Kertész Imre kapta az irodalmi Nobel-díjat

Kertész Imre magyar író kapta idén az irodalmi Nobel-díjat - jelentették be kora délután a svéd fővárosban. A legrangosabb irodalmi elismerést odaítélő Svéd Királyi Akadémia indoklásában rámutatott: a 72 éves magyar író műveiben azt örökítette meg, amit a törékeny egyén és a történelem barbár önkénye közötti összecsapásban átélt.

Dátum: 2002-10-10 14:49:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=4879
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:48:33.956140, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

"Kertész Imre munkássága azt kutatja, lehetséges-e még az egyéni lét és gondolkodás egy olyan korban, ahol az emberek csaknem teljesen a politikai hatalom alávetettjeiként élnek" - fejtette ki indoklásában az akadémia. Kertész számára Auschwitz nem véletlen, kivételes esemény, hanem végső, logikus fázisa annak a megalázásnak és rombolásnak, amelybe a modern világ az emberi lényt veti - folytatódik az indoklás.

Kertész Imre az első a magyar irodalomban, akit Nobel-díjjal tüntettek ki. A díjat december 10-én veheti át, a hagyományoknak megfelelően az Alfred Nobel halálának évfordulóján tartott ünnepségen. A díjjal eben az évben 10 millió svéd koronának (mintegy 1 millió USA-dollárnak) megfelelő összeg jár.

Kertész Imre 1929-ben született, 14 éves korában megjárta Auschwitzot. 1948-ban érettségizett Budapesten. 1948-1950 között a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársa, 1951-ben gyári munkás volt, 1953-tól szabadfoglalkozású író és műfordító. Első regénye a Sorstalanság több évi várakozás után jelenhetett csak meg 1975-ben, s aratott sikert. A regény főhőse egy kamasz fiú, akit a náci haláltábor szörnyű tapasztalatai érleltek felnőtté. A Kaddis a meg nem született gyermekekért (1990) folytatás is, válasz is az első regényre, amennyiben főszereplője a gyermektelen és ezáltal befejezett sors mellett dönt. Írásainak fő témája a XX. század szörnyűséges története, a gyűlölködés, a népirtás, az emberi lelkekben élő embertelenség.

További művei: A nyomkereső, A kudarc, Detektívtörténet, Jegyzőkönyv, Az angol lobogó (elbeszélés), Gályanapló, A holocaust mint kultúra (esszé), Valaki más: a változás krónikája, A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt.

Műveit több nyelvre lefordították. Ő maga németből fordít - többek között Freud, Hoffmannstahl, Nietzsche, Wittgenstein műveit ültette át magyar nyelvre. 1983-ban Füst Milán-díjat, 1989-ben József Attila-díjat, 1992-ben Soros-életműdíjat, 1996-ban Márai-díjat kapott. 1997-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1995-ben Brandenburgi Irodalmi Díjat, 1997-ben a lipcsei könyvvásáron nagydíjat kapott, elsősorban a Sorstalanság című művéért. 1997-ben a német kultúra külföldi terjesztéséért megkapta a Német Nyelvészeti és Költészeti Akadémia fődíját, a Friedrich Gundolf-díjat. 2000 májusában Herder-díjjal, majd novemberben a Die Welt című német országos hetilap irodalmi díjával tüntették ki. 2001-ben tagja lett a német Becsületrendnek (Pour le Mérite), amely a művészeknek adható legmagasabb németországi kitüntetés.

A Nobel-díj odaítéléséről értesülő, éppen Berlinben tartózkodó Kertész Imre - amint azt az MTI-nek nyilatkozta - óriási megtiszteltetésnek érzi, hogy a magyar írók közül elsőként kapta meg az irodalmi Nobel-díjat.

Nagy-nagy örömmel fogadtam a hírt, de ha nem kaptam volna meg, akkor se keseredem el, mert megmaradt volna nekem az írás, s az mindenért kárpótol - mondta.

MTI- fidesz.hu