A Fidesz az Alkotmánybírósághoz fordul a tandíj miatt
A Fidesz a felsőoktatásról szóló törvény kihirdetését követően az Alkotmánybírósághoz fordul a törvény egyes rendelkezései miatt.
Dátum: 2006-10-19 16:03:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=66001
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 00:50:51.299560, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A mai napon, 2006. október 19-én a Magyar Közlönyben megjelent a felsőoktatásról szóló törvény módosítása. A Fidesz ahogyan azt már korábban jeleztük a törvény kihirdetését követően az Alkotmánybírósághoz fordul a törvény egyes rendelkezései miatt.
Ennek megfelelően a holnapi nap során eljuttatjuk az Alkotmánybíróságra beadványunkat, amely érinti a törvénynek a képzési hozzájárulás, a tandíj bevezetésére vonatkozó szabályait. Álláspontunk szerint a tandíj bevezetésére vonatkozó szabályozás több pontja is ütközik az alaptörvénnyel.
I.
Álláspontunk szerint a tandíj mértékét meghatározó szabályok nincsenek összhangban az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban kinyilvánított elvekkel.
Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában rögzítette, hogy "[...] az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdésében meghatározott felsőoktatáshoz való jog alapjognak minősül. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése tiltja az alapvető jog lényeges tartalmának korlátozását.
A felsőoktatáshoz való alapvető jog sérelme abban az esetben állhat fenn, ha a tandíjra, különösen annak mértékére vonatkozó szabályozás - az állami támogatás formáira is figyelemmel - szükségtelenül és aránytalanul korlátozza e jog érvényesülését, vagyis megakadályozza, ellehetetleníti a megfelelő képességgel rendelkezők oktatásban való részvételét."
Megítélésünk szerint a felsőoktatási törvénynek a képzési hozzájárulás összege meghatározására vonatkozó rendelkezései a fent idézet kritériumoknak nem felelnek meg. Az AB korábbi döntéséből ugyanis az következik, hogy a tandíj mértékének meghatározásakor a figyelemmel kell lenni a megélhetés, a tanulás költségeivel annak érdekében, hogy ne korlátozza a felsőfokú tanulmányokhoz való képességek szerint hozzáférést.
Az elfogadott normaszöveg gyakorlati alkalmazása során azonban nem garantált a képzési hozzájárulás összegének olyan szinten történő meghatározása, amely az érintetteket az oktatáshoz való jog gyakorlásában kizárólag arányosan és legfeljebb a szükséges mértékig korlátozza, többek között azért, mert a tandíj mértékének meghatározása nem a tanulás, hanem a képzés költségeihez igazodik, amikor a képzés költségeinek meghatározott hányadát írja elő, mint beszedendő tandíjat.
II.
Álláspontunk szerint a felsőoktatási törvénynek a képzési hozzájárulás, a tandíj fizetése alól mentességet adó szabályai nem felelnek meg az alkotmányossági kritériumoknak.
A felsőoktatási törvény meghatározza, hogy kik és milyen feltételek esetén mentesíthetők a tandíjfizetési kötelezettség alól. A törvény a hátrányos helyzetű hallgatókat a jogszabály erejénél fogva mentesíti, és emellett a kimagaslóan jó tanulmányi eredményt elérő hallgatókat a felsőoktatási intézmények saját hatáskörükben mentesíthetik a képzési hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alól. Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában korábban kimondta, hogy "a hátrányos megkülönböztetés tilalmát nem sértő módon lehetősége van a pozitív diszkrimináció alkalmazására, amennyiben [...] valamely - az Alkotmányba nem ütköző - társadalmi cél, vagy valamely alkotmányos jog csakis úgy érvényesíthető, hogy [a] szűkebb értelemben vett egyenlőség nem valósítható meg".
A pozitív diszkrimináció korlátaival kapcsolatban az AB egy másik határozata azt is kimondja hogy "[...] a pozitív diszkrimináció korlátjának a tágabb értelemben leírt, tehát az egyenlő méltóságra vonatkozó megkülönböztetés tilalma, illetve az Alkotmányban pozitívan megfogalmazott alapjogok tekintendők. Bár a társadalmi egyenlőség mint cél, mint társadalmi érdek, megelőzhet egyéni érdekeket, de nem kerülhet az egyén alkotmányos jogai elé."
A felsőoktatási törvény szerint ugyanis a felsőoktatási intézménynél a képzési hozzájárulásokból, tandíjból befolyó éves intézményi bevétel összegének az irányadó összegeknek és a fizetésre kötelezett hallgatói létszám szorzatát legalább el kell érnie. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy az állam a képzési hozzájárulás fizetésére köteles hallgatókkal fizetteti meg a fizetés alól mentes hallgatók után kötelezően beszedendő képzési hozzájárulás összegét.
A jogalkotó ezzel a pozitív diszkriminációnak az előzőekben ismertetett korlátjába ütközik, nevezetesen az azonos szabályozási körbe tartozó hallgatók közül a fizetésre kötelezett hallgatóknak az Alkotmányban megfogalmazott - az oktatáshoz való jog, illetve ezen belül a képességei alapján mindeni számára hozzáférhető felsőfokú oktatáshoz való jog - egyéni alapjogának sérelmét okozta.
III.
Álláspontunk szerint a felsőoktatási törvénynek a hátrányos helyzetet definiáló szabálya sérti az Alkotmány hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezését.
A felsőoktatási törvény meghatározza a képzési hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alól alanyi jogon mentes "hátrányos helyzetű hallgató" fogalmát. A törvény a mentességet azon hallgatók számára biztosítja, akik a jogszabályhely által felsorolt gyermekvédelmi intézkedésben a középfokú tanulmányaik során részesültek.
Azon hallgatók tehát, akiknek esetében a szociális rászorultság a felsőfokú tanulmányok alatt keletkezik, és korábban a középfokú tanulmányaik során szociális ellátásban nem részesültek, a törvény nem biztosítja a hátrányos helyzet miatti mentességet.
Fentiekből következik, hogy elképzelhető olyan helyzet is, amikor a korábbi feltételek fennállása miatt a felsőfokú tanulmányok alatt immár szociális szempontból rászorulónak nem minősülő hallgatók részesülnek fizetési mentességben, miközben a tanulmányi idő alatt hátrányos helyzetűnek minősíthető hallgató nem kap mentességet.
Megítélésünk szerint ez a rendelkezés az azonos szabályozási körbe tartozó, szociálisan rászoruló hallgató között önkényesen, ésszerű indok nélkül tesz különbséget, megsértve ezzel az Alkotmány hátrányos megkülönböztetést tilalmazó szabályát.
IV.
Az oktatási kormányzat nem először ütközik az Alkotmányba.
1. 2004. december 6-án az Alkotmánybíróság megsemmisítette a többciklusú felsőoktatási képzési szerkezet kialakításáról szóló kormányrendeletet. Alkotmánysértőnek találta ugyanis, hogy a kormány a felsőoktatás képzési rendjét, szerkezetét rendeletben szabályozta, azaz olyan kérdésben döntött, amelyhez kizárólag az Országgyűlésnek lett volna joga.
2. Egy héttel később, 2004. december 13-án az Alkotmánybíróság megsemmisítette a büntető törvénykönyvnek az iskolai drogfogyasztásra vonatkozó rendelkezéseit. Mint emlékezetes, a kormánypártok olyan szabályozást kívántak bevezetni, amely szerint kisebb kockázattal lehetett volna az oktatási intézményekben drogot fogyasztani, illetve drogot - akár pénz ellenében - átvenni, átadni, mint egy kapualjban vagy egy aluljáróban.
3. Az érettségi botrányt követően, 2005. július 12-én az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a felsőoktatási felvételi pontszámítási szabályainak megállapításakor a kormány nem tett eleget az Alkotmányban rögzített kötelezettségének, mert "elmulasztotta olyan szabályoknak a megalkotását, amelyek megfelelően biztosítják, hogy a különböző években érettségizettek (...) azonos eséllyel nyerhessenek felvételt.
4. 2005. október 25-én az Alkotmánybíróság megsemmisítette az új felsőoktatási törvény számos rendelkezését, mert azok sértették az Alkotmányban biztosított tanszabadságot, a tudományos élet szabadságát és a felsőoktatási intézmények autonómiáját.
5. 2006. február 14-én az Alkotmánybíróság megsemmisítette a 2005. évi költségvetésről szóló törvénynek azokat a szabályait - köztük a közoktatási törvény módosítását -, amelyek más törvények módosításáról rendelkeztek.
6. 2006. szeptember 25-én az Alkotmánybíróság kimondta a 2006. júliusában módosított felsőoktatási törvényt alkotmányellenességét, mivel a gazdasági tanácsok számára biztosított jogosítványok sértik a felsőoktatási intézmények autonómiáját.
7. A pedagógusok titoktartása vonatkozásában Pokorni Zoltán fordult az Alkotmánybírósághoz. Az Oktatási Minisztérium még az AB döntése előtt visszalépett és módosította a közoktatási törvény vitatott elemét.
8. A felsőoktatás szabályozásának kialakítása során több alkalommal fordul elő az, hogy az éppen hatályos törvény egyes - az Alkotmánybíróságon megtámadott - rendelkezéseit, a kormány, illetve az Országgyűlés kormánypárti többsége az AB döntését megelőzően módosította.
2006. október 19.
Pokorni Zoltán
fidesz.hu