Aki szegénynek született, az is marad
A Központi Statisztikai Hivatal tanulmánya szerint a kilencvenes évek elején kettészakadt a magyar társadalom, és ez a megosztottság megmaradt.
Dátum: 2006-10-19 08:35:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=65943
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 00:50:33.155876, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Nálunk a bérek a földön járnak - gondolta magáról a munkavállaló a szocializmus évtizedeiben, de vigasztalta a tudat, hogy a szomszédja, a főnöke, de még a gyárigazgató sem él sokkal magasabb színvonalon. A kapitalizmusba való átmenet politikai értelemben békés volt, de a jövedelmi viszonyokat gyökeresen átrendezte. A rendszerváltozás évtizedének első felében egyharmadával zuhant a jövedelmek átlagos szintje. Miközben sokan szegényedtek, keveseknek sikerült meggazdagodniuk. A társadalom megismerkedett a munkanélküliséggel, miközben a nyugdíjak, a járadékok jelentősen veszítettek értékükből. A kilencvenes évek végén meginduló életszínvonal-emelkedés a társadalom megosztottságát nem változtatta meg: a leggazdagabb öt százalék egy főre jutó nettó jövedelme, akár csak 1996-ban, ma is 11,6-szer magasabb, mint a legszegényebb öt százaléké.
Azok jártak jobban az előző évtizedben, akik iskolai végzettségük, szakismeretük következtében jól fizető álláshoz jutottak, nagyobb településen laktak, és kevés eltartottról gondoskodtak. A vesztesek azok köréből kerültek ki, akik alacsony iskolai végzettségűek, nyugdíjból vagy egyéb járadékból éltek, sok gyermeket neveltek. A legmagasabb egy főre jutó nettó jövedelemmel azok a háztartások rendelkeztek 2004-ben, amelyekben a családfő vállalkozó volt. Az ezekben élők 74 100 forint jövedelemhez jutottak havonta. Azon háztartásokban, ahol munkanélküli a családfő, az egy főre eső jövedelem az átlag 40 százalékát, a 30 ezer forintot sem érte el.
Az iskolai végzettség jelentőssége egyre nagyobb. A jövedelmeknél 2004-ben 17 százalékos volt az iskolázottság jelentősége, míg ugyanez 1995-ben csak 14 százalékot tett ki. A legszegényebb családok keresői között négy százalék volt a felsőfokú végzettségűek aránya, míg az általános iskolát végzetteké több mint 50 százalék. A leggazdagabbak között majdnem fordított az arány. Az alapfokú végzettségűek csak nyolc százalékot tettek ki, míg a diplomások aránya 48 százalék volt. A felsőfokú végzettségűek családjaiban az egy főre eső éves nettó jövedelem több mint másfélszerese az országos átlagnak, míg az alapfokú végzettségűeknél alig érte el az átlag háromnegyedét.
A jövedelmek alakulása negatívan hatott a gyermekvállalási kedvre. 1996 és 2005 között egyre kevesebb gyermek született. Az egygyermekesek egy főre jutó éves jövedelme 80, a kétgyermekeseké 68, a három vagy több gyermeket nevelőké csupán 49 százalékát tette ki a gyermektelen háztartások jövedelmének. Azon családok csaknem kétharmada, ahol a családfőnek volt munkája, és három vagy több gyermeket nevelt, a jövedelmi rangsor alsó harmadában helyezkedett el. Az egy gyermeket nevelő családok negyede a felső jövedelmi harmadhoz tartozott.
A fővárosban élők jövedelmi színvonala messze felülmúlta az országos átlagot. Minél kisebb egy település, annál kevesebb a felsőfokú végzettségű, ás annál több a gyerek - állapítja meg a KSH tanulmánya.
Magyar Nemzet - fidesz.hu