Putyin "intézkedésekkel" fenyegeti a külföldi olajcégeket
Az orosz elnök szerdán "intézkedésekkel" fenyegette meg az Oroszországban koncessziós alapon olajat és földgázt kutató és kitermelő külföldi cégeket arra az esetre, ha nem tartják be szerződéses kötelezettségeiket.
Dátum: 2006-09-27 19:09:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=64424
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 00:40:15.921514, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Vlagyimir Putyin az ásványkincsekért felelős orosz miniszterrel, Jurij Trutnyevvel tartott szocsi találkozóján kijelentette: számít arra, hogy a megfelelő hatóságok és a kormány intézkedéseket hoznak azon cégek ellen, amelyek nem "gondosan" dolgoznak, vagy a licencszerződésekben foglalt feltételeknek nem tesznek eleget.
Jurij Trutnyev kedden azzal fenyegetőzött, hogy megvonják a Shelltől a Szahalin-II. olajmező kiaknázására jogosító koncessziót, ha a cég nem tisztázza a környezeti károkkal kapcsolatban felmerült kérdéseket. A miniszter azon programok felülvizsgálatát is kilátásban helyezte, amelyeken a francia Total, illetve a brit-orosz TNK-BP munkálkodik.
Egyes bírálók úgy vélik: Oroszország újabban erősen megkérdőjelezi a külföldi energiakonszernekkel még a kilencvenes években kötött szerződéseket, amelyeket újra szeretne tárgyalni, lehetőség szerint magasabb orosz részesedést elérve.
Elemzések szerint Oroszország egyedül nem volna képes a sarkvidéki föld alatt rejlő ásványkincsek kiaknázására. A készletek feltárása és felszínre hozása mindenütt nehézségbe ütközik, drága berendezések használatát, különleges szakmai ismereteket és tapasztalatokat követel meg. Új infrastruktúrát kell kiépíteni, új csővezetékeket lefektetni. Az arktikus vidéken található teljes szénhidrogénkészlet feltárásának a költségeit 70-110 milliárd dollárra becsülik. Szakemberek véleménye szerint az ehhez szükséges beruházásokra csak a legnagyobb nemzetközi konszernek képesek. Ám - mint a Szahalin-II off-shore olajmező feltárása mutatja, amelyben főszerepet vállal a Shell - még ezek is nehézségekbe ütköznek, és emiatt állandóan fölfelé igazítják költség-előirányzatukat.
Orosz olajkonszernek - köztük a Lukoil, amelyben kisebbsége van egy amerikai cégnek - nemrég adócsökkentést követeltek az orosz kormánytól, arra hivatkozva, hogy enélkül nem képesek a szükséges beruházások finanszírozására. Érvelésük szerint az nem járja, hogy bruttó bevételük 60 százalékát befizetik az államkasszába, miközben az állam elvárja tőlük, hogy erőteljes beruházási tevékenységet folytassanak.
Tetézi a nehézségeket, hogy az orosz állam inkább nehezíti, semmint megkönnyíti külföldi cégek hozzáférését a föld mélyében rejlő ásványkincsekhez. A "stratégiai jelentőségű" készleteket az illetékes minisztérium javaslata értelmében csakis orosz állami kézben lévő cégek tárhatják fel és aknázhatják ki. Arról, hogy hol is húzódik a határ, amely fölött egy gáz- vagy olajmező "stratégiainak" minősül, hónapok óta zajlik a vita. A Gazprom gázkonszern, amely tavaly beszállt az olajüzletbe is, amellett kardoskodik, hogy tegyék alacsonyra a lécet. Ez megnehezítené külföldi vállalatok részvételét, noha másfelől sürgősen szükség lenne rájuk az olaj- és gázvagyon feltárásában.
Ágazati elemzők szerint a kelet- és nyugat-szibériai olajmezők háromnegyedét már mintegy 50 százalékig kiaknázták, a kitermelés egyre nehezebbé válik. Az újonnan fölfedezett mezők viszont általában csak ötödannyi kőolajat rejtenek magukban, mint a 30 évvel ezelőtt feltártak. Oroszország északi sarkvidéki szárazföldi talapzatában - feltételezések szerint - a világ ásványi
energiahordozó-tartalékának körülbelül az egynegyede található. Különösen gazdag lelőhelyeket sejtenek szakemberek a Barents-tenger, a Pecsora-öböl és a Kara-tenger mélyén. Eddig azonban csak kevés helyen tárták fel a szénhidrogénkincset: a sarkvidéken talált olajkészletnek a 7 százalékát, a gázvagyonnak pedig mindössze 3 százalékát aknázták ki.
A Barents-tenger külön mérkőzés színhelye Norvégia és Oroszország között. A két ország évek óta vitázik azon, hol húzódik a határ kettejük között. Oslo a 200 tengeri mérföldes gazdasági övezethatárt tekinti mérvadónak, s ahol (a Spitzbergáktól, illetev Novaja Zemljától mérve) ezek átfedik egymást, ott a felezővonalon húzná meg a határt a Barents-tengeren. Moszkva viszont egy, még a szovjet időkben az ország észak-nyugati csücskétől merőlegesen az Északi sarkig húzott vonalban látja a közös tengeri határt - ez pedig Oroszországnak juttatná a Barents-tenger mélyén rejlő hatalmas szénhidrogén-készletet. Norvég becslés szerint 590 milliárd, orosz vélemény szerint 10 billió köbméter fölgázt rejt a tengeri talapzat. Még az előző, visszafogottabb szám is 20 százalékkal haladja meg az Északi-tenger teljes földgázvagyonát, amelyet a 70-es évek óta aknáz ki Norvégia, Hollandia és Nagy-Britannia.
Jurij Trutnyev, az ásványkincsekért felelős orosz miniszter szerint a sarkvidéki talapzatból akár 13 milliárd tonna (mintegy 210 milliárd hordó) kőolajat és 20 trillió köbméter földgázt lehetne kinyerni. Ennek azonban az a feltétele, hogy az orosz állam a következő tíz évben legalább évi egymilliárd dollárt fektessen az ottani szénhidrogénvagyon kiaknázásába. Cserébe Moszkva mintegy 5 milliárd dollár bevételre tehetne szert a kiaknázási jogok értékesítése révén.
MTI - fidesz.hu