A fejlődő gazdaság motorja az egészséges emberfő
Először megnézzük, hova lett a pénz, utána pedig visszaszerezzük az állami ellenőrzést a folyamatok felett. Ez azt is jelenti, hogy felül kell vizsgálni azokat a szerződéseket, amelyeket a kórház-privatizáció, kiszervezések terén kötöttek" - mondta Mikola István csütörtökön a Kossuth rádió Háttér című műsorában.
Dátum: 2006-03-17 18:39:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=52827
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 23:24:52.317485, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Nagyon örülök annak, hogy a Fidesz politikai stratégiai rendszerében kiemelten szerepel az egészségügy - mondta Mikola István a Kossuth rádió Háttér című műsorában. Az Orbán-kormány volt egészségügyi minisztere hozzátette: nem számított arra, hogy a Fidesz országos listáján másodikként fog szerepelni.
A csütörtök esti Háttér vendége volt Mikola István, a Fidesz Egészségügyi Egyeztető Fórumának elnöke.
Ön most a második helyet kapta meg az országos listán. Ez mit jelent?
Ez befutó helyet jelent, ez azt jelenti, hogy életemben először parlamenti képviselő leszek, kicsit izgulok is. Egyébként pedig nagy megtiszteltetés. Erre nem számítottam, megmondom őszintén - mondta Mikola István.
De más se nagyon.
Valószínű, hogy nem. Egy ember számított rá, azt tudom.
Szóba került az is, hogy ez a bizonyos második hely a miniszterelnök-helyettesi tisztséget is jelenti. Ez ugye most jelenleg még nem létezik.
Valóban egy miniszterelnök-helyettesi, kormányfő-helyettesi pozícióra is felkérést kaptam. Ez azt jelenti, hogy most az egészségügy, az ehhez kapcsolódó népegészség, demográfia, népesedés kérdéseihez kapcsolódó nagy területek kiemelten fognak szerepelni a Fidesz - Magyar Polgári Szövetségnek a politikai stratégiai rendszerében. Én nagyon örülök ennek, mert 34 éve várok erre. Mindig úgy éreztem, hogy fordítva ülünk a lovon, hiszen azt hallottam orvosként állandóan, hogy majd ha megy a gazdaság, akkor majd lesz nektek pénz egészségügyre meg szociálpolitikára meg oktatásra. Én meg mindig azt mondtam ezzel szemben, és most is ezt mondom, és 34 év alatt úgy tűnik, hogy a politikában és közéletben elfogadottá vált, hogy a gazdaság csak akkor fejlődik és a fejlődés akkor fenntartható, ha van elég számú testében, lelkében ép, azaz egészséges, szellemében kiművelt emberfő.
Önök nem úgy érzékelik, hogy dübörögne a gazdaság. Az egészségügy rendkívül rossz helyzetben van anyagilag, pénzügyileg, erkölcsileg, ki kellene ebből a válságból hozni, és ez a nagy kérdés, hogy hogyan? Lehet-e?
Igen, valóban ez a négy év nem sikertörténet az egészségügyben, óriási forráskivonásokat szenvedett el az ágazat és szenved el most is. Mi csináltunk egy professzionális egészségügyi programot, azt hiszem, ez most tényleg jól sikerült, vasárnap a kongresszus el fogja fogadni. Abból indulunk ki, hogy nemzeti erőforrás az egészséges ember, mint ahogy az előbb mondtam, és mi úgy gondoljuk, hogy a kormányzatnak, az államnak vissza kell szerezni az egészségügyben a folyamatok feletti ellenőrzést. Mi kicsi, de erős állami szabályozást akarunk az egészségügyben, hiszen a kormány, az állam alkotmányos felelősséggel viseltetik a polgárok egészségügyi ellátását illetően. Nem akarunk se kapkodást, se kísérletezgetést, se sokkterápiát, át akarjuk rendezni az egészségügynek a struktúráját, méghozzá regionális szerkezetben, hiszen nem nagyon lehet már halasztani a közigazgatási reformot, és ennek részeként erre mintegy fölcsatlakozva, hét nagy régióközpontban képzeljük el az egészségügynek a csúcsintézményeit, és ezekhez rendelünk három-három megyényi területeket. Megerősítjük ezekben a régiókban az alapellátást, elvárjuk a háziorvoslástól, a háziorvosoktól, hogy akit csak lehet, a lakóhely közelében gyógyítsanak meg, ehhez megpróbálunk forrásokat, felszerelést, technológiát is rendelni. Visszahozzuk a kórháztörvényt, amit az új hatalom eltörölt, és amelynek az volt a lényege, hogy az intézményeknek szabályozott módon kell működni, nem engedjük meg a kórház-privatizációt, nem engedjük meg az egészségügyben a parttalan piac működését, hanem szabályozni fogjuk ezt. A gyógyszerpiacon új rendet gondolunk teremteni. A korábbi időszakban, a polgári kormányzás időszakában - talán emlékeznek még rá - mi készítettünk egy hároméves megállapodást a gyógyszerpiac nagy szereplőivel, amiben elértük azt, hogy egyezséget kötöttünk a lakossági gyógyszerterheknek a nem növelése érdekében, az infláció kétharmada alatt tartottuk a gyógyszerárakat. Ezt felrúgták, elszabadult a vadpiac. Új megállapodást kötünk most öt évre a gyógyszerpiac szereplőivel. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy a 2005-ös gyógyszerkeret-túllépés körülbelül 63 milliárd forint, ami irtózatos pénz. Létrehozunk egy olyan egészségügyi fejlesztési alapot, amellyel segíteni fogjuk az intézetek technológiai felszerelését, a lejárt, elromlott, elavult műszereknek a cseréjét. A finanszírozásban gyökeresen új dolgokat akarunk behozni, megszüntetjük ezt a teljesítményelvű finanszírozást...
Ehhez nagyon sok minden kell, elsősorban pénz.
Igen. De hát nézze, nincs ebben az országban pénz? Én azt mondom mindig, amikor a kérdés elhangzik, hogy honnan lesz erre pénz: meg kell nézni, hogy hova lett a pénz. Például én nagyon kíváncsi vagyok arra az A4-es papírra, amin állítólag föl van írva a Ferihegy Airport privatizációjának 450 milliárdos bevétele. Soha még a rendszerváltozás után, óta ekkora pénztömeg így az ablakban nem állt rendelkezésre. És én arra gondoltam, hogy most végre az 1990-es országgyűlési határozatot végrehajtjuk, ami úgy szólt akkor, hogy tekintettel a társadalombiztosítás államosításkor történt vagyonvesztésére, 300 milliárd forint - akkori értéken - ingyenes vagyonjuttatásban kell a társadalombiztosítást részesíteni. Azt gondoltam, hogy legalább egy része most, hogy pénz állt a házhoz, megtörténik. Nem történt meg. Tehát először megnézzük, hova lett a pénz, utána elkezdjük a folyamatokat szabályozni, mint ahogy mondta, visszaszerezzük az állami ellenőrzést a folyamatok felett. Ez sajnos azt is jelenti, hogy felül kell vizsgálni azokat a szerződéseket, amelyeket a kórház-privatizáció, kiszervezések terén kötöttek.
Két nagyon fontos kérdésre térjünk ki. Az egyik a kórház-privatizáció. Én úgy emlékszem, hogy 2001 és 2002 között, amikor ön egészségügyi miniszter volt, akkor szóba került egyfajta privatizáció. Ezt nagyon sokan önnek felhánytorgatják, hogy most viszont harcosan kiáll a privatizáció ellen.
Igen, a helyzet az, hogy mi nem a magánosítást kifogásoljuk, mert senki nem vonhatja kétségbe a végigvitt magángyógyszertáraknak a rendszerét, vagy majdnem befejeztük az előző ciklus alatt a háziorvosi praxisoknak a magánosítását. Ezek jó ügyek. De miért jó ügyek? Azért, mert ott az orvos és a gyógyszerész vállalkozik, aki, ha a vállalkozásából nyeresége is van, mit csinál vele? Nem fogja Tajvanba elvinni, és ott ruhagyárat csinálni belőle, és pénzzel pénzt csinálni, hanem kifesti a rendelőjét, lecseréli az elromlott EKG készülékét. Az ő számára ez a vállalkozás egzisztencia-vállalkozás. Más a helyzet a kórházakkal. Ezeket nem engedjük privatizálni, nem engedjük a multinacionális tőkének a szerepvállalását ebben. Az Egyesült Államok erre a klasszikus példa, ahol 47 millió embernek még egészségbiztosítása sincs, nyomor szinten vannak ellátva, a másik oldalon pedig elképesztő falanszterszerű csillagászati pénzbe kerülő beavatkozások, technológiák állnak rendelkezésükre.
Forrás: www.radio.hu, 2006. március 17.