400 éves az osztrák császári korona
Négyszáz évvel ezelőtt, 1602-ben II. Rudolf német-római császár (1552-1612) prágai udvari műhelyében magánjellegű házi koronát készíttetett magának, mert bizonyos ceremóniákon nem akart mindig a Nürnbergben őrzött birodalmi koronára ráutalva lenni. Ezt a koronát, amely Ausztria császársággá emelkedése, 1804 óta a Monarchia megszűnéséig annak jelképe volt, a nyugati világ legszebb koronái közt tartják számon.
Dátum: 2002-10-30 14:34:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=5378
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:52:09.717899, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Az természetesen csak mese, hogy Rudolf, aki magánjellegű érdeklődése (szépművészetek, zene, csillagászat, csillagjóslás, alkímia) végett elhanyagolta uralkodói kötelességeit, maga is részt vett volna a korona elkészítésében. Az viszont tény, hogy nagy befolyást gyakorolt a korona külalakjára, amely Jan Vermeyen udvari aranyműves elképzelései szerint nyerte el végleges formáját.
Mintaképéül a valamikori mitra-koronák szolgáltak, amilyenek a III. Frigyesről, vagy fiáról, I. Miksáról festett képeken láthatók. A kereken négy kiló súlyú korona 28,6 centiméter magas, aranyból, zománcból és drágakövekből készült, gazdagon díszítve gyöngyökkel, rubintokkal és egyetlen zafírral.
A koronán olvasható felirat félreérthetetlenül utal megrendelőjére és elkészítésének dátumára: RUD(OLPHUS). ROM(ANORUM). IMP(ERATOR). HUNG(ARIAE). ET. BOH(EMIAE). REX. CONSTRUXIT. MDCII.
A mitra három sík lapján Rudolf koronázásainak jelenetei láthatóak: német-római császárrá koronázása a frankfurti dómban, fellovaglása a pozsonyi koronázási dombra és ünnepi bevonulása a Hradzsinba, magyar, illetve cseh királlyá történt megkoronázásakor.
A mitra negyedik síkja a császárnak a törökök fölötti győzelmét örökíti meg.
Rudolf öccse és egyben utódja - akárcsak a későbbi utódok is -, Mátyás császár magánkoronaként őrizte a koronát és stílusban hozzá illő birodalmi almát és jogart is készíttetett.
Amikor Bonaparte Napóleon 1804. május 18-án kikiáltotta a császárságot Franciaországban (koronázására csak december 2-án került sor VII. Pius pápa jelenlétében) az akkori német-római császár, II. Ferenc felvette az örökletes osztrák császári címet (I.
Ferencként uralkodott tovább), s annak megakadályozására, hogy Napóleon kinyújthassa kezét a birodalmi korona után, 1806. augusztus 6-án lemondott a német-római császári címről, ami az amúgy is agonizáló császárság végét jelentette.
Az újonnan alakult Osztrák Császárság koronája a Rudolf által készíttetett korona lett - osztrák császárnak ezzel a koronával történő megkoronázására azonban soha nem került sor. Ezért azután a korona a Monarchia 1918-ban történt felbomlásáig csupán a császárság
jelképeként létezett. A régi birodalmi korona mellett ma is ott látható a bécsi Hofburg kincstárában.
Ezzel szemben Magyarország valamennyi uralkodóját - a Habsburgokat is - Szent István koronájával kellett megkoronázni. Utolsónak 1916-ban Károlyt (I. Károly osztrák császárt és IV. Károly magyar királyt) koronázták meg vele. Magyarországon csak megkoronázásuk időpontjától számították uralkodásukat - I. Ferenc József estében például 1867-től. Akit ugyanis nem Szent István koronájával koronáztak meg, az a magyar közjog szerint nem volt ura az országnak - jegyzi meg ismertetésében az APA.
MTI - fidesz.hu