Ne féljünk emlékezni!

Először emlékezett meg Derecske lakossága a Polgári Együttműködés szervezésében a 86 évvel ezelőtt történt igazságtalanságról, Magyarország megcsonkításának gyászos évfordulójáról.

Dátum: 2006-06-06 13:39:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=57927
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 23:59:25.273641, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A megemlékezés a református templomban vette kezdetét, ahol Varga Zoltánné lelkésznő bejelentette: sötét felhők árnyékolják be a szomorú évfordulót, hiszen hazánk területének 71 százalékát, lakosságából mintegy hárommilliót szakítottak el hamis, hazug békediktátum következtében. A történelmi igazságtalanságról sokáig nem lehetett beszélni, a mindenkori politika igyekezett elfeledtetni. A ma nemzedékének azonban nem szabad így cselekednie, mert - Tompa Mihály szavaival élve - mint oldott kéve, széthull nemzetünk! "Ha egy nemzet elfelejti múltját, nem bízik jövőjében" - jelentette be a lelkésznő, majd hozzátette: ahol a lelket eloltják, ott a közösség meghal, elvesznek a közös célok, az értékek.

A Templomkertben álló első világháborús emlékműnél folytatódott a megemlékezés, melyen beszédet Dr. Nagy Gábor, a Trianon Társaság berettyóújfalui szervezetének tagja tartott. A nyugalmazott kórházigazgató Koós Károly szavait idézte, aki szerint "Valahol aláírtak valamit, valahol megalkudtak valamiről, valahol elosztottak valamit, valahol egy nyitott ajtót becsaptak, hogy az legyen zárva örökké!"

Egyszerre emlékezünk azonban három fekete napra - folytatta. 1920. június 4-re, 1947. február 10-re és 2004. december 4-re. A területi és létszámbeli megcsonkítás után kétségessé vált a maradék egyharmad országrész életképessége, megmaradása is - húzta alá.

A 2004. december 4-e azért fájdalmas, mert az anyaországi magyarok többsége - hat és félmillió szavazópolgár - nem szavazatával, vagy távolmaradásával szentesítette Trianont, és lélekben is lemondott a határainkon kívül rekedt nemzettársainkról.

Hazánk egész XX. századi történelmén végigvonul Trianon - ecsetelte a szónok. A kollektív bűnösség, a második világháború pusztításai, a kitelepítések, a málenkij robot, a kisebbségbe szorult nemzettestvéreink elnyomása, jogfosztása, a 40 éves kommunista diktatúra, '56 eltiprása, a magyarság szétszóródása, aggasztó mértékű fogyása, lelki, erkölcsi nyomorúságunk, belső megosztottságunk, min-mind Trianon bűne is. Vészes fogyatkozásunk - határainkon innen és túl - már-már a nemzethalál vízióját vetíti elénk - jelentette ki, Arany Jánost idézve: "Ha minket elfú az idők zivatarja: Nem lesz az Istennek soha több magyarja."

A továbbiakban arról szólt, hogy életünk, gazdaságunk, kultúránk válságban van. Csupán egyetlen csalóka remény maradt: olyan mélyen vagyunk, ahonnan már csak egy irányba, felfelé vezet az út. Tudatosítani kell mindenkiben, hogy a magyar nemzet egy és oszthatatlan!

Mondandóját akként fejezte be, hogy aki nem emlékezik, az a jövőjéről mond le! Éppen ezért a velünk élő Trianont nem lehet, nem szabad elfeledni, az emlékezés Istenadta jogunk és kötelességünk! A Székely himnusz eléneklése után az egyház, az önkormányzat, a Fidesz MPSZ és a Kisgazda Polgári Egyesület nevében elhelyezték a megemlékezés koszorúit.

Nyírő Gizella - fidesz.hu