Javul a helyzet Zarkávi halála után?

A legveszedelmesebb és legrettegettebb iraki terrorista likvidálása kétségtelenül jelentős fegyvertényként vonul be a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem krónikájába. Kérdés azonban, hogy az al-Kaida iraki terrorbrigádjának a "lefejezése" (Abu Muszab az-Zarkávi mellett öt vezető munkatársa is életét vesztette a hibhibi célzott légi csapás következtében) valóban az öngyilkos merényletek és rajtaütések végét harangozza-e be a három éve külföldi megszállás alatt élő Irakban?

Dátum: 2006-06-12 13:37:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=58311
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 00:04:28.248654, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

UJJONGÁS HELYETT VISSZAFOGOTTSÁG

Hogy magának az alig három hete hivatalba lépett bagdadi kormányfőnek is kételyei vannak a helyzet gyors jobbra fordulását illetően, azt jól jellemezte Zarkávi megölésének bejelentése. Núri al-Máliki józan hangon, szinte szerényen közölte a sajtó munkatársaival a hónap hírét. Fellépése, hanghordozása élesen elütött Paul Bremer korábbi amerikai nagykövetétől, aki 2003 decemberében a győztesek széles mosolyával, büszkeségtől harsány hangon jelentette be Szaddám Huszein bukott iraki diktátor elfogását (We got him! - Elkaptuk!).

Málikinak a részsiker ellenére valóban nincs oka az ujjongásra. Mert igaz ugyan, hogy Zarkávi likvidálásával az a vezérfigura tűnt el az iraki sakktábláról, aki a síita és a szunnita felekezet közötti szakadék tudatos mélyítésével, a síiták városai és szent helyei ellen elkövetett véres merényletek tucatjaival mindent megtett egy vallási indítékú polgárháború kirobbantásáért Irakban, ám a fanatikus szunniták elszántságát, a terrorizmusnak a Közel-Keleten szinte kiapadhatatlan utánpótlását ismerve dőreség volna azt állítani (avagy akár csak hinni is), hogy az iraki al-Kaida lefejezése kegyelemdöfés volt a helyi terroristáknak, s rövidesen már csak rossz emlék lesz a naponta bekövetkező véres merényletek láncolata. Erre enged következtetni - az afganisztáni tálibok bukása után "alámerült" - Omár molla pénteki felhívása is: Zarkávi "mártírhalála" után iraki ifjak ezrei fognak fegyvert ragadni, hogy folytassák a harcot, s közülük bárkiből lehet új Zarkávi.

Az iraki kormányfőnek azért sem volt nagy a mellénye, mert a részsikert megint csak az amerikaiaknak köszönheti Bagdad - még ha az örömhír bejelentését az amerikai parancsnokság átengedte is Málikinak. A célzott légi csapást, a hibhibi ház porig rombolását az amerikai hadsereg hajtotta végre - az iraki fegyveres erők csak a rakétatámadás utáni percekben jelentek meg a füstölgő romhalmaznál.

A megszállók képviselői elégedetten feszítettek ugyan Máliki mellett a csütörtöki bejelentéskor, ám igazából Zalmay Khalilzad nagykövet és George Casey parancsnok öröme sem lehetett teljes. Zarkávi és vezérkara hollétét az amerikai hadsereg önerőből, saját felderítésére támaszkodva nem volt képes "kiszimatolni" - külső segítségre, iraki személy(ek)től kapott fülesre, elfogott terroristák vallomására volt szükség a 25 millió dolláros vérdíjjal körözött terrorista vezér bekerítéséhez. Erre enged következtetni Máliki bejelentése, amely szerint a nyomravezetőnek járó pénzt a hatóságok Irakban fogják kifizetni. A sok apró részletből összerakott kép, Zarkávi és társai tartózkodási helyének térbeli és időbeli behatárolása viszont kétségkívül alapos és eredményes szakértői munkáról tanúskodik.

ZARKÁVI VERESÉGE - MÁLIKI SIKERE

Június nyolcadika két szempontból is sikert jelent az új iraki hatalom számára. Egyrészt Zarkávi halála - átmenetileg legalábbis - meggyengíti a terroristák frontját. Másrészt éppen ezen a napon sikerült kiteljesíteni az új kormány névsorát: Máliki megtalálta azt a három politikust, akiknek miniszteri, illetve államtitkári kinevezésével mind a síiták, mind a szunniták, mind a kurdok elégedettek lehetnek. A kormánylista véglegessé válásával pedig - jelképesen - vereséget szenvedett a szunnita terroristáknak az a stratégiája is, hogy vallási színezetű (mecsetek, szent városok, imámok elleni) merényletekkel uszítsák egymásnak a síita és a szunnita felekezet tagjait.

Ezzel együtt megfigyelők nem számítanak az Irakban folyó fegyveres ellenállás befejeződésére. Inkább abból indulnak ki, hogy Zarkávi halála átmeneti esélyt nyújt az Egyesült Államoknak és iraki szövetségesének a stabilitás erősítését és az erőszak felszámolását célzó erőfeszítéseikben. Ha ezt az esélyt elszalasztják, akkor Zarkávi halála végső soron nem lesz nagyobb hatással a fegyveres fölkelésre, mint Szaddám Huszein elfogása volt két és fél évvel ezelőtt.

Ez a várakozás csendült ki washingtoni vezetők nyilatkozataiból is: a megszólaló politikusok egytől-egyig óvakodtak "áttörésnek" minősíteni az al-Kaida vezérének megölését. George Bush elnök "a felekezeti erőszak folytatódásának" veszélyére figyelmeztetett, míg Donald Rumsfeld védelmi miniszter úgy vélte, hogy Zarkávi likvidálása nyomán "csupán lefékeződik" a lázadók aktivitása, de nem szűnik meg.

Habár a Zarkávi vezette al-Kaida számít a legádázabb terrorcsoportnak Irakban, az arab országban rajta kívül még több mint egy tucat szunnita felkelő csoport tevékenykedik. Többen

közülük ugyanolyan kegyetlen taktikát alkalmaznak, mint Zarkáviék, ám ugyanakkor nem osztják a jordániai születésű terrorista célkitűzését: iszlám kalifátus létrehozását az egykori Mezopotámia területén.

Régóta vita tárgyát képezi az a kérdés, vajon e zek acsoportok teljesen a "saját szakállukra" cselekszenek-e vagy pedig egy központi vezetőtől kapják az utasításokat.

LESZ-E ÚJABB PÁRBESZÉD A SZUNNITA VEZETŐKKEL?

"A fegyveres felkelő csoportok többségére nem lesz semmilyen hatással Zarkávi halála. Az al-Kaida ugyanis egy jól érzékelhető, rendkívül brutális alakulat a különböző felkelő csoportok jóval nagyobb halmazán belül" - véli Anthony Cordesman, a Pentagon korábbi elemzője. Szerinte a többi terrorcsoportot nem fogja közvetlenül érinteni Zarkávi halála, illetve az előbbiek inkább erősödhetnek, amennyiben iraki vezetőjének kiválása meggyengíti az al-Kaidát.

Mások szerint az al-Kaida valószínűleg fokozni fogja merényleteinek a gyakoriságát, mintegy bebizonyítandó, hogy igenis túlélte vezetőjének likvidálását. "Jóllehet Zarkávi halála jelképes nyereség az amerikaiak számára, nem hinném, hogy valódi változás fog bekövetkezni a harcmezőn" - fogalmazott Dominique Thomas francia terrorizmus-szakértő.

Abban viszont a legtöbb megfigyelő egyetért, hogy Zarkávi megölése nyomán az Egyesült Államok és Irak kormánya újabb nekifutásra szánhatja el magát az Anbár tartományban élő szunnita törzsi vezetőknek egy politikai kompromisszum számára történő megnyerése és a fegyveres harc támogatásától való eltántorítása érdekében.

avaly novemberben az amerikaiaknak sikerült áttörést elérniük ezen a téren: rábírták a törzsi vezetőket, hogy bocsátkozzanak párbeszédbe a bagdadi kormány és Washington hivatalos képviselőivel. Első lépésként a helyi hatalmasságok feladták ellenkezésüket azzal szemben, hogy szunnita irakiak is csatlakozhassanak az új iraki hadsereghez és rendőrséghez. A dialógust azonban megtorpedózta az al-Kaida, amely meggyilkolt több, kulcsfontosságú sejket, azaz törzsi vezetőt.

Ha most - Zarkávi halála után - csakugyan újabb közeledési kísérletre kerül sor, úgy sok fog múlni azon, vajon az új bagdadi

kormány valóra váltja-e azt az ígéretét, hogy olyan politikai rendszert akar létrehozni, amelyben helye van minden társadalmi csoportnak, beleértve az elégedetlen szunnitákat is. A június első hetében bejelentett intézkedés, amelynek nyomán mintegy 2500 bebörtönzött fogoly nyeri vissza szabadságát, a jelek szerint azt célozza, hogy erősítse a szunniták bizalmát az új kormányban.

AZ AMERIKAI KÖZVÉLEMÉNY TOVÁBBRA IS SZKEPTIKUS

Zarkávi likvidálása régóta várt katonai sikert jelent az amerikai elnök számára, ám George Bushnak nehéz lesz ebből politikai tőkét kovácsolnia, tekintettel az amerikai közvéleményt az iraki háború kapcsán hatalmába kerítő borúlátásra - vélekednek amerikai elemzők.

Az elnök népszerűsége - nagyrészt éppen az Irak kapcsán fokozódó aggodalmaknak köszönhetően - májusban 35 százalék körüli mélypontra süllyedt. Ezen a terrorista vezér likvidálása is csak rövid távon javíthat.

"A háborúval kapcsolatos vélekedések, noha nincsenek kőbe vésve, mégis meglehetősen szilárdak. Ezért nem hiszem, hogy Zarkávi halála alaposan át tudná formálni a közvéleményt" - vélekedett Karlyn Bowman, a konzervatív American Enterprise Institute elemzője.

Az iraki al-Kaida szervezet vezérének megölése a legkézzelfoghatóbb katonai siker Washington számára Irakban Szaddám Huszein elnök 2003 decemberi elfogása óta. Ám az egykori diktátor őrizetbe vétele csak átmenetileg volt képes javítani Bush népszerűségét, és még rövid távon sem tudta megfékezni a véres erőszakot.

"Szaddám elfogása után kétségtelenül növekedett Bush elnök támogatottsága, ám az még nagyon az iraki háború elején volt. Az emberek akkoriban még sokkal jobban bizakodtak" - tette hozzá Bowman.

A hurrá optimizmusra esetleg hajlamos amerikaiakat is kijózaníthatták vezető képviselők és szenátorok megnyilatkozásai. Joseph Biden demokrata szenátor az NBC televízióban például leszögezte: Zarkávi megölése "kétségkívül jelentős győzelem, ám ettől még nem áll helyre a béke Irakban". Tom Lantos, a képviselőház külügyi bizottságának rangidős demokrata párti tagja pedig kijelentette: a terrorista vezér likvidálása várhatóan pozitív hatással lesz az iraki belbiztonságra, ám Amerikának ettől még nem szabad hamis önelégültségben ringatnia magát.

Bush elnök - a jövendő stratégiát megszabó iraki-amerikai tanácskozást beharangozva - maga is rendkívül óvatos hangot ütött meg, a kormányzat pedig sietett cáfolni azokat a kijelentéseket, amelyek szerint Zarkávi halála nyomán jelentősen alábbhagy majd Irakban a felkelők tevékenysége.

"Ha Bush folyton azt hajtogatja, hogy javul a helyzet, ám a felkelés folytatódik - ez bizony vegyes tartalmú üzenet. Ez pedig nem sokat változtat a dolgokon" - mondta Bowman.

MTI - Fidesz.hu