Keller könyve
Nehezen akar világra vergődni Keller László összes rágalmainak gyűjteményes kiadása. Lassabban készül, mint a Luca-széke, s félő, hogy még a karácsonyi könyvvásáron sem Keller vezeti majd a fikciós művek toplistáját.
Dátum: 2002-11-19 12:27:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=5914
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:54:56.181221, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Ugró Miklós írása,www.mno.hu, 2002.11.19
Szegény Kellernek körmére ég a határidő, hiszen a kiadó már az önkormányzati választások előtt várta tőle a teljes kéziratot, de a szerző nem készült el művével. Alapos hazudozáshoz is idő kell, s Keller alaposságához nem férhet kétség. Ám hiába serénykedett a jeles auktor, a tervezett "fehér könyv" nem jelenhetett meg, pedig remegve várták az érintettek és az olvasók. Kár, mert igazi szocialista mű lehetett volna, méltó az 1957-ben kiadott emlékezetes elődjéhez, amely az Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben címet viselte. Abban a három kötetben sem volt egyetlen igaz megállapítás, pedig kerek harminc évig viselte a "hivatalos álláspont" kitüntető címet. A nyilvánosság csak három évtized után értesülhetett arról, hogy a 360 oldalnyi maszlagból nem igaz egy szó sem. Keller számára ez a könyv lehetett volna az igazi, követendő minta, de - mint fentebb jeleztük - kicsúszott a határidőből, s a kiadó lemondott a "fehér könyv" műfajról, mondván: a készülő remekmű egyszerű "összefoglaló" lesz. Amolyan szinopszis, a polgári kormány, s a hozzá kötődő erők gazdasági visszaéléseiről, korrupciógyanús ügyeiről, lenyúlási technikáiról, a klientúraépítésről, a közpénzek elherdálásáról, s egyéb vérlázító témákról.
A késés nem egyedül Keller László hibája. Egy egész csapatot, válogatott legényekből álló gárdát rendeltek a keze alá. Minden minisztériumnak kiadták az ukázt, hordják egy csomóba az előző kormányt lejárató adatokat, dokumentumokat, véleményeket, híreszteléseket, agyrémeket és szívfájdalmakat. Nos, ez a horda bizonyult lassúbbnak a kelleténél. Hordtak volna ők, de nem volt mit. Akadt olyan minisztérium, ahol a belső ellenőrzés nem tárt fel semmiféle visszásságot, mindent rendben talált, még egy nyomorúságos taxicsekkel való visszaélést sem tudott kideríteni. Mi más lehetett a háttérben, ha nem szabotázs! Szégyenkeztek is az új miniszterek, égett a pofázmányukon a bőr, a legelemibb feladatuknak, az elődjük besározásának sem tudnak eleget tenni! Ám, ha már a bársonyszékbe pottyantották őket a nép bizalmából, nem maradtak tétovák, megrendelték külső "független" cégektől, hogy tárjanak már fel valami nagy horderejűt, mindegy mit, elég a halovány sejtetés is, csak azt a drága, jó Kellert ne hagyják kétségek között vergődni. De amire a belső ellenőrzést gatyába rázták, és a tárgyilagos külsősök összegányoltak valami vádat, addigra lezajlott az önkormányzati választás, s Keller kötete még torzónak is csökevényes volt. Akkor és ott abbahagyhatták volna - ami nem megy, azt nem kell erőltetni -, de Keller nem adta fel. Minden áron összehozza azt az összefoglalónak álcázott fehér könyvet, most már saját és a pártja szavahihetősége a tét! S az ő szavahihetőségük megér egy rakás hazugságot. (A kutakodásra áldozott százmilliókon felül.)
Megértjük Keller Lászlót, nagyon mélyről érkezett. Tavaly ilyenkor még az épülő autópályák mentén csócsálta a meleg aszfaltot, s a népek azt hitték, csak azért tartják a pártban, hogy hordozza Kovács László feleslegesnek ítélt bajuszát. Azóta államtitkári rangban ő lett a nagy purifikátor, de akármely magaslatokba emelte pártja, ha életszínvonalában nem is, szellemi nívóján megmaradt egyszerű proletárnak. Tudja, mivel tartozik azoknak, akik küldték. Életbevágóan fontos, hogy "fehér könyvét" sürgősen kiadják, különben fennáll a veszélye annak, hogy a munkakönyvét adják ki.