Navracsics: A politikai felelősség a szocialisták számára egzotikus kategória

A politikai felelősség a szocialisták számára sok szempontból egzotikus kategória - jelentette ki a Fidesz frakcióvezetője a Parlamentben a pénteki, bizalmi szavazást megelőző felszólalásában.

Dátum: 2006-10-06 13:44:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=65112
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 00:43:57.652192, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Navracsics Tibor elmondta, hogy a parlamenti munka első hatvan percét azzal töltötte a baloldal, hogy Orbán Viktort "szidalmazta", majd hozzátette: ez méltánytalan eljárás. Megjegyezte: "ha nincs teljesítmény, akkor marad a retorika".

Amit itt láthattunk, az nem volt más, mint Gyurcsány Ferenc kitörési kísérlete a hazugságspirálból - jelentette ki a frakcióvezető a miniszterlnök felszólalására utalva. Mint fogalmazott, a Fidesz megpróbálja ezt segíteni.

Kifejtette, hogy Gyurcsány Ferenc állításával szemben a Fidesz által javsolt reformalap nem adóemelést jelent. Ez egy olyan alap lenne, amely a reformokhoz szükséges költségeket tartalmazná, éppen azért, hogy ne tűnjön el a kormány "kalapjában" az az anyagi áldozatvállalás, amit most szednek be az emberektől, és amiről sajnos nem tudjuk, hogy hová tűnik. A reformalap azt a célt szolgálja, hogy ha már elvesznek pénzt, akkor annak követhető, átlátható legyen az útja.

Navracsics beszédében felidézte Kuncze Gábor mai nyilatkozatát is, melyben az hangzott el, hogy a polgári demokrácia arról szól, hogy a választópolgárok négy évente elmennek szavazni, ezért kell okosan megfontolni, hogy kire szavazunk. Ezzel kapcsolatban rámutatott: a Fidesz azt mondja, hogy a választópolgárok két választás között is kifejezhetik véleményüket. Visszautalt a taxisblokád idejére, amikor - mint fogalamzott - még a szabaddemokraták is mást gondoltak a szabad véleménynyilvánításról.

Elmondta: ha valóban a polgári demokrácia alapvető mozzanata az, hogy négy évente szavazni kell, és ilyenkor jól meg kell gondolni, hogy hova szavazunk, akkor azt is jól meg kell gondolni, hogy a választópolgárok számára minden információ rendelkezésre áll-e ahhoz, hogy jó döntést hozzanak. Ennek fényében érdemes azt átgondolni, hogy idén tavasszal rendelkezésre állt-e minden információ a megalapozott döntéshez. Leszögezte: a 2006-os országgyűlési választáson a szocialisták jóvoltából ez nem így történt. Visszautalt az azt megelőző időszak gyakorlatára is, amikor több független intézmény - PSZÁF, KSH, APEH - ellen következett be támadás, mindez joggal megalapozhatja a gyanút, hogy a 2006. elején nyilvánosságra került adatok nem mindenben feleltek meg a valóságnak.

Navracsics Tibor felelevenítette a sorozatos külpolitikai incidenseket is. Utalt Gyurcsány Ferenc vatikáni és Angela Merkelnél tett látogatására, illetve Bush magyarországi vizitjére, és az azokat követő megtévesztő sajtónyilatkozatokra, majd rámutatott: Gyurcsány Ferenc az ország külpolitikai hitelét is alapvetően meg tudja ingatni.

Szólt arról is, hogy a választási kampánnyal a szocialisták nem a Fidesz szavazóit "vágták át", hanem a saját szavazóikat, azokat a baloldali szavazókat, akik szívesebben hittek volna Gyurcsánynak, miszerint dübörög a gazdaság. Kiemelte: Gyurcsány Ferenc nem önszántából tört ki a hazugságspirálból, hanem valaki "kilökte" abból, így a kormányfőnek szeptember 17-e után már nem volt más választása.

"A politikai felelősség az Önök számára sok szempontból egzotikus kategória" - jelentette ki a Fidesz frakcióvezetője. A miniszterelnökhöz fordulva úgy fogalmazott: "Lássa be, hogy hazudott, hogy hazugsággal tartotta meg a hatalmát. Ezt követően le lehetne vonni a politikai felelősséget. A politikai felelősség más, mint a jogi felelősség. A politikai felelősség nem a felróhatóság kérdése, hanem a lelkiismeret kérdése". Rámutatott: Gyurcsány Ferenc hazudott, ennek ellenére nem nézett szembe semmivel, legfőképpen önmagával nem.

Végezetül Navracsics Tibor idézte Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt 2004. szeptemberi, a kormányprogram vitájában elhangzott mondatait: "A politikus, ha tehetséges, ha ügyes, meg tudja szerezni a hatalmat. A jó politikus pedig le is tud róla mondani. Az előbbi szakmai, az utóbbi emberi erény". Ennek tükrében Navracsics Tibor felszólította Gyurcsány Ferencet: a vita végén gyakorolja ezt az erényt.

***

A következőkben közöljük a Fidesz-frakcióvezető felszólalásának szó szerinti leiratát.

Tisztelt Elnök asszony, Miniszterelnök Úr, Tisztelt Képviselőtársaim!

Hatvan perc telt el eddig el ebből a vitából, ugye miniszterelnök úr 40 perce és frakcióvezető asszony 20 perce, és én nagyon sajnálom, hogy ennek a 60 percnek a jelentős részét a Parlamentben helyet foglaló ellenzéki pártok és személy szerint Orbán Viktor szidalmazásával és gyalázásával töltötték. Sajnálom, azt is sajnálom, hogy nem látják be, hogy ez méltánytalan eljárás ma, amikor bizalmi szavazásról folyik a vita. De hát mondhatjuk azt, hogy ha nincs teljesítmény, akkor marad a retorika. Ha nem lehet az előnyöket kidomborítani, akkor legalább a másik fél hátrányait próbáljuk megmutatni és próbálunk valami olyan ellenségképet gyártani, amivel majd azt lehet mondani az embereknek, hogy féljél, mert jön a krampusz és el fog vinni téged, virgácsot is kapsz, nem csak cukrot, nemcsak szaloncukrot.

Amit itt láthatunk és amit az elmúlt napokban láthattunk, ha jól értesültem, akkor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr kitörési kísérlete a hazugságspirálból. Mi a magunk módján próbálunk hozzájárulni, próbálunk segíteni a hazugságspirálból való kitörést, ezért - ha megengedik - akkor egy-két ponton a mai beszédben elhangzottakat korrigálnám, vagy árnyalnám, vagy mondhatjuk azt, hogy az igazság egy másik részletét is kibontanám. A kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna - ezt egy olyan ember mondta, aki szerintem kikérné magának azt, hogy lejobboldalizzák - Tamás Gáspár Miklós volt ez az ember.

Annyiban egyébként megfelel a valóságnak, hogy Tamás Gáspár Miklós azon baloldali emberek közé tartozik, akik szintén szükségesnek tartanák, hogy Gyurcsány Ferenc lemondjon a miniszterelnöki pozíciójából. Mondok néhány mozzanatot, hogyha megengedik. Most is azt mondjuk, miniszterelnök úr, hogy optimális esetben adó- és járulékcsökkentésre van szükség. A reformalap nem adónövelés jelent, Miniszterelnök úr. Bár azt már megszoktuk, és talán önök így szocializálódtak, hiszen ugye magamfajta emberek az egyetem még tanulhatták a tudományos szocializmust, amelynek az alapdefiníciója, öndefiníciója az volt, hogy az egyetlen érvényes világnézet, amely a világ minden jelenségére érvényes magyarázatot tud adni és tudjuk, hogy Önök szerint sokkal okosabb lenne, ha a Fidesz a saját programját az MSZP-vel íratná meg.

De engedjék meg, hogy a saját fogalmainkat és a saját elképzeléseinket mégiscsak a saját világlátásunk szerint alakítsuk. A reformalap egy olyan alap lenne, amely a reformokhoz szükséges költségeket tartalmazzák éppen azért, hogy ne tűnjön el abban a nagy kalapban az Önök által megkövetelt anyagi hozzájárulás, anyagi áldozat, amit most szednek be az emberektől, és amiről sajnos nem tudjuk, hogy hova tűnik el. Nem tudjuk, hogy hova tűnik, mert Önök - és ismét idézek: négy évig nem csináltak semmit, és az elmúlt másfél-két évben hazudtak.

Hasonlóképpen, bár ezt már Ön korrigálta, valóban a választási kampányban mi azt mondtuk, hogy több pénz kell az egészségügynek. Nem pusztán egészségügyi reform. És így utólag azt kell vallani, hogy igazunk volt. Mert valóban pénz kellene az egészségügynek, sajnos Egészségügyi Miniszter úr most nincs itt, hogy alátámaszthassa ennek az állításnak az igazságtartalmát, de a helyzet az, hogy ha kinézünk, körülnézünk, akkor azt láthatjuk, hogy az egészségügy szinte minden szakmai csoportja most éppen tüntet, tüntetni készül, tiltakozik, petíciót ad le, és az az egyetlen kérésük, hogyha lehet, akkor tegyék ismét működőképessé az egészségügyet, ne vonjanak el onnan több forrást; és bár derék dolog, hogy Önök folyamatosan megvédik a nyugdíjasokat a 13. havi nyugdíjtól, és annak elvételétől, de azért azt tudni kell, hogy Önök ezekkel az elvonásokkal elveszik a 13. havi nyugdíjat.

Elvesznek, szociológusok számítása szerint éves szinten 50-60 ezer forintot a háztartásoktól, ez körülbelül a 13. havi nyugdíj összegének megfelelő, vagyis a reformalap éppen azt a célt szolgálná, kedves Miniszterelnök úr, hogy ha már Önök elvesznek pénzt, akkor legalább követhető legyen annak a pénznek az útja. Ugyanis a reform az nem azt jelenti, hogy ma bevezetik a reformot, amit még be sem vezettek, sőt azt sem tudjuk igazából, hogy Önök milyen reformot akarnak bevezetni, és holnap ez már megtakarítást eredményezzen. Pontosan tudja, hogy a reform az első időszakban többletráfordítás - követően meg, ebből adódóan jó lenne, hogyha már egyszer valóban elszánják magukat a reformra és nemcsak beszélnek róla és nemcsak a retorika szintjén űzik a reformok kormánya jelkép csiszolását, akkor jobb lenne, hogyha ezt követhető módon fordíthatnák rá az átalakításra.

De ha megengedik, a hazugságspirálból való kitörés segítése után én igazán két dologról szeretnék ma beszélni. Ma reggel, Kuncze Gábor Frakcióvezető úr, az egyik televíziós adásban azt mondta, hogy a polgári demokrácia - remélem jól idézem - arról szól, hogy a választópolgárok négy évente elmennek szavazni, ezért kell okosan megfontolni, hogy kire szavaznak. Jól idéztem, Frakcióvezető úr? - nagyjából, köszönöm szépen, megtisztelő az elismerése.

Mi nem egészen ezt, mi azt mondjuk, hogy a két választás között is a választópolgárok kifejezhetik a nézeteiket, én úgy tudom, hogy 1990-ben a taxisblokád idején a Szabaddemokraták Szövetsége is más demokráciai felfogást vallott, de most ezen szerintem most lendüljünk túl - bár mi azóta is azt valljuk, ha jól tudom, a Szabaddemokraták Szövetsége most nem, de most ezen a definíciós kérdésen lendüljünk túl, ne ragadjunk le.

Ugyanis itt érdemes azt megnézni, hogyha valóban a polgári demokrácia egyik alapvető mozzanata az, hogy négyévente szavazni kell, és akkor jól meg kell gondolni, hogy hogyan szavazunk, akkor én azt hiszem, hogy jól meg kell azt is gondolni, hogy a választópolgárok számára minden információ rendelkezésre áll-e ahhoz, hogy jó döntést hozzanak. És ennek fényében - én azt hiszem - érdemes végiggondolni, hogy idén tavasszal a választópolgárok számára minden információ rendelkezésre állt-e ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzanak.

Az a helyzet Miniszterelnök Úr, hogy az Önök jóvoltából nem állt rendelkezésre a választópolgárok számára minden információ, hogy jó döntést hozzanak. Egyrészt azért nem, mert az azt megelőző időszak gyakorlata is már olyan volt, lehet, hogy tendenciózusnak tűnik a feltételezés, de több olyan független intézmény ellen következett be támadás, amely joggal megalapozhatja azt a gyanúnkat, hogy talán a 2006. elején nyilvánosságra került adatok nem mindenben feleltek meg a valóságnak. Hogy csak egy-két példát mondjak. Az APEH-nél volt egy adatmásolási botrány. Az Állami Pénzügyi Felügyeletek Szolgálatának vezetőjét, Szász Károlyt úgy mozdították el, hogy ehhez törvényt módosítottak. A KSH vezetőségét úgy mozdították el, hogy utána munkaügyi bíróság visszahelyezte őket, illetve igazat adott nekik a jogvitában és ezt követően az Európai Statisztikai Hivatal felhívta arra a figyelmet, hogy KSH adatszolgáltatása legalábbis bizonytalan hitelességű, amely azt mondhatjuk, hogy elég régen fordult utoljára elő a KSH-ban.

De azt is mondhatjuk, hogy jelenlévő Pénzügyminiszter úr a 2006-os év első negyedévi államháztartási adatait nem engedte nyilvánosságra hozni, annak jegyében, hogy ez esetleg zavart okozna a választási kampányban. a belpolitikai hangulatot kedvezőtlen irányba befolyásolná, mint ahogyan ő mondta. De mehetünk tovább is, mert valóban igaza van, ez még a május 26-i beszéd előtt történt.

Ön kiutazott Luxemburgba, a konvergenciaprogrammal. Jean Claude Junker-rel tárgyalt, úgy, hogy nem volt lefordítva idegen nyelvre a konvergenciaprogram. Ezt követően azt nyilatkozták, hogy Jean Claude Junker abszolút támogatja a konvergenciaprogramot, teljesen egyetért a kitűzéseivel és jónak tartja. Jean Claude Junker nem olvashatta a konvergenciaprogramot, az Ön szóbeli tájékoztatóját hallhatta, de hát azért ez mégsem az, hogy olvashatta volna.

De hát mondhatjuk a nemzetközi kalandokat is. Ott volt a II. János Pál pápánál tett látogatást követő kínos diplomáciai incidens. George Bush itteni látogatását követő kínos diplomáciai incidens. Angela Merkelnél tett látogatását követő kínos diplomáciai incidens. Ami azt mutatja, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy Ön időnként meglehetősen nagyvonalúan bánik a tényekkel, adott esetben a tények elhallgatásával, hanem azt is jelenti, hogy a nemzetközi hitelünket is alapvetően meg tudja ingatni.

Önök azt mondják, hogy tökmindegy hogy hazudtak, mert mi azt mondtuk, hogy válsághelyzetben van az ország, vagy közel van egy válsághelyzethez az ország tavasszal is, tehát ha egy választópolgár nagyon akarta volna tudni, akkor a mi adatainkból tudta volna. Ez nem menti az Önök felelősségét, ne haragudjon. Önök ugyanis nem azokat az embereket vágták át, akik ránk szavaztak. Mert azok tudták az igazságot, mert ránk szavaztak. Önök a saját szavazóikat vágták át. Önök a saját szavazóikat vágták át, kedves Miniszterelnök Úr, azokat a baloldali szavazókat, akik szívesebben hittek volna Önöknek, miszerint jó helyzetben van a költségvetés, nem kell azzal semmit sem csinálni, lendületben van az ország, dübörög a gazdaság, minket irigyel Németország, Franciaország és még nem tudom, hogy hány ország. Vagyis Önök szerint minden rendben volt. Mi voltunk azok, akik hisztériát keltettünk, mi voltunk azok, akik depresszió-kampányt folytattunk, hogy aztán kiderüljön május 26-án szűk körben, hogy nekünk volt igazunk.

És ha megengedi, akkor ennek a demokratikus felhatalmazás tartalmi részének tartalmi elemét itt hangsúlyoznám ki. Ugyanis itt nem arról van szó, hogy Ön önszántából elindult kitörni a hazugságspirálból, hanem arról van szó, hogy egy május 26-án frakcióülésen elmondott beszéd szeptember 17-én kikerült. Ön nem akarta, hogy kikerüljön. Vagy legalábbis Ön azt állítja, hogy nem akarta, hogy kikerüljön. Tehát nem Ön határozta el azt, hogy ki fog törni a hazugságspirálból, hanem valaki Önt kilökte, vagy megpróbálja kilökni a hazugságspirálból, Miniszterelnök Úr.

Ön nem akart szembenézni saját magával és jöhet ilyen képzavarokkal, hogy a cselekvés önmaga volt a szembenézés. Más. Nem akart szembenézni a hazugsággal, nem akart szembenézni magával, szeptember 17. után nem volt más választása. Illetve dehogyis nem. Mert azt választotta, hogy az elmúlt 16. évre kenje az egész felelősséget. Időben terítse szét a felelősséget. Akkor a köztársasági elnök úr azt mondta, hogy ez nem helyes, kérjen bocsánatot. Ön nem kért bocsánatot, akkor térben próbálta kiteríteni a felelősséget, azt mondta, hogy mindenki ezt csinálja. Csakhogy ez sem állja meg a helyét, Miniszterelnök Úr. Önnek személyesen kell viselnie a felelősséget, éppen azért, mert ez egy demokratikus politikai berendezkedés. Én tudom, hogy Önök számára a politikai felelősség sok szempontból egzotikus kategória, és nem ismerik annak minden részletét, de ha megengedi akkor itt most át is térnék ennek a megvilágítására, vagy az igazság eme részletének a kibontására.

Miniszterelnök Úr! Én akár még azt is elhiszem, hogy Ön jó szándékból hazudott korábban. Ön azért hazudott esetleg, hogy a választópolgárai számára kellemesebb perceket szerezzen. De hazudott. Lássa be, hogy hazudott. Hazugsággal tartotta meg a hatalmát. Hazugsággal szervezte meg és hazugságra alapozta meg azt a választási kampányt, amely kétségtelenül Önöknek sikert hozott. Ezt követően le lehetne vonni a politikai felelősséget. A politikai felelősség nem a jogi felelősség, Miniszterelnök Úr. A politikai felelősség nem a felróhatóság kérdése. A politikai felelősség a lelkiismeret kérdése, Miniszterelnök úr. És Ön hazudott, május 26-án a barátainak elmondta, de másnak nem akarta elmondani. Kicsusszant az igazság, tudja? Kicsusszant az az igazság, hogy Ön a barátainak azt mondta, akik ott voltak, azok tudják megmondani, hogy cinkos mosollyal, vagy pedig ahogy Ön állítja, szenvedélyes pátosszal azt, hogy hazudtak az elmúlt másfél-két évben - még ezek a legszalonképesebb részek, amiket lehet idézni ebből a beszédből, a többi részt nem idézem, ha megengedik, de miután szeptember 17-én ez kikerült, ezt követően sem nézett szembe Ön senkivel. Nem nézett szembe senkivel, főleg nem Önmagával.

Amikor a Köztársasági Elnök Úr felszólította Önt, hogy kérjen bocsánatot, amiért menekülésében mindenkit próbál besározni, akkor ezt nem tette. Amikor a Köztársasági Elnök október 1-én, a választások estéjén azt mondta, hogy a miniszterelnök folyamatosan kitér az alapkérdés tisztázása elől. Nem ismeri el, hogy megengedhetetlen eszközöket használt annak érdekében, hogy a hatalmat megtartsa. És azután fogjon hozzá az állami pénzügyek rendbetételéhez, akkor Ön nem tett semmit, hanem menekült tovább. Amikor a Köztársasági Elnök azt írja, hogy a bizalmi kérdés fölvetése helyes, azonban az indítvány továbbra is megkerüli az alapkérdést, akkor sem tett semmit. Ebben a beszédében sem tett semmit. Ön nem nézett szembe semmivel, legfőképpen Önmagával nem nézett szembe.

Miniszterelnök úr. Én már akkor sejtettem, hogy baj van, amikor az augusztus 20-i ünnepségen meghalt 5 ember, illetve az azt követő viharban, és azt kértük, hogy egy független vizsgálóbizottságot rendeljen ki, és ha lehet, akkor ne azt az embert bízza meg a vizsgálat lefolytatásával, aki a jogszabályból adódóan felelős azért, hogy a rendezvény szervezett formában, békés formában történjen meg. Ön erre nem volt hajlandó, mind a mai napig nem kaptuk meg a magyarázatot, mert nem hajlandó velünk szóba állni, hogy miért nem nevezett meg legalább egyetlen független szakértőt, aki kivizsgálta volna az egészet. Én már ekkor sejtettem, hogy valami probléma lehet a politikai felelősség fogalmának értelmezésével. Önök között is van ám, aki érti. Azt hiszem, Petrétei miniszter úr esete példázza. A politikai felelősség és a jogi felelősség különböző dolog. Petrétei miniszter úrnak volt bátorsága, volt lelkiismerete felajánlani a lemondását. Amikor a Szabadság téri atrocitások történtek, ő ezt megtette.

Önöknél, az Önök fejében ez meg sem fordult, Miniszterelnök úr. Nem fogom Önt most kényelmetlen helyzetbe hozni azzal, hogy most szembeállítom Önökkel. De a politikai felelősség - értsék meg - hogy a politikai felelősség a lelkiismeret kérdése, nem a felróhatóság kérdése. Ez Önre is igaz. Önnek is meg kell fontolnia , hogy az a helyzet, ami ma előállt - ami egyébként az ország túlnyomó többségénél Ön miatt állt elő - valahogyan kezelni kell.

Ezért nem politikai felelősséget visel, beszélhet Ön 40 percet, gyalázhatja Ön Orbán Viktort személy szerint, de a helyzet azért mégiscsak az, hogy Ön hazudott a választási kampányban. Önök alapozták hazugságra a választási kampányukat. Az Önök szavait idézve: Önök nem csináltak semmit négy évig. Nem öt évig, nem hat évig, nem tizenhat évig. Négy évig nem csináltak semmit, és az utóbbi másfél-két évben folyamatosan hazudtak.

Miniszterelnök Úr! Azt szokták mondani, klasszikusokat pontosan. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt a kormányprogram vitájában 2004. szeptemberében a következőt mondta: "A politikus, ha tehetséges, ha ügyes, meg tudja szerezni a hatalmat. A jó politikus pedig le is tud róla mondani. Az előbbi szakmai, az utóbbi emberi erény." Miniszterelnök Úr, most kérem, a vita végén gyakorolja ezt az emberi erényt!

fidesz.hu