Moszkvai zarándoklat
Medgyessy Moszkvába megy! - idézte a "régi szép időket" elsőoldalas címében a Népszabadság. Pedig kár volt a nagy felhajtásért, hiszen egeret szültek a hegyek. A szocialisták miniszterelnök-jelöltjét többheti intenzív közbenjárás, kitartó kilincselés, a régi kapcsolatok felmelegítése után sem fogadták sem a moszkvai "Fehér Házban", sem a Kremlben.
Dátum: 2002-02-21 16:29:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=323
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:18:20.975248, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen a Köztársaság térre is megüzenték orosz diplomáciai körökből, hogy a kampány idején a kormányfői csúcshoz hasonlóan az ellenzék jelöltjével való magas szintű találkozó sem aktuális. Medgyessy azonban csak nem akart tudomást venni arról, hogy a Szovjetunió már felbomlott, sőt, szép lassan a "homo sovieticus" is kihalóban van. A Kreml mai urai pedig pragmatikusabbak annál, minthogy kétes értékű csevegéssel rontsák az elmúlt években amúgy is sok objektív és szubjektív körülmény által terhelt kétoldalú kapcsolatokat.
Jól tudják ugyanis, hogy a hetek óta előszobázó szocialista politikus nem Magyarország, hanem pártja képviseletében és érdekében várja a bebocsáttatást. Az sem hatotta meg őket, hogy mint a RIA Novosztyi híréből megtudhatjuk, a ravasz lobbista távol Budapesttől azt füllentette: az MSZP minden közvélemény-kutatás szerint vezet.
Medgyessy Péternek tehát nem maradt más választása, minthogy a teljes leégést elkerülendő, máig élő kommunista kapcsolatait próbálja mozgósítani. Ez nem is volt nehéz, így a kommunisták gyorsan elintézték, hogy legmagasabb funkcióban lévő tagjuk, Gennagyij Szeleznyov parlamenti elnök fogadja a magyar elvtársat - pártalapon, hiszen az még csak nem is képviselő. Medgyessy találkozhatott még a régi ideológiákhoz érezhetően vonzódó (tegnap ajánlkozott, hogy tanúskodna Milosevics mellett) exkormányfővel, a szebb napokat látott Jevgenyij Primakovval is. E "fontos" találkozókon Medgyessy aztán megígérte: ha győznek, akkor a kétoldalú viszonyban mindent megváltoztatnak, hiszen - mint mondta - Oroszország stratégiai partner. Arról persze már nem beszélt, hogy 1994 és 1998 között, ha a retorikával nem is volt baj, ez csak az elvtársi viszonyban kamatozódott, míg a kétoldalú kereskedelmi és politikai kapcsolatok is romlottak - ha rosszak nem is voltak - az előző kormányzati ciklushoz képest. A hazai PR-csapat pedig a párt szócsövének és a szimpatizáns médiumoknak a lelkes támogatásával igyekezett elmagyarázni az oktondi választóknak, hogy milyen befolyásos körökben is járatos a jelöltjük.
Az Orbán-kormány "elszigeteltségét, külföldi tekintélyvesztését" másnaponta hosszasan ecsetelő ellenzéki lapokból aztán megtudhattuk azt is, hogy a találkozás Kaszjanovval vagy Putyinnal tervbe sem volt véve (persze, Medgyessy csak nosztalgiázni ment Moszkvába!), ígéretet kaptak viszont egy későbbi beszélgetésre. Csak attól tartok, a kampány zárultával már egy moszkvai zarándoklat sem fogja érdekelni a szocialistákat.
A kissé hosszúra sikeredett mosolyszünet után vitathatatlanul új lendületre váró magyar-orosz kapcsolatokról eddig szándékosan nem ejtettem egy szót sem. Azért, mert az elmúlt pár nap felhajtása nem erről szólt. Pedig nagy kár, mert ráfért volna. S általában jó volna, ha Moszkvától Brüsszelig a kampány idején is az ország és nem a pártok érdekében lobbizna kormány és ellenzék egyaránt. A szocialisták régi moszkvai kapcsolataira is elnézőbben tekintene mindenki, ha azokat csak egyszer a nemzet javára kamatoztatnák. Ez jelezné, hogy a múlt helyett immár ők is a jövőbe tekintenek. Erre azonban, mint azt a mostani zarándoklat is mutatja, még várni kell.