Matolcsy György a privatizációról
"A Pénzügykutató Rt. 2002. november 21-én tartott konferenciáján elhangzott előadásom privatizációval foglalkozó részével kapcsolatosan eltérő értelmezések láttak napvilágot az elmúlt napokban. Szükségesnek tartom ezért, hogy részben megismételjem a konferencián elhangzottakat, részben összefoglaljam a magyarországi privatizációról alkotott véleményemet." - írja a polgári kormány gazdasági minisztere ma kiadott közleményében.
Dátum: 2002-11-27 15:54:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=6121
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 17:56:00.280708, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
1. A privatizáció azt jelenti, hogy egy korábban közösségi tulajdonban lévő vagyont magánosítanak. Magyarországon a 20. század második felében több évtizeden keresztül a társadalom egésze hozta létre azokat az értékeket és vagyonokat, amelyeket az 1990-es évtizedben a privatizáció során a különböző magyar kormányok, illetve önkormányzatok eladtak.
Elengedhetetlen ezért, hogy minden privatizációs koncepcióról, illetve egyedi döntésről a társadalom egésze véleményt alkosson, mert olyan vagyontárgyról mond le, amelynek létrejöttében közreműködött. Helyes ezért, hogy a mostani kormány által tervezett privatizációs döntésekről is széles körű és alapos társadalmi és politikai vita alakuljon ki.
2. A rendszerváltoztatás utáni első kormány helyesen döntött úgy, hogy az állami tulajdonra alapozott szerkezetről áttér a döntően magántulajdonra épülő gazdasági szerkezetre. Hibázott azonban akkor, amikor a hazai vállalkozóréteget, különösen a kis- és középvállalkozókat a lehetségesnél kisebb mértékben vonta be a privatizációba. Ráadásul a gazdaságpolitika középpontjába állított mikro- sokkterápia leértékelte Magyarország sok évtizeden át felhalmozott termelő vagyonát, ezért a privatizáció feltételei igen kedvezőtlenek voltak. Terhelte a privatizációt egy sor olyan konkrét döntés, amikor a társadalom és a közvélemény jogtalannak tartotta a privatizáció menetét, az új magántulajdonos által fizetett vételárat és megkérdőjelezte a privatizáció eredményességét.
3. A rendszerváltoztatás után második kormány hibázott abban, hogy külföldi befektetőknek eladta a természetes monopóliumot képező olaj- és gázipart, valamint a villamos energia ipart. A közgazdaságtudomány különböző iskolái természetesen vitatkoznak azon, hogy állami vagy magántulajdonban kell e tartani egy országban természetes monopóliumokat. Nincs azonban vita abban, hogy akkor érdemes privatizálni, ha verseny van az adott piacon. Hiba eladni olyan monopolhelyzetben lévő vállalatokat, amelyek később is monopolhelyzetben maradnak. Ekkor az állami monopólium helyére egy piaci monopólium lép, amely új kockázatokat hoz és megkérdőjelezi a privatizáció értelmét.
4. A rendszerváltoztatás utáni harmadik kormány helyesen állította azt, hogy a külföldi befektetők mellett a hazai kis- és középtulajdonos vállalkozói réteget is be kell kapcsolni a gazdasági növekedésbe. Hibázott azonban akkor, amikor nem folytatta ott a privatizációt, ahol versenypiac van a magyar gazdaságban. A pénzügyi szektorban elsősorban a Postabank eladásáról kellett volna dönteni, de különböző minisztériumok tulajdonában lévő agyonrészek (pl. laktanyák, repülőterek, nagy értékű ingatlanok) esetében is értelmes döntés lett volna a privatizáció, mert ezek állami tulajdonban való tartása felesleges és költséges.
5. A rendszerváltoztatás utáni negyedik kormány privatizációs politikája még nem ismert, hiányzik egy nyilvános stratégia, valamint egy széles körű társadalmi és politikai vita. A föld, valamint a termál- és gyógyvízkincs esetében nem lehet kétséges, hogy olyan közösségi vagyonról van szó, amely nem termelhető újra: nem csupán a privatizáció mértéke, hanem a külföldi és belföldi tulajdonosok közötti különbségtétel is eldöntendő kérdés. A természetes monopóliumok birtokában lévő vállalatok állami tulajdonrészének értékesítése szintén kritikus kérdés: ha 1995-ben ezeket nem kellett volna eladni, akkor miért kellene tovább menni a hibás úton? Nem lehet azonban kétséges, hogy a még kincstári, ÁPV Rt., illetve önkormányzati tulajdonban lévő és nem természetes monopóliumot érintő, hanem a versenyszektorban működő vagyontárgyakat a következő években érdemes magánosítani. Ennek ütemezése és az eladási ár azonban szintén közfigyelmet és a társadalom által történő ellenőrzést igényel.
Budapest, 2002. november 27.
Matolcsy György