Az ő céljaik nem a mi céljaink
Politikai ellenlábasaink legfontosabb törekvése több mint kétmilliós közösségünk szétverése; mi is tudjuk, ők is tudják, hogy ez a legnagyobb erőnk és értékünk, de azt is tudjuk, hogy ezt soha nem engedjük meg nekik - jelentette ki Szájer József európai parlamenti képviselő, néppárti frakcióvezető-helyettes a Fidesz nagygyűlésén, a budavári Dísz téren.
Dátum: 2006-05-01 19:45:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=55649
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 23:43:18.176365, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Szájer József beszéde
Jó napot kívánok!
Örülök, hogy ilyen sokan itt vagyunk, kedves barátaim.
Hadd kezdjem azzal, hogy nem messze innen a budai Vártól a pesti Városligetben áll egy időkerék. Ezt az időkereket Medgyessy Péter avatta fel, éppen ma két esztendeje. Éppen ma két esztendeje csatlakoztunk az Európai Unióhoz, ez volt akkor az alkalom.
Az akkori miniszterelnök azt mondta, hogy ez a kerék Magyarország jövőjét jelképezi. Ma már tudjuk, hogy - sajnos - szavai beigazolódtak. Az elmúlt években ez a kerék összezavarodott, hosszú időkre megállt, néha visszafelé forgott, és már kétszer előfordult, hogy az év elmúltával - amikor át kellene állítani - nem volt elég erő továbblendíteni annak érdekében, hogy tovább mehessen és forogjon.
Sokan, kedves barátaim, a múlt vasárnap ezt a tehetetlenségérzést éreztük mi magunk is. Sokan úgy éreztük, hogy bár az elmúlt években minden szükségest megtettünk annak érdekében, hogy bekövetkezzen a változás és előrelendítsük az ország kerekét, ez mégsem sikerült.
Pedig ismét csak egy kicsivel kellett volna még ráerősíteni, bár azt is tudjuk, hogy a másik oldalról jól fizettet erők nyomták az ellenkező irányba ezt a kereket.
Kedves barátaim, meg vagyunk döbbenve és sokan le vagyunk sújtva amiatt, hogy ennyi egy irányba mozduló ész, erő és oly szent akarat ellenére Magyarország polgári-nemzeti politikai közössége már másodszor csekély erőkülönbséggel nem kapta meg az ország kormányzásának a jogát.
Amiért olyan sokan és olyan sokat dolgoztunk, amiben annyira bíztunk, ami alig karnyújtásnyira volt tőlünk, ismét elveszett. Tudjuk, hogy azok, akik ismét jogot nyertek az ország irányítására, kormányzásra nem a mi céljainkat fogják követni. Mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy a kevés előnyüket megnöveljék és bebiztosítsák, kihasználva a hatalom adta minden lehetőséget. Tudjuk, hogy ezt fogják tenni, eddig is ezt tették.
Tisztelt hölgyeim és uraim! A mi közösségünk - mi, akik itt vagyunk és az országban vagyunk - épp az elmúlt négy esztendőben erősödtünk meg és váltunk valódi összetartó erővé, a térség legerősebb polgári mozgalmává.
Négy éve megfogtuk egymás kezét, és megfogadtuk, hogy a magyar nemzet felemelkedése érdekében egy irányba mozdulunk mindig, amikor arra szükség van.
Így is történt: gyarapodtunk számban, erőben, létrehoztuk és megerősítettük közösségeinket, védtük a hatalommal szemben szabadságunkat és szellemi értékeinket.
Most azonban, kedves barátaim, nehéz időket élünk. Sokak előtt elhomályosult hirtelen a jövő, az ilyen helyzetben pedig nagyon kell ügyelnünk arra, hogy a bennünket összetartó energiák ne fulladjanak ki.
A politikai erő, amelyet egy évtizednyi kemény munkával lépésről-lépésre hoztunk létre, most válaszút előtt van. Ha most feladja, megtagadja felelősségét az általa képviselt politikai közösségért, akkor nemcsak maga, hanem a széles közösség is szétporladhat. Ezt, barátaim, nem tehetjük, ezt nem hagyhatjuk.
Először is számvetést kell készítenünk, hol állunk, hol hibáztunk, és merre megyünk tovább. Tanuljunk a hibákból, és bátran forduljunk vissza ott, ahol zsákutcába kerültünk. Merjünk szembe nézni saját magunkkal és változtatni. A tévedéseinkkel való szembenézés nem a gyengeség, hanem mindig is az erő jele.
Persze, barátaim, mint mindig, most is akadnak ebben a folyamatban akaratlan segítőink az ellenoldalról. Nagyon fontos, hogy ne őket kövessük, ne őrájuk figyeljünk. Ők nem jót akarnak nekünk, hanem szét akarnak verni, el akarnak bizonytalanítani bennünket. Őket zavarja az, hogy négy éve az akkori kézfogásból egy valódi, erős közösség nőtt ki. És jó úton járunk. Kedves barátaim, mindenkinek ajánlom, ha odafigyelünk arra, mit mondanak, mit akarnak, mit tanácsolnak ők nekünk, épp az ellenkezőjét kell csinálni annak, amit mondanak.
Vegyük sorra! Ők most is azt mondják, hogy nektek az a jó, ha valamennyien hazamentek, elengeditek egymás kezét, és nem politizáltok. Erre ráértek majd négy év múlva, addig ők elkormányozgatják az országot.
Kedves barátaim, tudjuk, hogy nem erre kell menni. Nem ez az irány, és nem erre fogunk menni. Most is itt vagyunk, nézzünk körül, sokan vagyunk és a politikába, az ország ügyeibe nem csak négyévente akarunk beleszólni.
Ők azt mondják, eresszétek szélnek a vezetőiteket, mert ők nem a helyes irányba visznek benneteket. Ők tudják a jó irányt, és már megint jobban tudják, hogy nekünk mit kell tenni és milyen vezetőket kell választanunk a magunk élére, saját közösségeink élére.
Barátaim, ne őket kövessük!
Ha egy a médiában bármily nagynak is tűnő apró kis párt vezetője felszólítja Orbán Viktort, hogy távozzon a politikából, akkor tudjuk, hogy ez az ő érdekük. De éhes disznó makkal álmodik!
Barátaim, nekünk elég erőnk és saját képességünk is van ahhoz, hogy amikor elvégezzük a most befejeződött választás elemzését és megszabjuk a jövő teendőit, akkor ne az ellenfél által megírt forgatókönyv szerint tegyük azt. Az ő céljaik nem a mi céljaink.
Ők azt mondják, szét kell darabolódnotok, minél több és minél kisebb darabban van a polgári oldal annál jobb. Nekik. Ne kövessük őket. Indítsunk józan párbeszédet, hogy mi a kívánatos pártszerkezet, milyen szövetségekre van szükség a polgári oldalon, de ne kövessük a riválisaink által megszabott forgatókönyveket.
Kedves barátaim, a választás tanulságait és a teendőket saját közösségeinkben beszéljük meg. És ne csak a saját köreinkben, hanem azon a két millió emberen túl is kérdezzük meg az embereket, hogy mi volt az az ok, ami miatt ők nem miránk szavaztak, ami miatt ők nem a mi közösségünkhöz tartoznak. Így fogunk a jövőben is tenni, ezt a párbeszédet folytatni.
Kedves barátaim, politikai ellenlábasaink legfontosabb törekvése több mint kétmilliós közösségünk szétverése. Mi is tudjuk, ők is tudják, hogy ez a legnagyobb erőnk és értékünk, de azt is tudjuk, hogy ezt soha nem engedjük nekik.
Ennek a közösségnek az ereje - ők is tudják és mi is tudjuk - éppen abban van, hogy sokfélék vagyunk: kereszténydemokraták, polgári demokraták, szabadelvűek, környezetvédők, kisgazdák, vállalkozók, nemzeti radikálisok, romák, fiatalok. Az alapkérdésekben mégis tudunk együtt gondolkodni és együtt cselekedni. Mind a kétmillióan más és más emberek vagyunk, nagyon sok mindenről másképpen gondolkodunk, de tudunk együtt tenni és gondolkodni.
Megerősíteni ezt a közösséget azzal lehet, ha hangsúlyozzuk azt, ami összeköt bennünket, de nem adjuk fel saját magunkat sem. Mint egy zenekar, ahol a közös harmónia az egyes hangszerek és hangszercsoportok együttműködő, de saját játékából áll össze. Megvédeni ezt a közösséget az összefogás erősítésével lehet; és minden szinten meg kell erősíteni a közösségeinket.
A mi célunk egy összetartó, öntudatában megerősödött, polgárainak esélyt adó, kultúrájára, hagyományaira büszke, jövőbe tekintő magyar európai nemzet. Ezt a célt, ezt a nemes célt most kormányzati eszközök hiányában kell szolgálni: ehhez tudunk - a közösségeink: a legkisebb magyar falu polgári körétől a parlamenti és európai parlamenti képviselőcsoportunkig - hozzájárulni valamennyien. Mindenki a maga szintjén, mindenki a maga körében és közegében.
A szabadság kis köreit kell megerősítenünk, ahogy Bibó István mondaná, mindezt a hatalom túlterjeszkedése elleni biztosítékként. Egy erős polgári társadalom tudja megvédeni a tizenhat éve kiharcolt szabadságunkat: ehhez összefogásra, minden eddigi erőnkre és egymás iránti erős szolidaritásra van óriási szükségünk. De sikerülni fog.
Nem kibekkelni akarjuk őket az elkövetkező években, hanem beleszólni abba, hogy merre menjen Magyarország: ne menjen olyan irányba, amely végképp letéríti őt a helyes útról.
És barátaim, ne hagyjuk magunkat: azt fogjuk látni az elkövetkező időkben, hogy minden vonzó eszménket, gondolatunkat ki fogják majd sajátítani, és el fogják ferdíteni. Ezt tették eddig is. Azért, hogy elvegyék tőlünk és elbizonytalanítsanak minket.
Így próbálták meg tőlünk elvenni a köztársaság, Európa, a szabadság vagy az új Magyarország eszményét. Így akarják majd a nemzeti összetartozás, az otthon, a munka, a hit eszményeit is kiforgatni eredeti jelentéséből, de mi nem fogjuk hagyni.
Kedves barátaim, befejezésül, hadd idézzem ide valamennyiünk elé Szent Pál apostolnak a gondolatait, aki azt mondja a keresztény emberekről a rómaiaknak írott levelében, hogy mi keresztény emberek olyanok vagyunk, akik még a szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert a szenvedésből türelem fakad, a türelemből lesz a megélt erényt és az erényből jön a remény, a remény pedig nem csal meg.
Ebből a reményből merítsünk erőt a jövőre, hogy összetartozásunk megmaradjon és megerősödjön.
Köszönöm a figyelmet.
Hajrá, Magyarország; hajrá, Sopron; hajrá, Európa!
fidesz.hu