Hetven éve halt meg gróf Klebelsberg Kunó
Hetven éve, 1932. október 11-én hunyt el Budapesten gróf Klebelsberg Kunó, a két világháború közötti időszak legnevesebb kultúrpolitikusa.
Dátum: 2002-10-10 17:05:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=4884
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:48:35.504413, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Az Arad megyei Magyarpécskán született 1875. november 13-án, osztrák katonatiszt apa és dunántúli köznemes származású anya gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a ciszterciták székesfehérvári gimnáziumában végezte. Budapesti és berlini egyetemi évek után 1898-ban a budapesti egyetem állam- és jogtudományi karán a politikai tudományok doktorává avatták.
Az egyetem elvégzése után állami szolgálatba lépett: 1898 és 1910 között a miniszterelnökség munkatársa, majd osztályvezetője volt, 1910-től 1913-ig a Közigazgatási Bíróság bírája, 1913 és 1914 között a Hatásköri Bíróság tagja. Tisza István második kormánya idején, 1914 januárja és 1917 márciusa között a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára, majd 1917. márciustól
júniusig a miniszterelnökség politikai államtitkára. 1917 és 1918 között részt vett az Országgyűlés munkájában, mint a Nemzeti Munkapárt képviselője. 1919 februárjában Bethlen Istvánnal közösen megalapították a Nemzeti Egyesülés Pártját. A Tanácsköztársaság idején a letartóztatás elől bujkálni kényszerült vidéken.
1920 és 1931 között előbb a Keresztény Nemzeti Párt, majd 1922-től az Egységes Párt országgyűlési képviselője volt. 1921 decemberétől 1922 júniusáig a Bethlen-kormány belügyminisztere, majd 1922 júniusától 1931 augusztusáig vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1922-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti, 1924-től pedig igazgató tagja volt. 1931-ben munkásságáért megkapta
a Corvin-láncot.
Gróf Klebelsberg Kunó az I. világháborúban legyőzött, területeinek kétharmadát elvesztett ország megmaradásának és naggyá tételének egyetlen lehetőségét a művelődés fejlesztésében látta, amit a politikai felemelkedés előkészítőjének tartott. Konzervatív reformjaival egy erős, európai szintű, művelt polgári középosztály megteremtése és hatalomra juttatása volt a célja. Úgy vélte, a tehetséges vezetők megtalálásában és kiválasztásában a középiskoláknak van meghatározó szerepük. A vezető- és posztgraduális képzés céljából hozta létre Nyugat-Európában a Collegium Hungaricumok hálózatát: 1924-ben Bécsben és Berlinben, 1927-ben Rómában, Párizsban és Zürichben.
Magyarországon először ő dolgozott ki tudománypolitikai koncepciót, s a kutatások összehangolt fejlesztésére 1934-ben létrehozta az Országos Természettudományi Tanácsot, az anyagi támogatás biztosítására az Országos Természettudományi Alapot. A Széchenyi Tudományos Társaság 1927-es megalapításával az üzleti világ befolyásos embereit hozta kapcsolatba a tudósokkal, a kutatások támogatására. Nagy súlyt helyezett a Pozsonyról Pécsre költözött Erzsébet Tudományegyetem, a Kolozsvárról Szegedre telepített Ferenc
József Tudományegyetem, valamint a debreceni Tisza István Tudományegyetem fejlesztésére. Felépíttetett továbbá 21 klinikát és három főiskolát - a testnevelésit Budapesten, a szegedit és a soproni erdészetit -, valamint a Tihanyi Biológiai Intézetet.
A tudományok fejlesztése mellett kultúrpolitikájának másik pillére a tudományok terjesztése, a népoktatás és népművelés volt. Kultuszminisztersége idején zajlott le a magyar közoktatás egyik legnagyobb és legsikeresebb reformja. Óriási népiskola-építési programot indított el az Alföldön, s az 1926. évi VII. törvénycikk alapján három év alatt 5784 tantermet és 2278 tanítói lakást
építtetett. Az iskolán kívüli népművelés fejlesztésére 1555 népkönyvtárat, 1500 iskolakönyvtárat és 500 óvodát is felállíttatott. Ezzel párhuzamosan került sor a polgári iskolák és a középiskolák reformjára, a középiskolák tananyagának korszerűsítésére. A tankötelezettséget 16 éves korra emelte.
Nagy hangsúlyt helyezett a népegészségügyre, az egészségügy legsürgetőbb feladatának a gyermekhalandóság csökkentését és a gyermekbetegségek elleni harcot tartotta. Sokat foglalkozott a tehetségkutatással, törvénnyel szabályozta a tehetséges falusi gyermekek felkutatását. Klebelsberg valósította meg először hazánkban a tudatos sportpolitikát és sportdiplomáciát, létrehozta a már említett Testnevelési Főiskolát, a Magyar Olimpiai Bizottságot, megépíttette a margitszigeti Nemzeti Sportuszodát.
1932-ben bekövetkezett halála után Klebelsbergnek valóságos kultusza volt, de a második világháborút követően részben elítélték, részben elhallgatták tevékenységét, s szellemi rehabilitációja csak az 1980-as években valósulhatott meg.
MTI - fidesz.hu