Az amerikai külpolitika nem sokban változott 1956 óta

Az amerikai külpolitika nem sokban változott 1956 óta a The Washington Post szerint, a realizmusnak és az idealizmusnak ugyanaz az ellentmondásos együttélése jellemzi, mint akkor.

Dátum: 2006-10-31 19:58:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=66799
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 00:57:07.582130, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Burkoltan így válaszolt a cikk szerzője arra a kérdésre, vajon mit tanult az Egyesült Államok, a Nyugat a magyar forradalomból?

Washington külpolitikájában az utóbbi évszázadban egyszerre voltak felfedezhetők az idealizmus és a realizmus jegyei, a Fehér Ház mindig egyidejűleg támogatta a demokratikus változásokat és törekedett a status quo stabilitásának fenntartására. Ez a politika - amely korántsem újdonság, és amelynek erkölcsös vagy erkölcstelen mivoltáért nem hibáztatható George Bush elnök - sokakat összezavart, ötven éve a magyarokat. A szerző értékelése szerint Amerika szerepe, finoman szólva, nem volt valami fényes 1956-ban. Washington ugyanis azelőtt arra bátorította a szovjet csatlós államokat, hogy lázadjanak fel, viszont amikor ez bekövetkezett, nem volt felkészülve. John Foster Dulles külügyminiszter - aki korábban maga is többször beszélt a rabságban szenvedő kelet-európai népek felszabadításáról - közölte, Amerika nem tekinti potenciális szövetségesének Magyarországot, vagyis nem avatkozik be.

A The Washington Post párhuzamot von az akkori és a mai amerikai közel-keleti politika között. Washington ötven éve is a demokrácia terjesztése mellett kötelezte el magát, erről szólt a felszabadítási doktrína, ugyanakkor a stabilitás megőrzésére törekedett. Ez véres felfordulást eredményezett. A mai amerikai kormány is emberi jogokról és demokráciáról beszél a Közel-Keleten és a világon. De mi történne, ha egy demokráciapárti arab csoport - feltételezve, hogy Washington a zsarnokság elleni felkelés mögé állna - például Rijádban utcai megmozdulást kezdeményezne? Washingtont ugyanúgy meglepné a dolog, ahogy ez történt a magyar forradalom esetében is. Néhány hang a kormányzatban, a kongresszusban és a sajtóban üdvözölné az új demokratákat, szaúdi emigránsok arab nyelvű rádiókban ellenállásra buzdítanák a lázadókat, hasonlóan ahhoz, ahogy 1956-ban történt.

A Fehér Ház viszont - megriadva a közel-keleti háború lehetőségétől, aggódva az olajforrások miatt, és megrémülve a lázadóktól - a megdöntött királyi családot támogatná, és a status quo helyreállítását szorgalmazná. A demokrácia és a stabilitás egyidejű támogatása pedig feldühítené az arab világot. A The Washington Post szerint sajnálni lehet azokat - legyenek akár a magyarok 1956-ban, vagy a síiták 1991-ben -, akik az amerikai demokráciaszólamokat túlságosan komolyan veszik, amelyeket "néha komolyan gondolunk, néha meg nem".

MTI - fidesz.hu