejéig még eljön majd Magyarországra.

radio.hu - fidesz.hu