Meghalt Malcolm Arnold, a "Kwai folyó" zeneszerzője

Nyolcvannégy éves korában elhunyt Sir Malcolm Arnold, az első brit Oscar-díjas zeneszerző, akinek filmtörténeti jelentősége mellett fontos szerepe volt a rock és a "komolyzene" közti határok elmosásában is.

Dátum: 2006-09-24 12:10:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=64134
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 00:38:43.872590, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A pályáját trombitásként kezdő, karmesterként is tevékenykedő Arnoldot rövid betegséget követően szombaton egy norfolki kórházban érte a halál.

Sir Malcolm Arnold, akit II. Erzsébet királynő 1993-ban emelt nemesi rangra, kilenc szimfóniát, hét balettet, két operát és számos kamaraművet írt, valamint 132 filmhez szerzett zenét. Ő komponálta többek között a Telemark hősei (1965), a Trapéz (1956) és mindenekelőtt Híd a Kwai folyón (1957) című filmek zenéjét is. Ez utóbbiban hangzik fel az azóta legendássá vált füttyös dal, a második világháború idején egy japán fogolytáborban raboskodó angol katonák indulója. Mint menedzsere, Anthony Day elmondta, a zenét mindössze 10 nap alatt komponálta meg Arnold, mivel a rendező, David Lean az utolsó pillanatig nem talált zeneszerzőt művéhez, így az angol művésznek alig másfél hetet adott, hogy kirukkoljon valami frappáns muzsikával. Így született meg minden idők egyik leghíresebb filmzenéje, amelyet később Arnold koncertszvitnek is átdolgozott. Ugyancsak emlékezetes egy 1969-es Copperfield Dávid tv-filmváltozathoz írt zenéje.

Balettjeiben a brit szigetek népzenéjét és meséit is feldolgozta, legutolsó művének, A három testőrnek éppen szombaton volt az ősbemutatója Bradfordban. Az előadást nem halasztották el a szerző halála miatt, hanem emlékének ajánlották. Megzenésítette Robert Burns Kóbor Tamás című költeményét is.

A rock-világban is nagy tisztelettel emlegetik Malcolm Arnold nevét. Ő volt az ugyanis, aki a Royal Philharmonic Orchestrát vezényelte 1969-ben a Deep Purple Concerto For Group and Orchestra című művének bemutatóján a a Royal Albert Hallban. Jon Lord orgonista kompozíciója volt az egyik első olyan darab, amelyben egy szimfonikus nagyzenekar nem csupán háttérkíséretet adott rock-zenéhez, hanem "egyenrangú felekként" találkoztak. Lord és Arnold később is jó viszonyban maradtak, és 1974-ben a karmester dirigálta a londoni szimfonikusokat a billentyűs újabb "fél-klasszikus" művének, a Gemini Suite-nek a felvételén.

MTI - fidesz.hu