Brüsszel nem Moszkva
Az alkotmánymódosítás egy kompromisszum eredménye, hiszen megállapodtunk, hogy azt december 31-éig elfogadjuk. Azonban a vállalásban szerepel: törekszünk arra, hogy december 31-éig módosítjuk az alkotmányt. Ebben a megfogalmazásban benne van az a bizonytalanság is, hogy amennyiben nem sikerül megállapodásra jutnunk, akkor ez az időpont eredménytelenül is elmúlhat. Nem ez a szándékunk, de nem zárható ki. Kiemelném, hogy erre a dátumra ne úgy tekintsen senki, mintha valami dráma történne, vagy meghiúsítaná Magyarország EU-csatlakozását, ha netalán tavasszal vagy később módosítanánk az alkotmányt. A népszavazás úgyis csak valamikor április után, talán májusban történne meg, ettől még az eredeti menetrend tartható. Minden olyan vádaskodás, amit a szocialista politikusoktól sűrűn hallunk mostanában, és minden olyan rémhírterjesztés, miszerint ha december 31-éig nincs alkotmánymódosítás, akkor valami hatalmas nagy katasztrófa történne az EU-csatlakozásban, nem felel meg a valóságnak - mondta a Demokratának Áder János, a Fidesz - Magyar Polgári Párt ügyvezető elnöke, parlamenti frakcióvezetője.
Dátum: 2002-11-21 14:30:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=5963
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:55:11.620892, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A Fidesz - Magyar Polgári Párt politikai vitanapot kezdeményezett a parlamentben az európai uniós csatlakozásról. Ezen felszólalt Horn Gyula is, aki Medgyessy Péter kormányfő megbízottja EU-integrációs ügyekben. Beszédében utalást tett arra, hogy a Fidesznek az EU-csatlakozással kapcsolatos akadékoskodása nem más, mint rövid távú belpolitikai céloktól vezérelt zsarolás. Valóban erről van szó, vagy csak a szokásos szocialista rémlátomások sorát gyarapította az MSZP egykori miniszterelnök-pártelnöke?
Horn Gyula mostani felszólalása azokat az 1994-98 közötti időket idézte fel bennem, amikor úgyszintén csak közhelyeket mondott és feleslegesen vádaskodott. Természetesen senki nem használja fel zsarolásra az Európai Uniós csatlakozás ügyét. Megjegyzem, különösen annak az MSZP-nek a képviselőjétől furcsa ilyet hallani, amelyre a rendszerváltozás hajnalán - a többi újonnan alakult párttól eltérően - nem az EU-tagságra való törekvés volt jellemző. Ezért nem fogadjuk el azt, hogy azok oktassanak ki EU-s elkötelezettségből, akik 12 évvel ezelőtt még lelkes hívei voltak a KGST-nek és a Varsói Szerződésnek. Emlékezzünk csak, éppen Horn Gyula, még külügyminiszterként, útszéli hangnemmel, felelőtlen magatartással vádolta meg Orbán Viktort a Nagy Imre temetésén elmondott beszéde miatt, azt hangoztatva, hogy a szovjet csapatok kivonásának felvetése nem reális Magyarországon. Persze azóta változtak az idők, nagyot változott a világ, s ezzel együtt Horn Gyula véleménye is átalakult, szocialista párti politikustársaival egyetemben nagy elkötelezettje lett az EU-tagságnak. A Fidesz - Magyar Polgári Párt mindig is azt mondta, hogy nagyon fontos és szükséges az Európai Unióhoz való csatlakozásunk. De azt is kifejtettük, hogy lehet jól és lehet rosszul is csatlakozni. A nemzeti érdekeink védelme nem zsarolás, csak azt tesszük, ami a kötelességünk, és ami az ország érdeke is, azaz megpróbáljuk a Medgyessy-kormányzatot arra kényszeríteni, hogy határozottan képviselje a magyar érdekeket. Ugyanakkor nem igazak az elmúlt ciklus hibáiról vagy késlekedéseiről szóló azon szocialista vádak sem, hogy miért nem akkor képviseltük erőteljesebben az ország érdekeit. Egyszerűen arról volt szó, hogy várnunk kellett az EU-s tagállamok közös véleményének kialakítására. Most, hogy a csatlakozás küszöbén állunk, az utóbbi időben hozzánk eljutott hírekből azt a következtetést vontuk le, nem jól alakulnak a tárgyalási folyamatok. Kovács László külügyminiszter is elismeri, hogy nem túl kedvezőek az EU feltételei Magyarország számára. Ezért mondta azt a Fidesz és a polgári ellenzék, hogy harcosabban kell képviselni Magyarország érdekeit az uniós fórumokon. Ha kell, fogjunk össze a másik kilenc tagjelölt országgal és közösen lépjünk fel a minél előnyösebb csatlakozás érdekében. Néhány hónappal ezelőtt, amikor az első hírek megjelentek arról, hogy az agrártámogatásoknál milyen előnytelen ajánlatot akar tenni az EU, akkor a még ellenzékben lévő Kovács László és Medgyessy Péter is azzal állt elő, hogy az Orbán-kormány rosszul tárgyalt, és ezért nem sikerült az egyedi elbírálást kivívnia Magyarország számára. Most milyen egyedi elbírálásról beszélhetünk? Nyilvánvaló, hogy a korábbi vádaskodásaik ugyanolyan megalapozatlanok voltak, mint a milliós romániai munkavállalókkal való riogatás. Csupán azt várjuk el a kormányzó koalíciótól, hogy legalább olyan kitartással és erőteljesen tárgyaljanak, ahogy az Orbán-kormányt kritizálták EU-s ügyekben.
Ismét Horn Gyulára hivatkozva, aki az említett vitában, egyébként a szokásosnál is feszültebben, remegő hangon kijelentette: ha úgy adódik - vagyis, ha a Fidesz nem szavazza meg az alkotmánymódosítást - akkor ellenzék nélkül mennek Európába. Fenyegetésként is felfogható ez?
Lehet, hogy van ebben fenyegetés, bár ezt senki nem gondolhatja komolyan. Az alkotmány módosítása ugyanis nem törtéhet meg a Fidesz - Magyar Polgári Párt, illetve a polgári ellenzék szavazatai nélkül, ennek hiányában pedig a népszavazás időpontjának kiírása sem valósulhat meg.
Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az egyeztetéseken nem közeledtek az álláspontok, miközben a kormány benyújtotta a parlament elé a tervezetét. Mi várható?
Az alkotmánymódosítás vitája elkezdődött, de még jó néhány politikai feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy megszavazzuk a kormány tervezetét. Azonban a vállalt határidőig, december 31-éig, szerintem megoldható ez a feladat. Részben azért, mert közben az EU-val folyó tárgyalásokon sok nyitott kérdésre választ kaphatunk, illetve abban is bízunk, hogy a Medgyessy-kormány az ezekre adott magyar válaszokat is megismerteti a polgárokkal.
Ez se könnyű elvárás, mert az eddigi tapasztalatok szerint az MSZP-SZDSZ- koalíció és kormánya, ellentétben a választási ígéreteikkel, a külföldi kéréseknek maradéktalanul eleget tesz. Várható valami változás?
E tekintetben nem vagyok optimista. Indokolt lenne végre tudomásul venni, amit korábban is többször elmondtunk már, hogy Brüsszel nem Moszkva. Ott nem szabad szolgalelkű módon tárgyalni, pusztán a másik tárgyalófél érveit visszhangozni. Szigorúan a magyar álláspontot, a nemzeti érdeket kell képviselni, hiszen minden ország ezt teszi. Számunkra ezért elfogadhatatlan az a tárgyalási technika, amit Medgyessy Péter például a legutóbbi szereplésekor is alkalmazott az EU tanácskozásán, amikor meghívták a tíz tagjelölt ország miniszterelnökeivel egyetemben Koppenhágába egy tájékoztatóra. Öt percet kapott arra, hogy kifejtse országa álláspontját. Medgyessy Péter azonban nem azt mondta el e rövid idő alatt, hogy milyen feltételekkel akar Magyarország az EU-hoz csatlakozni, hogy mik azok az elvárásaink, amelyek a nemzeti érdekeinket biztosítanák, hanem ehelyett arról kezdett el magyarázkodni, hogy számunkra az úgynevezett védzáradékok nem jelentenek problémát. Ez rendkívül helytelen hozzáállás egy felelős miniszterelnöktől. De van ennek a felszólalásnak egy másik érdekessége is. Amikor a parlamentben az EU nagybizottsági ülésen feltettem azt a kérdést Kovács Lászlónak, hogy pontosan miképpen is állunk a védzáradékkal, amit inkább büntető záradéknak nevezhetünk, azt felelte: nem tudja még pontosan kommentálni, mert nem látta ezeknek a szövegét. Ha tehát Kovács László szerint azért nem lehet a végleges álláspontunkat kialakítani, mert nem ismerjük a szöveget, akkor teljesen érthetetlen, hogy ezt megelőzően Koppenhágában, hogyan mondhatta azt a szöveg ismeretének hiányában Medgyessy Péter, hogy ezek elfogadása Magyarország számára semmiféle kockázatot nem jelent. Az ilyen tárgyalási magatartás nem mást jelent, mint az uniós feltételek kritikátlan elfogadását, azaz a nemzeti érdekek feladását.
Nem lehetséges, hogy az Orbán-kormánynak, idézőjelbe téve, azért kellett veszítenie, mert az EU-ban a szocialistákhoz hasonló tárgyalópartnerek kellenek?
Azt azért ne felejtsük el, hogy áprilisban a magyar választópolgárok döntöttek. Arról, hogy ebben a szocialisták felelőtlen ígérgetései milyen szerepet játszottak, mindannyiunknak meglehet a véleménye, de a döntést a választók hozták. Ilyen értelemben azt kell mondanom, ha valaki nem ért egyet azzal, amit az MSZP vagy Medgyessy Péter csinál, és úgy gondolja, hogy ez az ország érdekei ellen való, akkor ennek mindenképpen adjon hangot. Ennek megvannak a fórumai, ahol a baloldali koalíciós kormánynak világosan lehet és kell is jelezni, hogy nem lehet szolgalelkű módon az ország, a választók érdekeit képviselni Brüsszelben.
Talán nem tartozik szorosan az EU-csatlakozáshoz, de az elfedő politizáláshoz igen, hogy bár semmit nem kértek az amerikaiak és semmit nem vállaltunk, mondták, majd Juhász Ferenc honvédelmi miniszter bejelentette, hogy rakétaelhárító rendszerekről lehet szó, sőt rakéták telepítéséről is, az F-16-osok is kezdenek megjelenni a színen. Ezt miképpen értékelik a Fideszben?
Ha figyelemmel kísérjük a Medgyessy-kormánynak az elmúlt időszak külpolitikai ténykedéseit, akkor valóban sok érdekességet megfigyelhetünk. Például azt, hogy a közismerten jó francia kapcsolatokkal rendelkező miniszterelnök amerikai útja előtt megállt Párizsban. Ebből következhetne, hogy akár a francia miniszterelnökkel, akár a köztársasági elnökkel folytatott tárgyalások során Magyarország határozott ígéretet kap arra, hogy a soron következő EU-s tárgyalásokon Franciaország támogatni fogja hazánk álláspontját. Ez nem történt meg, így Medgyessy lényegében üres kézzel távozott Párizsból. Ami pedig az amerikai látogatást illeti, külön ki kell térni Juhász Ferenc honvédelmi miniszter ámokfutására, melynek során a polgári kormány miniszterelnökét mindenféle alaptalan váddal illette. Az már önmagában is szerencsétlen dolog, ha ilyen típusú vitákra kerül sor a parlamentben, de még szomorúbb, ha az ott elhangzottak kikerülnek onnan. De hogy valaki külföldről üzenjen haza és külföldön próbálja meg befeketíteni és lejáratni politikai ellenfelét, az végképp elfogadhatatlan. Egyébként a szocialisták nem először nyúlnak ehhez a rendkívül alpári eszközhöz. A honvédelmi miniszter egyik vádja az volt, hogy Magyarország nem teljesítette az Orbán-kormányzat alatt a NATO- tagsággal járó kötelezettségeit. Erre azonban egyetlen konkrét példát nem tud mondani. Tudjuk viszont, hogy az a Juhász Ferenc fogalmazta meg az alaptalan rágalmakat, aki a koszovói válság idején, a honvédelmi bizottság alelnökeként nem szólalt fel képviselőtársai, Tabajdi Csaba és Suchman Tamás ellen, amikor módosító indítványt nyújtottak be arról, hogy vonjuk vissza a kétharmados többséggel elfogadott országgyűlési határozati javaslatot. Azt a javaslatot, ami lehetővé tette a magyar légtér és bizonyos repülőterek használatát a NATO-csapatok számára a balkáni konfliktusban. Sőt Kósáné Kovács Magda Tabajdi Csabával és a Munkáspárt egyik jeles képviselőjével, Bányász Rezsővel béketüntetést szervezett a NATO-légicsapások ellen. Ki teljesítette akkor, és ki nem a NATO-szövetségből fakadó kötelezettségeit? Milyen alapon kritizálja tehát Juhász Ferenc Orbán Viktor kormányát?
Sokak szerint az amerikai fogadtatásnak és biztonságnak még nagy ára lehet. Elképzelhető, hogy Magyarországot, a történelemből ismerve nem először, olyan konfliktusba rántják bele a szocialisták, amihez nem sok közünk van, és amiből nem feltétlen előnyösen jöhetünk ki?
Ha a mostani kormány és az Országgyűlés mértéktartó, visszafogott politikát folytat, mint azt a rendszerváltás utáni elődei hasonló helyzetben tették, akkor ez a veszély szerintem nem fenyegeti Magyar-országot.
Olyan vélemények is vannak, hogy a nizzai szerződés bizonyos értelemben arról szól, hogy az EU-ban lévő kicsi és semleges országoknak - az írek kétszer is szavaztak erről - fel kell adniuk a semlegességüket és vállalniuk kell bizonyos katonai feladatokat is. Igaz lehet ez?
Az íreknél az volt a gond, hogy az első szavazásnál regnáló kormány rosszul kommunikálta a szerződés különböző pontjait és az akkori ellenzék ezt ügyesen kihasználta. Olyan tartalmat is tulajdonítottak a nizzai szerződésnek, hogy az európai közös haderőben az íreknek is részt kell venniük. A szerződés azonban elsősorban nem erről szólt.
Vagyis nem az volt a cél e szerződéssel, hogy a semleges és kicsi országokat, burkoltan megfogalmazva, katonai akciókban való részvételre kötelezték volna?
A nizzai szerződés megpróbálta az addigi vitás kérdéseket lezárni, és a bővítés kérdéseiben is közös álláspontot kialakítani. Ilyen értelemben ez egy félreértés volt az ír ellenzék részéről.
Mi az, ami kiemelendő az EU-csatlakozással kapcsolatban az alkotmány módosításában, amiben szemben állnak az MSZP elképzeléseivel?
Több javaslatunk is van, de három lényegeset emelnék ki. Az egyik az ország szuverenitásának kérdése, amit úgy lehetne megfogalmazni, hogy az európai uniós jog a magyar alkotmány fölött áll-e vagy sem. Mi azt mondjuk, hogy ne adjunk át több jogosítványt az EU-nak, mint amennyit az unió kér. Tehát csak annyira korlátozzuk az ország szuverenitását, amennyit elvárnak tőlünk és amennyit egyébként a többi EU-s tagország már a csatlakozásuk pillanatában is megadott. A másik nagyon fontos tétel ebben a körben a mindenkori kormánynak és az Országgyűlésnek a viszonya. A Fidesz szerint az alkotmányban kell rendelkezni arról, hogy a kormány milyen felhatalmazással tárgyalhat majd Brüsszelben. Minden olyan esetben pedig, ahol Magyarországon törvény által szabályozott kérdésről születnek minket is érintő döntések, ott a kormány előzetesen kérje ki az Országgyűlés felhatalmazását. Majd tájékoztassa a parlamentet, hogy milyen eredményt ért el. Az MSZP ennél lényegesen puhább javaslatot akar elfogadtatni: egyszerű tájékoztatási kötelezettséget írna elő a kormánynak. Ez rendkívüli módon veszélyeztetné az Országgyűlés ellenőrzési jogosítványát, ami nem fogadható el. A harmadik kérdés pedig a népszavazás ügye, időpontja. Álláspontunk szerint a népszavazásra akkor kerülhet sor, amikor már ismert a csatlakozási szerződés szövege, pontos és megváltoztathatatlan a tartalma. Hogy miért? Azért, mert amíg csak a szerződéstervezet létezik, a feltételek is változhatnak. Ez a folyamat attól a pillanattól kezdve tekinthető befejezettnek, amikor ezt valamennyi tagország elfogadta. Ezek után, ha lefordítottuk a szöveget, mindenki megtudhatja, hogy Magyarország milyen feltételekkel csatlakozhat az EU-hoz. Ha ez megtörtént és a megismerésre elegendő időt adunk, akkor legkorábban az aláírást követő hatodik hét után lehet megtartani a népszavazást arról, hogy csatlakozzon-e az ország az EU-hoz vagy sem. A népszavazás eredménye már kötelező érvényű, a parlament jóváhagyja, és törvényerőre emelkedik a csatlakozás. Ez így volt Ausztria kivételével valamennyi korábbi tagfelvétel esetén. De Ausztriában is már a népszavazás előtt megtörtént a parafálás, a szövegen nem változtathattak. Ennek ismeretében a szocialisták által hangoztatott minden más érvelés hamis. Egyébként a NATO-hoz való csatlakozás esetében is ez volt a sorrend. Miért kellene ezen változtatnunk? Az MSZP-nek viszont az a véleménye, hogy először kapja meg a felhatalmazást Medgyessy Péter és így írja alá a szerződést. Felvetődik a kérdés: ha netalán úgy hozná a sors, hogy a népszavazás után még változnának a feltételek, de Medgyessy Péter már aláírta a szerződést, akkor hogyan értelmezné a felhatalmazást, a megváltozott feltételekre is kiterjedően, vagy, ne adj Isten, egy új népszavazást írnának ki? Természetesen a kormány felelőssége, hogy a szerződés szövegét az erős érdekérvényesítésre törekedve elfogadja. Ha a Medgyessy-kormánynak ehhez nem fűlik a foga és nincsen meg a bátorsága, akkor le kell mondania. De ha úgy gondolja, hogy mégis elég bátor ahhoz, hogy e szöveget a választópolgárok elé tárja, ahhoz előbb a tárgyalásokat teljes egészében be kell fejeznie, alá kell írnia a szerződést és nyíltan vállalnia, hogy ilyen és ilyen feltételeket tudtak elérni. Ezek az előnyök, ezek a hátrányok, tessék tehát dönteni, akarunk csatlakozni vagy sem.
Az MSZP azzal védekezik, hogy a szerződéstervezet szövegében túl nagy változtatás már nem képzelhető el. De példának okáért a védzáradék is most került elő a kalapból...
Így van. És miután magam is jogász vagyok, ezért mindig abból indulok ki, hogy az a biztos, amit írásba foglaltak, és amin már nem lehet változatni. Egyszerű példát mondok, hogy az olvasók is világosan értsék, miről is szól ez a politikai vita. Senki nem vesz ingatlant, nem ír alá szerződést úgy, hogy még nem tisztázottak a vásárlás pénzügyi vagy jogi feltételei. Mert ha kiderül, hogy valamilyen szavatosság nem működik, vagy hogy jelzálog van az ingatlanon, vagy örökösödési vita van körülötte, és erről a szerződésben nem nyilatkoztak, és ezt nem vették észre, akkor van egy papír arról, hogy jóhiszeműen jártak el, és az utólag felmerült problémák a bíróságon rendezhetők.
Az EU-szerződés ennél bonyolultabb, hiszen itt fordításról van szó, adott esetben szavakat is eltérően értelmezhetnek...
Ezt mondják a szakértőink is, hogy például az angol és a francia fordítás közötti értelmezésbeli különbségből bizony tartalmi problémák is adódhatnak.
Engedett valamit az MSZP a korábbi álláspontjából?
A négypárti tárgyaláson lényegi előrelépés nem történt. Sőt, még azt is meg merem kockáztatni, hogy érdemi tárgyalás sem folyt. A Fidesznek lehetősége volt arra, hogy elmondja a kifogásait a legutolsó alkotmánymódosítási tervezetről, ennek mérlegelésére azonban az MSZP időt kért.
Az említetteken kívül van olyan, amiben eltér az MSZP és a Fidesz véleménye?
Az elmondott három dolog a legfontosabb, hiszen itt valóban lényeges különbségek vannak. A kormánytervezet természetesen az MSZP és nem a mi álláspontunkat tükrözi, ezért módosító indítványokat fogunk benyújtani a parlamentben. Ha nem fogadják el ezeket, vagy a bizottságokban nem tudunk kompromisszumos javaslatban megállapodni, akkor bizony nehéz helyzetbe hozzák parlamenti képviselőinket a szavazáskor.
December 7-én kongresszust tart a Fidesz - Magyar Polgári Párt, ahol az EU-csatlakozás lesz a téma. Elképzelhető, hogy a kongresszus olyan döntést hoz, olyan felhatalmazást ad a parlamenti frakciónak, hogy ha az MSZP nem fogadja a Fidesz módosító indítványait, akkor ne szavazza meg az EU-csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosítást?
A kongresszus nagy valószínűséggel nem hoz olyan döntést, ami a parlamenti frakció kezét végletesen megkötné. Az a valószínűbb, hogy egy olyan nyilatkozatot ad ki, amelyből nemcsak az derül majd ki világosan, hogy a Fidesz - Magyar Polgári Párt továbbra is elkötelezett híve az EU-csatlakozásnak, hanem az is, hogy a csatlakozásig még hátralévő mintegy másfél esztendőben milyen lépésekre lesz szükség. Mit kell tenni azért, hogy a magyar polgárok számára valóban előnyös szerződéskötés jöjjön létre, és hogy Magyarország a csatlakozás nyertese lehessen.
Másfél évet mondott a csatlakozás időpontjára. Szükséges-e ez a mostani alkotmánymódosítás körüli politikai huzavona, nem lenne jobb akkor módosítani az alkotmányt, amikor már csak a csatlakozás van hátra és minden EU-tagország parlamentje elfogadta a bővítést?
A négypárti megállapodásban az szerepel: törekszünk arra, hogy december 31-éig módosítjuk az alkotmányt. Ebben a megfogalmazásban benne van azonban az a bizonytalanság is, hogy ha nem sikerül megállapodásra jutnunk, akkor ezt az időpontot nem tudjuk tartani. Nem ez a szándékunk, de ennek a lehetősége nem zárható ki. Az alkotmánymódosítás dátumának elhalasztása tavaszra azonban nem jelentene semmilyen drámai fejleményt, azaz semmi esetre sem hiúsítaná meg Magyarország uniós csatlakozását. A népszavazás ugyanis csak valamikor április után, talán májusban történne meg, így az eredeti menetrend mindenképpen tartható. Minden olyan, szocialista politikusoktól származó vádaskodás, és minden olyan rémhírterjesztés, miszerint ha december 31-éig nincs alkotmánymódosítás, akkor valami hatalmas nagy katasztrófa történne az EU-csatlakozási folyamatban, egyszerűen nem felel meg a valóságnak.
Sokak véleménye szerint az EU-csatlakozás - bár az ország jelentős része támogatja, ahogy közeledik, egyre kevésbé szimpatikus arcot ölt, mint ahogy az a korábbi években megfogalmazódott. Például a mezőgazdasági termelők szinte alig kapnak valami támogatást, a kis- és középvállalkozók visszaszorulnak, de említhetjük a régiós pénzek csökkenését. Van alapja az ilyen feltételezésnek?
Ezek az aggodalmak teljesen érthetők, mind emberileg, mind pedig az elmúlt hónapok történéseit figyelve. Hiszen mindaddig, amíg az EU nem tette le az asztalra a konkrét tárgyalási pozícióit, addig legfeljebb a vágyainkat tudtuk megfogalmazni. Az utóbbi hetekben aztán hirtelen szembesültünk a valósággal, legalábbis annak egy részével, hiszen a tárgyalások még folynak. Mindannyiunk fejében élt egy gondolat arról, hogyan is néz ki az EU, milyen ott az életszínvonal, hogyan keresnek, élnek, dolgoznak az emberek. A magyarok nagy többsége számára az EU-tagság azt jelenti, ha nem is a csatlakozást követő esztendőkben, de 15-20 év múlva olyan életszínvonal lehet Magyarországon is, mint most Ausztriában. Ez reális vágyakozásnak tűnik, de ennek megvalósításáért még sokat kell dolgozni. Ugyanakkor nagyon sokan úgy gondolták, hogy az EU majd tárt karokkal fogad, de maguk az EU meghatározó politikusai is azt mondták, hogy egyenrangú partnernek tekintenek bennünket. Most pedig azzal kell szembesülnünk, hogy ha az EU által kínált mezőgazdasági támogatások érdemben nem változnak, akkor a magyar gazdák igen hosszú ideig másodrangúak lesznek az unióban. Ez szerintünk elfogadhatatlan. Ebben egyébként a szocialisták is egyetértenek, csak még nem mondták meg, nem közölték az ország polgáraival, hogy milyen tárgyalási technikával akarják ezt a méltánytalan helyzetet feloldani.
Lehet ezen bármit is javítani?
Szerintem többféle megoldás van. Az egyik, amit Kovács László is elmondott a politikai vitanapon, hogy emeljük meg az indulókvótát, és rövidítsük le az átmeneti időt. Tehát rövidebb idő, mondjuk három év alatt érjük el a 100 százalékos támogatást. Ez elfogadható lenne. A másik megoldási lehetőség: ha arányosan, időben eltolva, évről évre növekvő mértékben juthatunk hozzá ezekhez a támogatásokhoz, akkor az Európai Unió költségvetésébe a befizetéseink is ehhez hasonló arányban alakuljanak. Alacsonyabb szintről induljunk, és mondjuk 10 év múlva érjük el a befizetés 100 százalékát. A harmadik lehetőség, hogy mindaddig, amíg ez az átmeneti időszak érvényes és nem történik meg a juttatásoknak a 100 százalékra való beállása, addig a magyar költségvetésnek legyen meg a lehetősége kipótolni az EU által adott alacsony összegeket. Ezáltal például fenntartható lehet a magyar gazdák versenyképessége. Persze ennek az a feltétele, hogy a mindenkori kormány megteremtse a költségvetésben erre a fedezetet. Ezek a lehetőségek azonban csak úgy érhetők el, ha a magyar kormány keményen tárgyal, ragaszkodik a nemzeti érdekeinkhez. Ugyanez áll a védzáradékokra is: mindaddig nem szabad elfogadni, amíg nem tisztázódik, milyen feltételek mellett kívánják alkalmazni őket.
Mit jelent tulajdonképpen a védzáradék?
Az unió két különböző védzáradék bevezetését tervezi. Egy kölcsönösségi elven alapuló általánosat korábban is alkalmaztak a tagfelvételt nyert országokkal szemben. Most hirtelen előkerült egy új, specifikus védzáradék is, amely két részből áll. Az egyik az igazságügyi és belbiztonsági, a másik az úgynevezett belső piacra vonatkozó záradék. Ez utóbbi az, ami gyanakvással és félelemmel tölt el bennünket, mert egyoldalúan kívánják bevezetni. Ennek az eljárási rendje jelenleg még nincsen kidolgozva, és ezért is lényeges kérdés, hogy előbb a szerződés aláírása történjen meg és utána legyen a népszavazás. Mert ez a büntetőzáradék nemcsak a magyar agrártermelőkre, hanem más árutermelőkre is vonatkozna, időről időre kiszorítva őket az EU piacairól, csökkentve a gazdasági versenyképességünket. Holott az Európai Uniónak alapeszméje a személyek, az áru, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlásának biztosítása.
Nem arra utal ez a védzáradék, hogy az EU-ban úgy gondolkodnak, akár a migráció kérdésében, hogy egyfajta török korabeli védbástyára van szüksége a Nyugatnak?
A bővítés nagy erőpróba lesz az EU-nak is, hiszen az, hogy tíz ország egyszerre csatlakozik, még nem fordult elő a történetében. Ilyen értelemben az óvatosságuk bizonyos fokig indokolható. Az is különlegesség, hogy igen különböző fejlettségi szinttel vesznek fel országokat.
Éppen ez az, ami gyanús az egészben, hogy elfelejtődött az egyenkénti elbírálás elve. Hogy kerül ide sok olyan ország, ahol még tőlünk is hátrébb tartanak a fejlődésben?
Valóban jobb lett volna egy kisebb létszámú első körös bővítés, ahol csak azokat az országokat vennék fel, amelyeknek a gazdasági fejlettségi szintje közelít az EU-hoz. Erre is volt forgatókönyv, de végül úgy döntöttek, hogy a tízes bővítést fogadják el. Talán ezt az EU vezetői közül is már többen megbánták. Először népszerűnek tűnt, csak éppen senki nem foglalkozott a várható következményekkel. Részben a veszélyek ismeretének hiánya, részben pedig a saját nemzeti, tehát a mostani EU-tagországok nemzeti érdekeinek védelme diktálja e védzáradékok bevezetésének szándékát. Ezzel próbálják a kockázatot minimalizálni. Nem tesznek mást - amit a Medgyessy-kormánytól is elvárunk -, mint hogy a bent lévők érvényesítik a saját nemzeti érdekeiket. Olyan megoldást kell találni, amely mindenkinek elfogadható.
A költségvetést is most tárgyalják a parlamentben, amiről az ÁSZ azt vélelmezte, hogy sem formailag, sem tartalmilag nem felel meg. Ön, nemes egyszerűséggel kamuköltségvetésnek nevezte. Miért?
Mert ez valóban kamuköltségvetés. Joggal gondolhatják a polgárok is ezt, hiszen Medgyessy Péter választási programjában szavát adta, hogy minden ígéretét teljesíti. Kormánya fél éve van hivatalban, így azt soha senki nem kérte számon, hogy ez idő alatt valósítsa meg négyéves programját. De azt már igen, hogy a négy évre szóló program időarányos részét teljesítse. Ha például 800 km új autópálya megépítését ígérték, joggal feltételezhető, hogy ezt nem a ciklus utolsó évében szeretnék teljesíteni. Ha az ígéret egyáltalán reális, akkor a munkának el kell kezdődnie 2003-ban. Ehhez képest autópálya-építésre, utak fenntartására, karbantartására 30 százalékkal kevesebb összeg jut, mint 2002-ben. A költségvetésben útépítésre lényegében annyi forrás áll rendelkezésre, hogy az az Orbán-kormány által elkezdett munkák befejezésére és körülbelül 20 km-nyi új autópálya-szakasz építésére lesz elegendő. Az is szerepelt a programjukban, hogy jelentősen támogatják az agrártermelőket, a költségvetésben azonban ennek semmi nyoma nincs. A szeptemberi négypárti megállapodásban a kormánypártok vállalták, hogy megkezdik a magyar béreknek az EU-hoz való felzárkóztatását. Tudjuk, hogy ez egyik évről a másikra nem fog menni, de ha 2003-ban ezért semmit nem teszünk, nőni fog a lemaradás...
Annyit azért teljesítettek az ígéretükből, hogy saját maguk fizetését 100 százalékkal felemelték, a dolgozóknak meg megajánlanak 6 százalékot, amit elvisz az infláció, az adó....
Így van. Persze az nem szerepelt a választási kampányban, hogy az ígéreteik alatt azt kell érteni, hogy a Medgyessy-kormány tagjainak fizetését egy csapásra megduplázva az EU-bérek közelébe emelik, míg a polgárok, a választóik, akik bíztak bennük, majd csak 15-20 év múlva érhetik el az EU-átlagot. Vártuk, hogy a béremelésre szánt összegek láthatóak lesznek a költségvetésben. Ehelyett azt látjuk, hogy a köztisztviselőknek és a közalkalmazottaknak 2002 decemberéhez képest a következő év januárjában egy fillérrel nem fog emelkedni a fizetése. Ha pedig valaki a szeptemberi béremelések után magasabb jövedelmi kategóriába került - miután azt is ígérték, hogy csökkenteni fogják az adósávokat, de nem tették meg - az több adót fizet, és ezzel meglehet, a nettó jövedelme ad abszurdum kevesebb lesz. Ráadásul tarthatatlan, hogy a Medgyessy-kormány egy egyszeri nagy béremeléssel, aminek a fedezetét az Orbán-kormány teremtette meg, kívánja letudni a négy évre szóló bérfelzárkóztatási ígéretét. Ez veszélyes irány, ami nemcsak a költségvetésből hámozható ki, hanem László Csaba pénzügyminiszter egyik interpellációra adott válaszából is, ahol azt mondta: négy év alatt a reálbérek emelkedése annyi lesz, mint amennyi az Orbán-kormány utolsó esztendejében volt. Ez aztán végképp nem azt mutatja, hogy az uniós felzárkóztatásra törekednének a bérek területén. Ugyanez a helyzet a nyugdíjakkal kapcsolatban is, hiszen az Orbán-kormány alatt a nyugdíjak vásárlóértéke 16 százalékkal nőtt. A pénzügyminiszter pedig most úgy nyilatkozott, hogy a nyugdíjak vásárlóértékének növekedése a következő négy évben, tehát a teljes ciklus alatt ennek mindössze a fele lesz.
A költségvetés pedig nagyon fontos szerepet játszhatna az EU-csatlakozásban, mert ön is úgy fogalmazott nemrégiben, hogy ez az utolsó év, amikor a magyar kormány szabadon gazdálkodhat, adhat támogatást, mert nincs még EU-s megkötés.
Ezért volt óriási hiba a Medgyessy-kormány részéről annak a Széchenyi Tervnek a szétverése, amely lehetőséget biztosított a kis- és középvállalkozások támogatására, hitelellátásuk, tőkepozícióik és versenyképességük javítására. Megindult a kedvezményes agrárhitelrendszer, amely 0-3 százalékos kamatra nagy összegű hitelfelvételi lehetőséget biztosított. Így valóban a 2003-as az az utolsó esztendő, ha 2004-es csatlakozással számolunk, amikor a különböző EU-előírásokkal a kormánynak még nincs megkötve a keze. Most kellett volna tehát azt a költségvetést elkészíteni, amelyik nagyban segítette volna az EU-felzárkóztatást. Ennek azonban a költségvetésben nyoma sincs, így ha ebben a formában fogadja el az Országgyűlés, akkor a magyar vállalkozók és agártermelők pozíciója az uniós felkészülés szempontjából 2003-ban jóval rosszabb lesz, mint 2002-ben.
Sokan vélik úgy a Fidesz körül zajló eseményekkel kapcsolatban, Orbán Viktor polgári körös mozgalmát is ideértve, hogy bár megvan a jobboldal bázisa, ami tavaszszal igen nagy erővel megmutatkozott, de mintha a csúcson bizonytalanság uralkodna. Aztán jött az uniópárt vagy pártunió ötlete. Ügyvezető elnökként mit válaszol arra a több helyen is hallható megjegyzésekre, hogy jó lenne tudni, hány Fidesz is van valójában?
Könnyen és gyorsan válaszolhatok erre a kérdésére: egy. A Fidesz vezetésével, irányításával kapcsolatban nincsen semmiféle gond. Ennek ellenkezőjét politikai ellenfeleink szeretik, szeretnék az emberek fejébe sulykolni. Emellett valóban kialakult a polgári körök mozgalma, amely egy laza civil szerveződés, pártokra jellemző intézményi struktúra nélkül, s amely tudomásom szerint nem is akar párttá válni. Ugyanakkor világos és egyértelmű, hogy a politikai preferenciát tekintve hasonló értékeket vallanak, mint a Fidesz - Magyar Polgári Párt. A velük való közös együttműködés nagyon könnyen megteremthető. A kérdés másik része a szövetségi politikára vonatkozott. A Fidesznek 1997 óta az az álláspontja, hogy a polgári oldalon lévő erőknek szövetséget kell kötniük egymással. Az első lépcsőfokra 1998 tavaszán jutottunk el, aztán '98 őszén egy következő állomásra, majd ez a folyamat fejlődött tovább 2002-ben a két választás alatt. Hogy mikor jön a következő állomás és milyen szervezeti formát ölt majd, ma még nem tudjuk. Ez többek között a következő fél, egy évnek lesz a megoldandó feladata. Ha az összefogás elvében egyetértünk, márpedig úgy tűnik, hogy a polgári oldal szereplői ebben egyetértenek, és ha ez az elv nem sérül a következő hónapokban sem, mert mindenki ehhez tartja magát, akkor az új szervezeti forma közös kialakítása sem várat majd sokáig magára. Most azonban még nem jutottunk el ennek az együttgondolkodásnak a végére, de a tatár nem hajt bennünket, jövő tavaszig lesz idő ezt végiggondolni.
Miért nem lehetett ezt akár a most következő december 7-ei kongresszuson tisztázni, legalábbis a Fidesz részéről?
Rengeteg kérdést kell még megoldani, szervezésit, eljárásit, alapszabály-módosításából fakadót...
Úgy tűnik, mintha görgetné maga előtt a Fidesz a problémák megoldását és ebben a jobboldal is követi. Igaz a KDNP, az MKDSZ biztos szövetségesnek látszik, de az MDF már egyre erősebben hangoztatja az önállóságát. Nem kétszer ad, ki gyorsan ad?
Csak azt tudom mondani erre is, hogy egy munkát akkor lehet jól elvégezni, ha az előfeltételei megvannak és mindent töviről hegyire végiggondoltunk. Csak ezután sikerülhet tényleg működőképes konstrukcióban megállapodnunk. Most még nem tartunk itt.
Nem személyfüggő a megoldás halogatása?
Nem. Szerintem nem volt elegendő időnk ennek a feladatnak a megoldására. A választások utáni hónapok nem voltak alkalmasak erre, majd jött az önkormányzati kampány, most pedig a költségvetési és az EU-csatlakozási vita kellős közepén vagyunk.
Arról is hallani, és nem csak az ellendrukkerek körében, hogy talán a tanácsadóikat esetleg le kellene váltaniuk, újakat keresni?
Kire vagy mire gondol?
Sok ügyet kreált az MSZP-s ügyeletes feljelentője, Keller László államtitkár, melyek többsége a Fidesz tanácsadóival hozható összefüggésbe, legalábbis a baloldali médiumok tálalása szerint. Ezek is mind azt mutatják a polgároknak, mint ha nem jól választották volna meg a tanácsadóikat. Tévedés lenne?
Kellő történelmi ismeretekkel rendelkezőknek szeretném a figyelmébe ajánlani a kommunista párt szalámi taktikáját 1947-ből. Úgy gondolom, nagy óvatossággal kell kezelni azt, ahogy a politikai ellenfeleink kipécézik azokat az embereket, akiktől a pártnak aztán állítólag meg kellene válnia. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne fordult volna elő, hogy esetleg valaki hibázott a korábbi esztendőkben vagy valamilyen módon nem teljesítette a feladatát úgy és olyan mértékben, ahogy az elvárható lett volna, de mégis a helyén maradt. Ezt tehát nem állítom, csak arra utalnék, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára. Ne gondolja azt senki, hogy csak azért, mert a szocialisták valakit le akarnak vadászni, akkor a Fidesznek nincs más dolga, mint a célszemélyre kiakasztani a céltáblát. Szeretném megismételni, amit már sokszor elmondtam. Hiába alakítottak a hálózatok kormányt Magyarországon, minden alaptalanul megvádolt emberünkért ki fogunk állni, és mindenkit meg fogunk védeni.
Bánhidai Károly, Magyar Demokrata; 2002. november 21.