Másfélszer több pénzt kapnak a nagyüzemek, mint a gazdák
Családok százezrei válhatnak földönfutóvá az uniós csatlakozás után, ha nem változtat agrárpolitikáján a kormány. A baj úgy kerülhető el, ha nagyüzem és családi gazdaság valóban egyenlő esélyekkel fut neki a világpiaci versenynek - vélekedik Jakab István, a Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetségének elnöke, akit jelenünk, közeljövőnk alakulásáról kérdeztük.
Dátum: 2002-11-02 11:54:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=5436
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:52:27.743542, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Nánási Tamás írása, Szabad Föld,2002.11.1
- A rendszerváltás után tizenkét évvel még mindig nem fejeződött be a tulajdonviszonyok átrendeződése a mezőgazdaságban. A hazai közvélemény jelentős része még mindig nem ismerte el az önálló, független parasztgazdaságok létjogosultságát - summázta elöljáróban jelen állapotunk feletti fájdalmát Jakab István. - Pedig a korábbi ellenszél után a legutóbbi kormány, főként utolsó esztendejében, támogatta a végleges rendezést. Intézkedések, törvények sora segítette a családi üzemek talpra állását. Mindeközben a nagyüzemek még mindig másfélszer több pénzt kaptak az államtól, mint az egyéni gazdák. Most az inga még inkább feléjük lendült. Pedig nagyon időszerű lenne már félretenni a megkülönböztetést. Olyan agrárpolitika kellene, mely minden gazdálkodót egyenlő mércével mér, és felvállalja valamennyi termelő érdekét.
- Mindez kísértetiesen hasonlít a jelenlegi kormány által meghirdetett elvekhez. Ezek szerint a szektorsemleges agrárpolitikával önök is egyetértenek?
- A kormány csak szavakban hirdeti mindezt, a valóságban ennek a fordítottja érvényesül. Jó példa erre a mostanság meghir-detett, hatvanmilliárd forint költségvetési hozzájárulást jelentő adósságrendezési program. A bankhitelek zömét a nagyüzemek vették fel. A kisgazdaságok többségének nincs adóssága - nem azért, mert nem kértek hitelt, hanem mert nem kaptak -, ezért rájuk nem vonatkozik a rendelkezés. Akkor beszélhetnénk semlegességről, ha az egyéni gazdákat, akik most jelentős versenyhátrányba kerülnek, legalább akkora támogatással segítené a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, mint amennyi hitelt a nagyüzemeknek támogatásként elenged.
- Ennek ellenére egyes vélemények szerint a kormány láthatóan tudomásul veszi a családi gazdaságok létezését. Nincs szó arról, hogy tönkre akarnák tenni ezt a réteget. Önök is így tapasztalják?
- Csakugyan ezt hirdette, ám eddig az ellenkezőjét tapasztaltuk. Egyik hónapról a másikra kettétört a családi gazdaságok megerősítését szolgáló folyamat. Nincs lehetőség a családi üzemek földbirtokainak növelésére. Törölték erre szóló törvényi jogosítványainkat, amelyek elsőbbséget jelentettek a haszonbérletben és a vásárlásban. Leállították, elérhetetlenné tették a föld- és eszközvételt, a telephely létesítését segítő kedvezményes hitelforrásokat. Az állam által felvásárolt szövetkezeti üzletrészeket jóformán ingyen kívánják visszaadni a téeszeknek, kizárva e vagyon birtoklásából a helyben élő termelőket. Már ötszáz napja sincs az országnak az uniós csatlakozásig. Beláthatatlan következményekkel jár az ekkora mértékű agrárpolitikai irányváltás. Nem a száznyolcvan fokos fordulat kierőszakolása, nem a szembenállás erősítése, hanem az egység, az összefogás megteremtése lenne az unió kapujában a kormány feladata.
- A nagyüzemek előtérbe állítása hogyan hathat a magyar mezőgazdaság teljesítményére?
- A nagyüzembarát politika átmenetileg az ágazat hatékonyságának és teljesítményének növekedésével járhat. Ám az ország sokat kockáztat azzal, ha erre az útra lép. Hiszen az uniós közös agrárpolitika reformjának lényege a nagy agrárgyárak megszüntetése, a támogatások mértékének korlátozása. A kicsiket is segítenünk kell, ha nem akarjuk elvenni a falvakban élők kenyerét, ha nem akarjuk, hogy jobb híján a városokba vándoroljanak, ha jelentőséget tulajdonítunk a környezetvédelemnek és a vidéki táj fenntartásának. Felettébb érdekesnek tartom, hogy míg a Lajtán túl ezer hektárban húznák meg a támogatható üzemnagyság felső határát, mi a több ezer hektáros nagybirtokban látjuk a jövőt. Érdekes az is, hogy háttérbe szorítjuk a nyugati példákat követő gazdaszövetkezéseket. Szintén érthetetlen, hogy miért nem használjuk ki jól a környezetbarát termelésben rejlő lehetőségeket, holott e téren is számíthatnánk az Európai Unió forrásaira.
- Vajon miért van az, hogy más úton járunk, mint az uniós gyakorlat? Netán a kormány nem ismeri ezeket a folyamatokat? Vagy a rövid távú célok más szemléletet diktálnak?
- Én a kormány szándékát nem kívánom minősíteni. Nyilván elemi érdeke, hogy versenyképesen csatlakozzunk az unióhoz. Ám a döntések végrehajtásakor az ellenérdekelt lobbik a folyamatokat másfelé terelik. A hazai gabona külkereskedelme például néhány külföldi multi kezében van. Ezek a cégek határozzák meg, mikor, milyen árat hajlandók fizetni a magyar búzáért vagy kukoricáért. Nincs másképp a tejiparban vagy a húsfeldolgozásban sem. A versenyképesség pedig azon múlik, milyen áron értékesíthető a termés. Nyugaton ez úgy működik, hogy a gazdák tulajdonosok az élelmiszeriparban és a kereskedelemben is. Ezáltal a feldolgozás és az értékesítés során keletkezett nyereség jelentős része visszaáramlik a termelőkhöz. Nálunk már a privatizációval elúszott ez a lehetőség.
- Mennyire áll fenn a veszélye annak, hogy a honi élelmiszergyártás sorsára jut, azaz a külföldiek kezébe kerül a magyar agrártermelés?
- Egyre több olyan újsághirdetést látok, amelyben tanyákat, egész gazdaságokat kínálnak megvételre tulajdonosaik. És a külföldiek jönnek, telepeket vásárolnak, az új földtörvény által biztosított húszéves bérlettel érik el maguk számára a magyar termőföld elővásárlási jogát az uniós csatlakozásunk utáni időszakra is. A Nemzeti Földalap Kht. működése, az állami földek hasznosítása rövidesen bizonyítja majd a kormányzat valós szándékait. Mi arra kérjük a kormányt, tartsa be korábbi ígéretét, és ne adja el, hanem adja bérbe a helybéli gazdálkodóknak ezt a vagyont. Intő jel, hogy szervezetünket kizárták a nemzeti földalap ellenőrző bizottságából. Ez az intézkedés sajnálatos módon nem a bizalmat és az együttműködési készséget erősíti.
- Alighanem hamarosan népszavazáson mond ítéletet az ország arról, hogy előnyös-e számunkra az uniós tagság. A magyar gazdák a mostani folyamatok láttán hová teszik majd az ikszet ezen a voksoláson?
- Mi kezdettől fogva pártoltuk az uniós belépést. Az utóbbi fél esztendő kormányzati intézkedései azonban kételyeket ébresztettek bennünk. Számunkra elfogadhatatlan az olyan uniós tagság, amikor több százezer család megélhetése válhat bizonytalanná. Az Európai Unió elvárásainak csak a saját problémáival zöld ágra vergődött nemzet képes megfelelni. Ezért szorgalmazzuk az összefogást és a magyar mezőgazdaság szereplőinek egységét. Ne két Magyarországot építsünk, hanem ugyanazt az egyet. A szóba jöhető pénzügyi források a mezőgazdaságból élő polgárok mindegyikét segítsék! Tudomásul kell venni, hogy e szempontból nincs különbség a termelőszövetkezeteken belül vagy kívül gazdálkodók között. Mindegyiknek közös az esélye és közös a leckéje is a jövőbeni piaci helytállást illetően. A jövő évi támogatási rendszerből majd kiderül, hogy a kormányzat a gyakorlatban is felvállalja-e az egyenlő elbírálás elvét, amit szóban már többször megígért. Ennek ismeretében döntjük el, milyen választ adunk a népszavazáson. Most még naponta hallunk arról, hogy az unió számunkra maga a Kánaán. Csak félő, hogy ha a jelenlegi helyzet jelentősen nem javul, ez a sugallt földi paradicsom valójában elviselhetetlenné válik.