Az 1956-os magyarországi forradalomról ír a román sajtó

A magyarországi 1956-os forradalom romániai következményeiről közöl töb írást a Romania Libera című román napilap hét végi mellékletében.

Dátum: 2006-10-22 10:35:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=66158
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 00:52:39.982246, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A felvezető kommentár szerzője megállapítja, hogy Magyarország 1956-ban példát mutatott "valóságra ébredésből" a Moszkvának alárendelt országoknak. Úgy véli, a forradalom "nem hideg-, hanem melegzuhany volt Románia számára, ez pedig megpróbálta elmosni az ország pártos konformizmusát".

"Bebizonyították nekünk, hogy lehet. (...) Romániában azonban a főváros hallgatott, de a hegyek megmozdultak a temesvári diákokkal együtt. Parasztok, tanult és kevésbé tanult emberek, valamint a közben hozzájuk csatlakozott katonák megértették, ütött az óra, és a kommunista rezsim ellen küzdöttek" - írja a szerző.

Megállapítja: Bukarest hallgatása miatt a neves egyetemeken oktatott kelet-európai forradalmak története igazságtalan módon nem tesz említést a románok ellenállásáról, vélhetően csak a magyarországi, a berlini, a prágai, illetve a varsói hasonló megmozdulásokat jegyzi.

A forradalom előzményeit, lezajlását és következményeit taglaló másik írás szerzője szerint Magyarország és Lengyelország után a szovjet tömbből Románia volt a harmadik ország, amelyben széles visszhangot kapott a magyar forradalom, főleg az olyan egyetemi központokban, mint Kolozsvár, Temesvár és Iasi.

A szerző szerint a három országban a lakosság szovjetellenes érzelme, a Csehszlovákiához képest is alacsonyabb életszínvonal, valamint a masszív szovjet iparosítás és kitermelés által okozott gazdasági egyensúly megbomlása volt közös, ezek gerjesztették a lakosság elégedetlenségét. A szerző hozzáteszi, a forradalmi mozgás összehangoltsága a jelentős létszámú erdélyi magyarság jelenlétének is köszönhető.

A magyar forradalommal kapcsolatos hivatalos román álláspontot legkevésbé a bukaresti vezetőség ideológiai elkötelezettsége határozta meg - állapítja meg a tanulmány szerzője -, hiszen Gheorghe Gheorghiu-Dej akkori kommunista vezetőnek az volt az egyedüli és legfontosabb célja, hogy minden áron hatalmon maradhasson.

Az írás szerint Bukarest húzott hasznot leginkább a forradalmi megmozdulásból, hiszen Magyarországgal ellentétben már 1958-ban kivonult a szovjet hadsereg Romániából.

Az újság terjedelmes interjút is közöl Aurel Baghiu kolozsvári mérnökkel, aki 1956-ban diákként állt a forradalom hatására megszerveződött temesvári diákmozgalom élére. Később a román kommunista hatalom börtönbe zárta őt társaival együtt.

MTI - fidesz.hu