A "nem jogállami" iratok forrásértéke

Bár mintegy 3,5 kilométernyi rendszerváltás előtt keletkezett állambiztonsági iratot őriz a Történeti Hivatal, mégis kérdéses, mennyiben ismerhető meg általuk a múlt - vetette fel Kutrucz Katalin, a hivatal elnökhelyettese A "nem jogállami" iratok történeti forrásértéke című konferencia bevezetőjében kedden.

Dátum: 2002-11-12 18:07:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=5732
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:53:58.405939, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A Történeti Hivatalban a magyar tudomány napja alkalmából rendezett konferencián az elnökhelyettes arra figyelmeztetett: konkrét ügyekben nem egyszer csak részigazságok ismerhetőek meg a titkosszolgálati iratokból az akkori állambiztonságot mozgató párt iratai nélkül.

Esetenként pedig még az ellenkezője sem igaz annak, ami egy állambiztonsági dokumentumban olvasható: gondoljunk csak a koncepciós perekre, a provokatív, bomlasztó, lejárató titkosszolgálati játszmákra - fogalmazott Kutrucz Katalin.

Hozzátette ugyanakkor: a Történeti Hivatalban őrzött irattömeg alkalmas arra, hogy az alapján a kiterjedt tudományos kutatás nagy vonalakban feltárja a rendszer működési mechanizmusait, törvényszerűségeit.

Markó György, a hivatal elnöke a katonai elhárítás 1956 előtt keletkezett iratainak elemzése kapcsán elmondta: a forradalom után nagy részüket - utólag már kideríthetetlen logika alapján - kiselejtezték.

Markó György megjegyezte: a mintegy 900 katonai alakulatról összesen 20 objektumdosszié maradt fenn az 1956 előtti időszakból. Az akkori katonai elhárítás munkáját jellemezve megemlítette: még a laktanyák közelében lévő házak lakóit, s olykor egy egész falut is feltérképeztek abból a szempontból, ki a volt horthysta-tiszt, csendőr, kulák, pap, apáca. A hálózati munka kiterjedtségét jellemzi, hogy az alakulatok katonáinak mintegy 10 százaléka ügynök volt, jelentett az akkori elhárításnak.

Okváth Imre, az 1956 után újjászerveződő hírszerzésről szóló előadásában elmondta: a KGB intencióinak megfelelően elsősorban az USA-ra, az NSZK-ra, a Vatikánra és Izraelre, majd pedig a harmadik világ, Afrika és Latin-Amerika egyes országaira kellett koncentrálniuk a magyar felderítőknek.

Ennek során a magyar szolgálatoknak sikerült ügynököt telepíteniük a frankfurti amerikai hírszerző központba, technikai behatolást végrehajtaniuk a Vatikánba, de az akkori vezetés eredményként könyvelte el a bécsi amerikai nagykövetség és a párizsi NATO-parancsnokság új telefonkönyveinek megszerzését is.

Okváth Imre szerint azonban a magyar felderítés, főként a politikai hírszerzés, illetve emigráció bomlasztása terén ért el eredményeket, a hírszerzés fő célját, az ellenség szándékainak első kézből történő megismerését tekintve nem voltak igazán eredményesek akkoriban a magyar felderítők.

MTI - fidesz.hu