Balog Zoltán: 2006. október 6. gyásznap, mégis ünnep

2006. október 6. gyásznap, és mégis ünnep - szögezte le Balog Zoltán, országgyűlési képviselő beszédében a Fidesz Kossuth téri nagygyűlésén.

Dátum: 2006-10-06 17:18:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=65131
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 00:44:04.126850, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Kedves Barátaim. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal, ezt mondja az apostol. 2006. október 6-a gyásznap, és mégis ünnep. A gyászra több okunk is van. Tizenhárom vértanú tábornok annak idején, ma pedig a Magyar Országgyűlésben egy megcsúfolt demokrácia. De az ünneplésre is van okunk, mert ide a Kossuth térre mégis ünnepelni jöttünk. Mi a Kossuth térre általában ünnepelni szoktunk jönni. Mert ha ennyi jóakaratú ember egyszerre, egy helyen, egy akarattal, békés szándékkal összejön, az ünnep. Ünnep akkor is, ha egyébként nincs rendben minden körülöttünk. Ünnep akkor is, ha egyébként beborult az ég Magyarország felett. Ünnep akkor is, ha közös akaratunk elé akadályok tornyosulnak, mégis ünnep.

A közösség, az egybetartozás és a demokrácia ünnepe. Hiszen vállaljuk, hogy egybe tartozunk, hogy egyet akarunk, és nem hagyjuk megfélemlíteni magunkat holmi fenyegetésekkel. Ragaszkodunk alkotmányos jogunkhoz, hogy akár az Országgyűlésben, akár saját választóközösségeinkben, akár a nyilvánosság színterein a városok, a falvak utcáin, terein kinyilváníthassuk véleményünket, képviselhessük álláspontunkat. Ünnepelni persze van más okunk is, az egybetartozás, az alkotmányos bátorság feletti örömön túl. Győztünk, győztünk a 2006-os önkormányzati választásokon. Győztünk olyan fölénnyel, amilyen fölénnyel az elmúlt 16 évben politikai párt Magyarországon még nem győzedelmeskedett. Nem volt igazuk azoknak, akik legyintettek a magyar népre, akik azt mondták, nem bízik már itt a választás erejében senki sem.

Nem így volt, legközelebb ne legyetek hát kicsi hitűek, ne legyünk kicsiny hitűek. Ennek a győzelemnek több tanulsága is van. Az egyik legfontosabb az, hogy az ember ragaszkodjon saját értékeihez. Aki egy, vagy két vereség után feladja vállalt hitét, reményét és a benne mindig a jobbra törő akaratot, s elkullog, hogy más hasznosabbnak tűnő tevékenység után nézzen, az legyőzetett. De aki marad, aki itt marad, és tovább dolgozik azokért a célokért, amelyeket igaznak, jónak és hitelesnek ismert meg, az előbb-utóbb eljut ezekhez a célokhoz. Mi nem mondunk le hitünkről. Mi nem mondunk le reményeinkről, de nem mondhatunk le a szeretetről sem. Akármennyi gyűlölet árad felénk, mert a gyűlöleten át süt a szeretet, és a szeretet mindig erősebb, mint a gyűlölet. És nem mondunk le arról a meggyőződésünkről sem, hogy egy államnak, egy kormánynak bizony nem egyszerűen csak a többség akaratát és színvonalát kell képviselnie, hanem fel kell mutatni egy szellemi, erkölcsi minőséget is, és azt kell képviselnie állampolgárai felé. Elsősorban ezért vagyunk most itt. A mérce, a mérce miatt. A mérce, amihez cselekedeteinket mérjük, nem szubjektív döntés. Még csak nem is valamilyen közmegegyezés eredménye, hanem elfogadása a keresztyén erkölcsi világrendnek.

Még ha nem is tudunk mindig, minden helyzetben ennek megfelelni. De a mérce azért marad. Világosan kell látnunk, hogy hamis, rossz eszközökkel jót elérünk. Igaz ügyet szolgálni nem lehet. A cél soha sem szentesítheti az eszközt. A hatalom megtartásának célja megint végképp nem. Ha ez a gát átszakad, vagy a cél minden eszközt szentesít, akkor nem lesz megállás. Akkor elszabadul a pokol, ne engedjük. Hiszen mi is esendőek vagyunk. Azért ne felejtsük el, hogy mi is esendőek vagyunk, velünk is előfordul, hogy nem merünk az igazság mellett dönteni. De az a hazugság, amely ellen most harcolunk, nem egyszerűen emberi jellemhiba, puszta esendőség. Ez a hazugság. Ezrek, milliók életét tette és teszi tönkre. Ez a hazugság károsítja, rombolja a demokratikus választásokba tisztességes, ellenőrizhető hatalomba vetett hitünket. Ez a hazugság fenyeget. Ez a hazugság zsarol, meg akarja akadályozni, hogy ebben az országban, ebben a városban, a mi városunkban békében, félelem nélkül összejöjjünk, ünnepeljünk, reméljünk és higgyünk mindenek ellenére a szeretet és összefogás erejében. Ötven évvel ezelőtt, ötven évvel ezelőtt, 1956-ban megfogadtuk, hogy megvédjük egymást. Mi 150 évvel ezelőtt megfogadtuk, hogy megvédjük egymást. Mi megfogadtuk, megfogadjuk újra és újra őseinknek, apáinknak, anyáinknak, hitvestársunknak, gyermekeinknek, hogy megvédjük egymást, hogy megvédjük magunkat a hazugságtól és az erőszaktól.

Ezekben a napokban meg kell védeni a békés tiltakozók alkotmányos jogát, meg kell védeni a rendőri akciók ártatlan áldozatainak jogát. Meg kell védenünk a cserbenhagyott rendőrök jogát. Mint a Magyar Országgyűlés Emberi Jogi Bizottságának elnöke ígérem, hogy ezért mindent meg fogok tenni. A bűnözők tisztességes eljárásban bűnhődjenek, az ártatlanok kapjanak elégtételt. S mindenekelőtt védjük meg jogunkat mi magyarok, védjük meg jogunkat, hogy összetartozhassunk irigység és félelem nélkül.

Elég volt a hazugságból. Mint a Magyar Országgyűlés képviselője megígérem, hogy mandátumomat csak addig tartom meg, amíg a hazugság és erőszak elleni arculat a Magyar Országgyűlésben értelmét látom. Ha nem így lesz, le fogok mondani. Tőletek is kérek valamit, tőletek azt kérem, hogy ne szidjátok a politikusokat, legalábbis ne minden politikust szidjatok. Próbáljatok meg bízni azokban a képviselőknek, akik nem pénzért és hatalomért vállalták el ezt a valaha megtisztelő megbízatást. Vannak ilyenek, vannak ilyenek, ha talán ma még nincsenek is többségben. De vannak, s rajtatok is áll, hogy többsége legyen az Ország Házában, az országban, Magyarországon, a magyarok között az igazságnak, a békességnek és a tisztességnek. Tegye ezért mindenki azt, ami éppen az Ő dolga. Isten óvja Magyarországot.

fidesz.hu