Államszocializmus és populizmus Latin-Amerikában

Alapvető változás megy végbe Latin-Amerikában: két évtized múltán, amelyben a szubkontinens országai egymás után tértek rá a liberális demokrácia és a piacgazdaság útjára, feltámadt az Amerika-ellenes baloldali nacionalizmus szelleme. Ennek egyik vezéralakja a venezuelai elnök.

Dátum: 2006-06-07 08:54:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=57972
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 23:59:38.914782, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Hugo Chávez szórja Latin-Amerikára az olajdollárokat "a bőség szarujából", Venezuela gazdag olajkészleteiből, jól példázva a földrészen terjedő populizmus és baloldali eszmék összefonódását. Odahaza és más latin-amerikai országokban egyaránt klinikákat építtet szegény betegek ingyenes ápolására, tetemes állami támogatásokat juttat szegény családok gyermekeinek taníttatására. Becslések szerint Chávez 25 milliárd dollárt költött el külföldön hivatalba lépése óta, és további négymilliárdot utaltatott át nemrégiben abba az alapba, amelyből a szegények megsegítését célzó projektjeit finanszírozza.

JÓTÉKONYSÁG VAGY HÁTSÓ SZÁNDÉKOK?

Venezuela olcsó olajat szállít Kubába, segélyeket juttat el Argentínába, Bolíviába, Paraguayba és Uruguayba, és felkarolni készül Haitit is. Chávez szemklinikát építtetett Mexikóban a szegényeknek, a brazíliai Rio de Janeiróban pedig 400 ezer eurónak megfelelő összeggel támogatott egy szambaiskolát, mert az Simón Bolívar - Chávez forradalmár-bálványa - emlékének szentelte idei karneváli produkcióját.

A venezuelai elnök azzal magyarázza kormányának bőkezű adakozását, hogy mérsékelni akarja a szociális egyenlőtlenségeket a déli féltekén. Ellenfelei szerint viszont inkább az a célja ezekkel az adományokkal, hogy növelje politikai befolyását a térség országaiban. "Mindennek elsősorban politikai oka van. A kormány arra használja fel az olajjövedelmek egy részét, hogy híveket szerezzen magának az egész kontinensen - véli Alejandro Grisanti venezuelai ellenzéki közgazdász. - Másként nehezen érthető, miért törődik olyan sokat más országok szociális problémáival, miközben Venezuelában tíz százalékos a munkanélküliség, s a lakosság negyven százaléka a szegénységi küszöb alatt él" - mondta Grisanti minap a BBC-nek adott nyilatkozatában.

Chávezzel nem rokonszenvező megfigyelők szerint különösen világosan megmutatkoznak a venezuelai vezető hátsó szándékai a nicaraguai és az ecuadori választásokkal kapcsolatos magatartásában. Chávez megígérte nemrégiben ötven nicaraguai város sandinista polgármestereinek, hogy szubvencionált olajat szállít a vezetésük alatt álló községeknek. Egyúttal felszólította a közép-amerikai ország polgárait, hogy Daniel Ortega sandinista politikusra szavazzanak a novemberi elnökválasztáson. Ecuadorba, ahol októberben lesznek választások, 600 ezer dollár értékben szállíttatott humanitárius segélyt.

Külpolitikai stratégiájának következő próbája a perui elnökválasztás június 4-re kitűzött második fordulója lehet. Chávez nyíltan kiáll a baloldali populista volt katonatiszt, a Perui Nacionalista Párt jelöltje, Ollanta Humala mellett, aki első helyen végzett az áprilisi első fordulóban. Chávez kijelentette, hogy Caracas megszakítaná kapcsolatait Limával, ha Humala szociáldemokrata vetélytársa, Alan García győzne a második fordulóban.

ÁSKÁLÓDÁS ÉS GÁZVEZETÉK-TERVEK

Ellenfelei szerint Chávez mindent megtesz két fontos regionális kereskedelmi, gazdasági tömb felbomlasztásáért. "Fel akarja robbantani" a Bolíviát, Ecuadort, Kolumbiát és Perut átfogó Andok Közösségét (spanyol nevének kezdőbetűivel rövidítve: CAN), továbbá a Brazíliát, Argentínát, Uruguayt és Paraguayt tömörítő Mercosurt. Ha ez nem megy, legalább annyira fel szeretné lazítani mindkettőt, hogy a tagállamok egy nagyobb összefogásra áhítozzanak. Azt reméli ugyanis, hogy egy ilyen nagyobb tömörülést a saját képére formálhatna, s az egész térségre kiterjedő politikai befolyást szerezhetne a Venezuela hatalmas kőolaj-jövedelmeiből finanszírozott segélyekkel, illetve az energetikai együttműködéssel. Fő célja, hogy politikailag és gazdaságilag "leválassza" Dél-Amerikát az Egyesült Államokról - hangoztatják bírálói.

A CAN-t Chávez már többször is "halottnak" nyilvánította, a Mercosurról pedig azt mondta, hogy "ha egyszer halálos beteg, hát hagyni kell meghalni". Azzal próbál híveket szerezni egy, a vezetése alatt szerveződő nagyobb latin-amerikai összefogás gondolatának, hogy felajánlotta egy roppant gázvezeték megépítését, amelyen keresztül Venezuela kedvezményes áron látná el földgázzal Dél-Amerika csaknem minden országát. A közel tízezer kilométer hosszúságúra tervezett vezetékrendszer megépítése becslések szerint mintegy 25 milliárd dollárba kerülhet. Chávez nem is rejti véka alá, hogy nem gazdasági, hanem politikai megfontolások vezérlik ebben az elképzelésében. Maga hangoztatja, hogy "ha pénzt akarna keresni a venezuelai földgázzal, akkor az egészet Észak-Amerikának adná el".

A gázvezetékprojekt még csak a megvalósíthatósági tanulmányok szakaszában tart, de már most is nehézségekbe ütközik. Furcsa módon éppen Chávez egyik legszorosabb szövetségese, az Evo Morales vezette Bolívia jelenti az első nagy akadályt. Chávez úgy képzelte el a dolgot, hogy La Pazt is feltétlenül bevonják a terv megvalósításába, hiszen Bolívia rendelkezik a földrész második legnagyobb földgázkészletével, így a stabil ellátáshoz szükség lenne a közreműködésére. A bolíviai kormány azonban éppen mostanában próbál magasabb árat kicsikarni szomszédaitól az általa szállított földgázért. Esze ágában sincs kedvezményes áron elkótyavetyélni az ország földgázkincsét, hiszen a koldusszegény országnak fejlesztésekre, beruházásokra van szüksége, és mi másból teremthetné elő ehhez az eszközöket, ha nem ebből a természeti kincséből.

Pártállástól és politikai szimpátiáktól függetlenül szinte mindenki egyetért abban, hogy Latin-Amerika láthatóan balra tart. Morales elnökké választása Bolíviában, Michelle Bachelet győzelme Chilében az idei elnökválasztáson, Ollanta Humala sikere a perui elnökválasztás első fordulójában mind erre vall. Chávez legfeljebb élharcosa e "politikai új hullámnak", de nem okozója.

SOKSZÍNŰ BALOLDALI IDEOLÓGIA

Miközben mindenki balratolódást érzékel, sokan figyelmeztetnek, hogy a "baloldali" jelző meglehetősen különböző politikai irányzatokat takar. E megkülönböztetés szerint egyes baloldaliak - mint Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök, a chilei Bachelet, a Costa Rica-i Oscar Arias és az uruguayi Tabaré Vázquez - mérsékelt, szociáldemokrata jellegű politikát folytatnak, míg Chávez, továbbá Néstor Kirchner argentin elnök, Manuel López Obrador, a mexikói elnökválasztás éllovasa, Morales bolíviai elnök és a perui Humala - bizonyos egyéni sajátosságokkal ugyan - , de mind a latin-amerikai populizmus hagyományának folytatói.

Maga a populizmus fogalma is vita tárgya társadalomtudósi berkekben, hát még a latin-amerikai populizmus sajátosságai. Néhány dologban mindenesetre széles körű az egyetértés: abban például, hogy a populisták inkább a tömegek mozgósítására építenek, mint a parlamenti meggyőzésre, más pártokkal való egyezkedésre. A populista vezetők közvetlenül fordulnak azokhoz a tömegekhez, amelyeknek a támogatására számítanak, és amelyeknek szószólójaként, védelmezőjeként lépnek fel, többre tartva "a közvetlen tömegkapcsolatot", mint egy szervezett párt támogatását. Közös vonása minden latin-amerikai populista vezetőnek, hogy a nemzeti kultúra, a nemzeti hagyományok pártfogóiként lépnek fel, és ostorozzák a külföldi (imperialista) hatásokat. Általában antikapitalista, antifeudális jelszavakat hangoztatnak, az oligarchia, a nagybirtokosok és a külföldi imperialisták ellen tüzelik híveiket.

Közös vonás a populista vezetők gazdaság- és társadalompolitikájában a növekedés hajszolása és a jövedelmek újraelosztására való törekvés, miközben figyelmen kívül hagyják az inflációt, az állami eladósodást és más kockázatokat. Jellemző törekvésük az állam gazdasági szerepének növelése, az erőltetett iparfejlesztés és a szociális juttatások rendszerének kiépítése is.

A latin-amerikai populisták zöme katonaként kezdte karrierjét (Chávez is nyugalmazott főtiszt). Megfigyelők szerint az lehet vonzó a latin-amerikai tömegek számára a katonákból lett populista politikusokban, hogy hitük szerint "az erős katona képes igazságot szolgáltatni a népnek, ha vele érez".

CHÁVEZ ÍGY, LULA ÚGY

Elemzők gyakran állítják szembe Chávez populizmusát a legnagyobb latin-amerikai ország, Brazília szintén baloldali, de másként baloldali elnökének óvatos pragmatizmusával. Lula előnyben részesíti a lassú, fokozatos növekedést. Nem költekezik, mint Chávez, sőt - legalább is elnöki időszakának kezdetén - inkább megszorításokat alkalmazott, hogy vissza tudja fizetni az állam adósságait. Vinod Thomas, a Világbank brazíliai képviseletének volt vezetője szerint Lula kormánya katasztrófától mentette meg az országot: sikerült meggyőznie a piacokat, hogy Brazília megbízható adós. A növekedés mérsékelt volt Lula elnökségének éveiben (átlagosan évi 2,6 százalék), de az árstabilitás, az infláció alacsony szinten tartása lehetővé teszi a vállalkozók számára, hogy hosszú távra tervezzenek. Ennek köszönhetően Lula 2003-as hatalomra jutásától 2005 végéig három és fél millió új munkahely jött létre.

A brazil elnök gazdaságfilozófiája szerint egyrészt az oktatás fejlesztésére kell építeni az ország jövőjét (ezért nagy összegeket kell fordítani a képzésre), másrészt (adókönnyítésekkel) ösztönözni kell a befektetéseket a legkorszerűbb tudományos ismereteket és technológiákat alkalmazó ágazatokba.

A 2003 januárjában elnökké választott volt szakszervezeti vezető, a neoliberális gazdaságpolitikát élesen elítélő Dolgozók Pártjának volt vezetője, Lula szereti azt hirdetni magáról, hogy kettős sikert ért el államfőként, mert sikerült párosítania a gazdasági stabilitást a szegénység mérséklésével. Rögtön hivatalba lépésekor közzétette szegénység elleni programját. 8,7 millió szegény család, a brazil népesség durván egyötöde kapott az államtól különféle címeken készpénz-támogatásokat. A hivatalos minimálbér és az állami nyugdíjak reálértéknek 25 százalékos emelésével igyekezett elérni, hogy - saját megfogalmazása szerint - "a lakosság legszegényebb rétegeinek is joguk legyen enni". A Fundacao Getúlio Vargas nevű gazdaságkutató intézet szerint a Lula elnökké válását követő évben (2004-ben) több mint 2 százalékkal (27,3 százalékról 25,1 százalékra) csökkent a szegénységi küszöb alatt élők aránya a brazil társadalomban. Ugyanennek az intézetnek egy másik megállapítása szerint ma kisebb a társadalmi egyenlőtlenség Brazíliában, mint az utóbbi harminc évben bármikor.

Külpolitikájában köztes álláspontot foglal el a brazil elnök: igyekszik jóban lenni Chávezzel is és George Bush amerikai elnökkel is, sőt közvetíteni is szeretne közöttük.

Széles körben elismert sikerei ellenére Lula korántsem lehet bizonyos újraválasztásában. Chávezhez hasonlóan népszerű ugyan a szegény rétegek körében, saját pártjának balszárnya mégis sokszor támadja, mert "lagymatagnak" tartja a dolgozók érdekeinek képviseletében. Ráadásul két tűz közé is került, mert a középosztály és az annál felsőbb társadalmi rétegek - Lula minden mérsékeltsége és gazdaságpolitikai sikere ellenére - nem szűnő gyanakvással figyelik a Dolgozók Pártjának színeiben megválasztott, munkásszármazású államfő tevékenységét. Az októberben esedékes elnökválasztáson kiderül, hogyan értékeli a brazil társadalom többsége Lula stabilitásra törekvő mérsékelt baloldaliságát.

MTI - fidesz.hu