Schiffer András: Alkotmányos szerepzavar

A legfőbb ügyész jelölése kapcsán Vastagh Pál MSZP-s képviselő és társai rettenetesen zokon vették, hogy a köztársasági elnök nem óhajtotta megvitatni velük a leendő főügyész személyét. Véletlenül sem gondolták, hogy Sólyom László történetesen így kívánja helyreállítani a pártbefolyástól mentes ügyészség mítoszát. A napokban aztán fény derült a mély megbántottság lélektani okaira.

Dátum: 2006-07-20 11:36:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=60484
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 00:17:00.486410, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Az egyik napilap beszámolója szerint még május végén Petrétei József miniszter egyeztetett Bihari Mihállyal, az Alkotmánybíróság (AB) elnökével, volt MSZP-s országgyűlési képviselővel, hogy alkotmányosan miként valósulhat meg a megyei közigazgatási hivatalok regionális átszervezése. Ez a senki által meg nem cáfolt hír civilizált alkotmányos demokráciában világraszóló skandalum.

A probléma ott kezdődik, hogy Petrétei miniszter hiába egyeztet Bihari elnökkel, hiszen az AB olyan testület, amelynek szuverén tagjai a normakontroll során simán leszavazhatják elnöküket. Az AB anno, az Antall-kormány idején visszautasította, hogy a törvényhozási folyamat során állásfoglalásával befolyásolja a parlamenti vita kimenetelét, az ilyen szerepkör az AB jogállásával is összeegyeztethetetlen. "Az Alkotmánybíróság nem tanácsadója az Országgyűlésnek, hanem bírája az Országgyűlés törvényalkotó munkája eredményének" - szólt a 16/1991-es AB-határozat. Antall József miniszterelnök amúgy a nyilvánosság előtt, hivatalos úton kérte az alkotmánybírák tanácsát. Utódai már kevéssé törődtek az alkotmányos látszattal. A Bokros-csomag parlamenti szentesítését követően Horn Gyula kormányfő és Vastagh miniszter sietve bejelentkeztek az AB elnökénél, Sólyom Lászlónál, de ő visszaüzent: "Az Alkotmánybíróság a Magyar Közlönyön keresztül kommunikál a kormánnyal." Az eredmény ismert: pár hónappal később a taláros testület számos ponton alkotmányellenesnek találta a stabilizációs törvénycsomagot. Vastagh a jelek szerint azóta sem dolgozta fel ezt a traumát.

Az MSZP derékhadát továbbra is valami titokzatos vonzalom fűzi a hetvenes-nyolcvanas évek érdekbeszámítós folyamataihoz, amikor párt- és állami, bírósági és szakszervezeti vezetők levajazták a fontos dolgokat, majd kínosan megszűrt és óvatosan adagolt valóságmorzsákkal tartották féken a néptömegeket.

A jogállam írott és íratlan alkotmányos normái elég világosan rendezik, hogy a különböző hatalmi ágensek miként bonyolódhatnak párbeszédbe egymással: a kormányzat és a bírói fórumok konkrét ügyekben, kizárólag törvényben rögzített beadványok és törvényesen kihirdetett határozatok útján. A politikai szereplők és a bírói hatalom közötti kontaktus persze egyébként sem kívánatos jelenség: gondoljunk csak arra a hangos, de jogos felszisszenésre, amellyel pár éve a kormányoldal fogadta megyei bírósági vezetők és az ellenzéki Fidesz frakcióvezetőjének konzultációját.

A Gyurcsány-Kóka-kormánynak így is akadna bőven egyeztetnivalója; ha komoly jogforrásnak tekinti a helyi önkormányzatok európai chartáját, akkor például közigazgatási reformcsomag és vasúti szárnyvonal-megszüntetések apropóján az érintett önkormányzatok, önkormányzati szövetségek, a pusztulásra ítélt kistelepülések elöljáróival. A helyi közösségek önrendelkezési szabadságát érintő ügyekben a Donáti utca helyett a kormány inkább a polgármesteri hivatalok ajtaján kopogtasson!

SCHIFFER ANDRÁS

HVG - fidesz.hu