Orbán Viktor a Reggeli Krónikában

Dátum: 2002-10-25 13:32:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=5289
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:51:42.088987, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Kristóf Gábor: A reggeli Krónika vendége Orbán Viktor, volt miniszterelnök. Október 23-án az Erzsébet téren elmondott beszédében több olyan kijelentés is volt, amelyeknek a hátteréről, jelentéséről vitatkoznak civil emberek, politológusok. Ilyen volt például az új honfoglalás útja. Megmagyarázná egy kicsit? Más egy ünnepi beszédben elmondani, és persze más a magyarázat.

Orbán Viktor: Igyekeztem olyan beszédet mondani, amely nem hagy homályban semmit sem, így ezt a kifejezést sem. Egyéb iránt a szerzői jog talán nem engem illet. Valamikor, még 1990 környékén szerintem Antall József, vagy valamelyik munkatársa használta ezt a kifejezést, és abban sem vagyok biztos, hogy nem szerepel-e valamelyik korai MDF-es dokumentumban ez a kifejezés. Ez a beszéd is így kezdődik, hogy 1990-ben sokan nekiindultunk. Akik velünk együtt jöttek, azok az új honfoglalás útjára léptek. Mi ezen is maradtunk, így szólt a beszéd. Aktuálpolitikai jelentése nincs.

Kristóf Gábor: Minden nap újra kezdjük. Ez volt a másik ilyen kitétel, ami azóta is vitatéma, amit értelmezni próbálnak emberek. Ezen mit ért?

Orbán Viktor: A beszéd elég világos ebből a szempontból is. Mi azért járunk azon az úton, amin járunk, mert az az életünk. Ezért sem a politikai elveinket, sem a meggyőződésünket, sem az ország jövőjéről vallott fölfogásunkat, sem a számunkra fontos értékeket nem akarjuk megváltoztatni. Minden reggel amikor fölkelünk, ugyanazoknak az értékeknek a jegyében fogjuk folytatni az életünket, beleértve a politika világát is. Ezért mi olyanok vagyunk, akik nem változunk, vagyis minden reggel újra kezdjük, bizonyos értékek magyarországi megerősítést, megvalósítását.

Kristóf Gábor: Mi a véleménye a 301-es parcellában történtekről? Mécs Imrét kifütyülték, hazaárulónak minősítették, és ott is, meg ha jól tudom, Székesfehérváron is széttépték az MSZP odatett koszorúját.

Orbán Viktor: Nem voltam a 301-es parcellánál jelen ennél az eseménynél, ezért konkrétan arról nem mondanék véleményt. Azt gondolom, hogy minden olyan esetben, amikor embereket akasztottak föl, lőttek agyon, százak, meg ezrek veszítették el a családtagjaikat, ültek hosszú-hosszú évekig siralomházban és börtönben, és annak a politikai rendszernek az aktív cselekvői, akik ezt tették, még jelen vannak a közéletben, nagyon nehéz megtalálni az együttélés módját. Mindezek mellett békés együttélésre kell törekedni, hogyha már egyszer sikerült megteremtenünk a demokráciát. De ennél többet senki sem várhat el a megkínzottaktól, megalázottaktól, meg a letaposott emberektől. A békés egymás mellett élést elvárhatjuk, de ennél többet nem. A megbékélés több ennél. A világon, amennyire vissza lehet gondolni azokra a történelmi eseményekre, amelyek sok ember megkínzásával, bebörtönzésével és szenvedésével jártak, a megbékélés gesztusai mindig csak a megszomorítottaktól és a megtaposottaktól indulhatnak ki. Ha a másik oldaltól indul ki, az provokáció. És Magyarországon ma az ötvenhatosokat egyfolytában provokálják. Arra akarják őket kényszeríteni, hogy békéljenek meg. Majd megbékélnek, ha akarnak. Addig érjük be a békés egymás mellett éléssel. Az is igen szép dolog tőlük, különös tekintettel arra, hogy 1990-ben, amikor lehetett volna forradalmat csinálni, azok, akiknek személyes veszteségeik voltak az 50-es és a 60-as években, mindent megtettek azért, hogy ne forradalom, hanem békés átalakulás legyen. Ezért köszönetet kell mondani az 56-os hősöknek és áldozatoknak. Nem szabad provokálni őket újabb és újabb, és egyébként az ő nézőpontjukból kifejezetten megszégyenítő, egyébként a közvélemény számára pozitívnak tűnő megbékélési gesztusokkal. Képzelje el fordítva.

Kristóf Gábor: Igen ám, de ott van Mécs Imre. Róla igazán nem lehet azt mondani, hogy a másik oldalon vett volna részt 56 eseményeiben, és azt se lehet róla mondani, hogy az utána következő megtorlásból ne vette volna ki, idézőjelben mondom, a részét.

Orbán Viktor: Ez egy 56-os belügy. Ezt rendezzék el egymás között az ötvenhatosok, hiszen Mécs Imre is 56-os, meg azok is, akik most őt nem kedvelik. Nem helyes dolog, hogyha beleavatkoznék ebbe a vitába. Ezt majd ők egymás között elrendezik.

Kristóf Gábor: Önkormányzati választások. Az önkormányzati választások napján, estéjén nagyon sokan nem értették, hogy miért nem megy el a Fidesz-székházba. Várták. Azt mondta Áder János frakcióvezető, hogy többször is konzultált Önnel telefonon, és hogy tulajdonképpen ő javasolta azt, hogy ne jöjjön most oda.

Orbán Viktor: Vidéken voltam, késő este jöttem haza, és kérdeztem, hogy bemenjek-e még? Azt mondta, hogy nem, nyugodtan menjek haza, minden munkát elvégeztek.

Kristóf Gábor: Hogy fogadta az eredményeket?

Orbán Viktor: Felemás módon, mert az eredmények egyik olvasata kedvezőtlen a számunkra. Arról szól, hogy sok hatalmi pozíciót veszített el a jobbközép. Közgyűlési többséget, elnököt, talán néhány kerületet is. A másik oldala pedig az a dolognak, - ez viszont örömmel töltött el -, hogy nem lettünk kevesebben. Ha megnézzük a megyei közgyűlések szavazatainak a számát, akkor azt látjuk, hogy a megyei közgyűlések listájára azaz a Fidesz és szövetségeseinek a listájára huszonötezerrel többen szavaztak, mint négy évvel korábban az önkormányzati választáson. Budapesten is, ahol az áprilisi választásokon nagyon rosszul szerepeltünk. Az 1998-as önkormányzati választáshoz képest 30 ezerrel többen szavaztak a fővárosi listánkra. Tehát a jelenség úgy néz ki, hogy egyre többen vesznek részt a választásokon. A mi szavazóink mennyisége megmarad, illetve lassan nő, az ellenfélé pedig gyorsan nő. Ez az a jelenség, amit elemezni és értelmezni kell a jövőben. Egyébként az október 23-i beszédben egy magasabb szinten, de ezzel a jelenséggel foglalkoztam.

Kristóf Gábor: Ha a Fidesz két választási pályafutását, a parlamenti és az önkormányzati választásokat nézzük, akkor elemzők szerint, jobbközép, és a szociálliberális oldal elemezői szerint, sokszor hallani olyan véleményt, hogy a hangnemek keményítése tulajdonképpen nem jött be a két választási forduló között a múltkori választásoknál, és ennek a folytatása, vagy ennek az eredménye, hogy nem sikerült most sem a Fidesznek és szövetségeseinek győzni.

Orbán Viktor: Az emberek emlékezete rövid. Ez még az elemzőkre is igaz. A magyar politika hangneme az áprilisi választások után nem volt keményebb, mint azt megelőzően.

Kristóf Gábor: Arra gondolok, hogy a két választási forduló között a Testnevelési Egyetemen tartott beszéd és utána is több megnyilvánulásban sokkal keményebb hangnemet használt.

Orbán Viktor: Ez nem felel meg a valóságnak.

Kristóf Gábor: Most kellene előhúzzak beszédmintákat, és akkor tudnám mondani...

Orbán Viktor: Na, látja. Biztosan készült, talán van is néhány mondata.

Kristóf Gábor: Sajnos erről beszédminta nincsen nálam. Az október 23-i, Erzsébet téri beszéd az viszont itt van.

Orbán Viktor: A Testnevelési Főiskola, és az utána következő kampányidőszak csak annyiban különbözött az azt megelőzőtől, hogy a kampány első részében az ellenfeleinkről nem mondtunk semmit. Nem mondtuk azt, hogy a választásoknak az a tétje, hogy egyik, vagy másik irányba megy-e tovább az ország. Az első forduló után pedig erről kellett beszélni, hiszen kiegyenlítettekké váltak a viszonyok. Ezt van, aki úgy tekinti, mint keményedést, énszerintem ez egy új téma lett. Megjegyzem, egyetlen nyugat-európai kampány sem mellőzi ezt a kérdést. A magyar választási kampányt és a magyar politikának a mai vitáit hangütésében nem lehet rosszabbnak minősíteni, mint a német parlamentben, az olasz parlamentben vagy a spanyol parlamentben folyó vitákat. Magyarország egy nyugati ország, a politikai élete is olyan, mint a nyugati országoké. Fölzárkóztunk, ha úgy tetszik. Ez nem minden szempontból örömteli, de bekövetkezett.

Kristóf Gábor: A belpolitikát figyelemmel kísérő politológusok, újságírók, de a civilek is kíváncsian várják, hogy uniópárt vagy pártunió. Ön tegnap konzultált szakemberekkel, politológusokkal, újságírókkal, politikusokkal arról, hogy mi legyen a továbbiakban. Az, hogy a Magyar Polgári Körök Mozgalma elindult, és ennek Ön az élére állt, ez mit jelent a későbbiekben? Ha pártunió, akkor ugye a most meglevő pártpaletta oldalak szerinti, most éppen a jobboldali pártok egyesítéséről van szó, ha uniópárt, akkor egy olyan nagy gyűjtőpártról, amely önmagában egységesíti ezeket a pártokat?

Orbán Viktor: Valóban ez a mostani beszélgetéseknek az egyik slágere. Ennél azonban vannak az ország élete szempontjából jóval fontosabb témák is: a költségvetés, a következő évi béremelések, nyugdíjemelések kérdése, uniós csatlakozás gazdasági következményei, de ezek mellett valóban egyfajta slágerként a jobboldal, pártunió, uniópárt kérdése is mindig előkerül. Nem kell türelmetlennek lenni, és nem kell túlságosan okosnak sem lenni előre. Ez nagyon fontos szabály. Nem szabad azt gondolnia az embernek, hogy egy problémára előre tudja a megoldást. Különösen akkor, ha a probléma megoldásában sok szereplőnek kell részt vennie. Akkor sokat kell beszélgetni, sokat kell egymással tanácskozni, és akkor meglesz a megoldás. Egy dolgot nem szabad szem elől téveszteni, hogy mi a cél. A cél pedig az, hogy egy olyan pártalakulat, párt-elrendeződés jöjjön létre a jobboldalon, illetve a jobbközép mezőjében, amely lehetővé teszi, hogy egyetlen egy választópolgárnak a szavazata se vesszen el, aki egyébként ezt az értékrendet szeretné támogatni. Ma el szokott veszni. Ez egy probléma és ezt meg kell oldani.

Kristóf Gábor: Ez a választási törvényből adódik.

Orbán Viktor: A törvényből is, meg az ahhoz való nem alkalmazkodásból. Az európai pártfejlődések, meg a választási törvények között szoros összefüggés van. Nem tehet úgy egy pártvilág, hogy figyelmen kívül hagyja a választási törvény sajátosságait. És ha a választási törvény adott, márpedig Magyarországon a választási törvény adott, hiszen kétharmados törvény, annak módosítására esély alig-alig van, legföljebb kisebb ésszerűsítésekre, akkor a választási törvényeket használó szervezeteknek kell tudomásul venni ezeket a tényeket. Hogy milyen formában, no erről lehet beszélni. De én valóban egyetértek azokkal a választókkal, akik azt mondják, hogy számukra ez probléma. Nekik arról kell gondolkodniuk a választások előtt, hogyha nem akarnak a baloldalra szavazni, akkor hogy szavazzanak, mikor nem vész el a szavazatuk. Akkor miért tartják a pártvezetőket? Teszik fel a kérdést. Hiszen ezt a problémát nekik kell megoldani. Most hát ideje, hogy szembe nézzünk ezzel a felelősséggel. Erről folynak a beszélgetések. Valóban többfajta szervezeti leágazás, megoldás elképzelhető. Ma még nem kötelezném el magam egyik mellett sem. Beszélgetések és tárgyalások zajlanak.

Kristóf Gábor: Átalakul-e, és hogyan alakul át a Fidesz? Ugye hallottunk már arról, hogy lesz névváltoztatás, lesz megújulás, de majd tavasszal lesz erről valamiféle döntés.

Orbán Viktor: Gondolom, a Fidesz is tudja, hogy nem önmagában létezik a pártpolitikai palettán, tehát azok a mozgások, amelyek most zajlanak, azok csak a Fidesz részvételével képzelhetők el. Nézze, a jobboldalnak, a jobbközépnek, a polgári, nemzeti mezőnek a meghatározó ereje a Fidesz. Ha ott egy új elrendeződés jön létre, abban kitüntetett szerepe lesz a Fidesznek, hiszen a legnagyobb politikai befolyással, tagsággal, háttérvilággal, erőforrásokkal éppen a Fidesz rendelkezik. Bár máshol is vannak tekintélyes jobbközép személyiségek, azért nagyon tekintélyes emberek, az elmúlt években tekintélyt, elismerést fölhalmozott emberek találhatók a Fidesz-Magyar Polgári Pártban is. Nélkülük nem lehet, sőt, nemcsak nélkülük, belőlük kiindulva lehet csak fölépíteni valamit, amit ki kell egészíteni. A Fidesz jövője is azzal függ össze, hogy milyen mozgások zajlanak le a magyar politikai élet polgári nemzeti érzelmű oldalán.

Kristóf Gábor: Uniós csatlakozás. A négypárti egyeztetésen tegnap a kormány oldal elégedett volt, és az ellenzék se volt elégedetlen, ahogy a nyilatkozatokból látszik. Hogy látja most? Simán megy-e majd mindaz, amit Magyarországnak meg kell tennie a csatlakozás érdekében, és félre lehet tenni a belpolitikai nézeteltéréseket, vagy lesznek még bökkenők?

Orbán Viktor: Van egy-két nyilvánvaló probléma, ahol nem lesz egyetértés, de ezeket én nem tekintem a legfontosabb kérdéseknek. Ilyen március 15-e, a népszavazás. A legjobb fölmérések szerint is mintegy kétharmada az embereknek támogatja az uniós csatlakozást, egyharmada pedig nem. A nemzeti ünnep viszont mindenkié. Miért kellene a magyar polgárok legalább egyharmadától, minden harmadik embertől elvenni a nemzeti ünnep örömét?

Kristóf Gábor: A javasló kormányoldal is hajlik ennek a megváltoztatására.

Orbán Viktor: Nem is tud mit csinálni. De nem az ő szándékukat kellene megváltoztatni, hanem a törvényt, hogyha ezt akarnák, mert a törvény, éppen abból a gondolatból kiindulva nem engedi meg, hogy ünnepnapon legyen bármifajta népszavazás. Ez nagyon helyes.

Kristóf Gábor: Hogy ne ossza meg az embereket.

Orbán Viktor: Így van. Minden harmadik emberről beszélünk most, és ki tudja, még a viták milyen eredménnyel zárulnak. Remélem, az arány nem emelkedik. Három fontos és nehéz kérdéscsoport van előttünk, és egyik sem lesz sima, hogy Önt idézzem. Az egyik kérdéscsoport az Unióval való, még hátra lévő, lezáratlan kérdésekben való megállapodás. Hogyan állapodjon meg a kormány. Itt nagyon fontos kérdések találhatók. Meg akarják vonni, illetve át akarják alakítani a korábban adott beruházási adókedvezményeket. Ez mintegy 150 ezer ember munkahelyét érintheti. Ha megvonják az adókedvezményeket, és nem találunk ki helyette egy másik megoldást, hogy itt tartsuk a beruházókat, 150 ezer ember munkahelye kerülhet veszélybe. Ez az egyik kérdéskör. Ehhez kapcsolódik még a mezőgazdaság ügye, hogy az Unióból mennyi pénz jön.

Kristóf Gábor: Most úgy néz ki, hogy ez jól alakul.

Orbán Viktor: A 100 százalékot szeretnénk elérni, de olyan uniós ország nincs, aki ugyanazt a támogatást akarná adni a magyar gazdáknak, mint amit ők kapnak. Tehát egyensúlytalan helyzet marad majd fönn. A második nagyobb kérdéscsomag az új alkotmányos rendszer kérdése. Miután a hatáskörök egy része átkerül Brüsszelbe, ezért újra kell szabályozni e tekintetben a kormány, meg a parlament viszonyát. Mi az, amit a kormány megtehet Brüsszelben a parlament fölhatalmazása nélkül, és mi az, amihez a parlament ragaszkodik.

Kristóf Gábor: Úgy néz ki, hogy ebben is lesz konszenzus.

Orbán Viktor: Bízzunk benne. Egyébként ez minden európai uniós tagállamban, azoknál is, akik alapítók, mind a mai napig vita, tehát állandóan vitatják, hogy hogyan kellene ezt újra alakítani. Nem érdemes azt hinnünk, hogy mikor belépünk, akkor elérünk az éteri nyugalom állapotába. Az Uniónak nem ez a természete. Ott minden kérdés állandóan, újra és újra megfontolásra kerül. Egyébként az életereje is valószínűleg ebből a megújulási képességből fakad. A harmadik kérdéscsomag a belépés következményeinek a kezelése. A belépéskor elég sok negatív hatás éri majd Magyarországot, ha nem készülünk föl ezek kivédésére a hátralévő másfél évben. Árak, bérek kiegyenlítődnek. A magyar ember tudja, hogy az árak mindig hamarabb egyenlítődnek ki, mint a bérek. Ez nagyon súlyos helyzetbe hozhatja a családosokat, meg a nyugdíjasokat. Erre föl kell készülni. A vállalkozóinknak nehezebb verseny föltételek között kell dolgozniuk, 2 és félmillió embernek a magyar vállalkozók adnak ma munkát Magyarországon. Ha ők tönkremennek, az nemcsak a vállalkozók problémája. És a gazdákat is meg kell segíteni, nagyon komoly agrártámogatást kell nekik adni, mert egyébként az egyenlőtlen versenyben a magyar gazdák alulmaradhatnak. Tehát a harmadik kérdéskör arról szól, hogy mit kell tennünk a hátralévő másfél évben, hogy a csatlakozás után ne csalatkozás történjen, hanem öröm és elégedettség legyen.

Kristóf Gábor: De ezt csak kormányoldal és ellenzék együtt tudja megcsinálni.

Orbán Viktor: Megcsinálni a kormány tudja. A nyugdíjak emeléséhez, bérek emeléséhez, mezőgazdasági termelők támogatásához, Széchenyi-terv vagy más terv újraindításához a gazdálkodók, a vállalkozók támogatásához kormánydöntés kell. Az ellenzék persze szorítani fogja ebbe az irányba a kormányt, és az is elképzelhető, hogy esetleg megállapodunk, bár a mostani politikai hangulat nem erről szól. Ha nem állapodunk meg, akkor is szorítani fogjuk a kormányt ebbe az irányba, mert mi nem akarunk semmilyen felelősséget se viselni a csatlakozás után bekövetkező esetleges negatív hatásokért, akkor, hogyha egyébként előre jeleztük ezeket, és megmutattuk a kivédésének lehetőségeit.

Kristóf Gábor: Záró kérdés. Az Európai Néppárt alelnökévé választották Portugáliában a kongresszuson. Mit jelent ez a gyakorlatban az Ön életében, és mit jelent Magyarországnak?

Orbán Viktor: Az Európai Néppárt az Európai Parlament legnagyobb pártja és frakciója. Tehát most, mikor belépünk az Európai Unióba, akkor a döntések egy tekintélyes része az Európai Parlamentben születik majd meg, amikor megválasztjuk a magyar parlamenti képviselőket, ők is itt foglalnak helyet. Az Európai Néppárt pedig ennek a parlamentnek a legnagyobb frakciója, ha úgy tetszik, a kormánypárti frakció. Ez egy olyan szervezet, amelynek van egy elnöke, és van néhány alelnöke. Az alelnökök között a csatlakozni akaró tíz országból, a mostani döntéstől számítva, csak Magyarország képviselteti magát, ami szerintem az ország számára rendkívül előnyös, mert az Európai Parlament legnagyobb frakciójában tudom én a magyar érdekeket mostantól kezdve képviselni. Ez jó Magyarországnak, nekem pedig gyakrabban kell utaznom. Nem kell kiköltöznöm sehova sem, tehát maradok itthon. Sem az ellenfeleimet, sem a barátaimat nem akarom nyugtalanítani ezzel a kijelentéssel, de maradok itthon. Minden reggel újra kezdem magam is, és néha, rendszeres időközönként pedig Brüsszelbe vagy Strasbourgba kell menni néppárti vezetőségi ülésekre.

Kristóf Gábor: Köszönöm szépen, hogy elfogadta a meghívásunkat.